Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-75
44 CXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1866.) annál, melyet marezios 3-kán hallottunk, hogy nem teljes megtagadása kívánalmainknak, hog> közeledési pontokat foglal magában, és legfeljebb csak homályosnak és oraeulumszerünek mondható. Én e nézetet, t. ház, nem osztom: én e kir. leiratot világosnak, határozottnak és jogos kívánalmaink teljes megtagadásának tekintem azért, mert kívánságaink egy részének is teljesítését oly föltétekhez köti, melyeket az ország már ismételve elfogadhatlanoknak jelentett ki. Hogy e véleményemet indokolhassam, engedje meg a t. ház, hogy az érkezett leirat igazi értelmét fejthessem ki, a mire több képviselő urnák e házban előttem tett nyilatkozatai által magamat fölhíva érzem. (Halljuk!) Az igaz, t. ház, a kir. leirat csak az elveknek öszhangzását, az azonos elvek iránti előleges megegyezést kívánja azon államügyekre nézve, melyeket megemlít; de kívánja az országnak ez elvek öszhangzására örökös kötelezettségét, kívánja az azonos elvek iránti előleges, de örökös megegyezést. Kívánja tehát, más szavakkal mondva, hogy Magyarország gyűlése, ezen államügyek iránti önálló törvényhozási jogát most egyszer mindenkorra gyakorolván, arról végleg mondjon le, és azt egy más központi hatalomnak adja át. (Ugy van !) A kir. leirat továbbá, tisztelt ház, igaz, nem kívánja az összes pénzügy, hadügy, kereskedelmi ügy közösségét kimondatni, mint ez ekkoráig mindig követeltetett,- de kívánja olyanoknak kijelentetni ezen ügyek főbb ágazatait, a melyeken ezen ügyeknek egész összege, mint.ugyanannyi alapon nyugszik, így p. o. a hadsereg vezényletének, belszervezetének, költségeinek, kiegészítési módjának, szolgálati idejének meghatározása magában foglalja, vagy okvetlenül szabályozza mind azt, a mit a törvényhozás lényegest tehet a hadügy körében. A vámügy a külkereskedelmi rendszernek fő alapja ; s úgy látszik itt, mintha, a kir. leiratban csak a vámügy lévén említve, a belkereskedés a magyar törvényhozásnak hagyatott volna fen. Ez azonban nézetem szerint csak látszólagos: mert nem említve egy részről azt, hogy a vámügy szabályozásával együtt járó nemzetközi kereskedelmi szerződések visszahatnak a belkereskedési s egyéb törvényekre is, azoknak módosítását, megváltoztatását — mint számos példákat lehetne ez iránt fölhozni — sokszor magok után vonják, és ezen úton számos oly törvény erőszakoltathatik Magyarországra, a melyeknek megalkotásába, a magyar törvényhozáson kivül, különben senki nem avatkozhatnék; de más részről a belkereskedés élénksége, terjedelme, iránya függ a külkereskedelmi rendszertől, és a hazai nyers termesztés és iparos termelés közt létező arányoktól, mert e két termelés között létesült csereviszony képezi a belkereskedést; már pedig a kegy. kir. leiratban is el van ismerve, hogy a közvetett adók s az állam-egyedáráságok lényeges befolyással birnak az iparos termelésre sa nyers termesztésre : azon központi hatalom tehát, mely rendelkezik a külkereskedésről, a közvetett adókról, az államegyedárúságokról, ezek által szabályozza a belkereskedés folyamát is, épen ügy, mint zugokkal, gátakkal és csatornákkal szabályoztatnak a folyók vizei. (Helyeslés.) A kir. leirat a pénzügyből csak a közvetett adóknak, az államegyedárúságoknak, az államadósságoknak, az államhitelügynek, s pénzforgalom érdekeinek közösségét kívánja; és úgy látszik első tekintetre, mintha az állami jövedelmek egyik fő ágának, a föld- és más közvetlen adóknak rendezését a magyar országgyűlésnek hagyná fen. Ez is azonban, nézetem szerint, csak úgy látszik: mert a kir. leiratban közösekül kijelölt tárgyak költségeinek fedezésére a közvetett adók s államegyedárúságok jövedelme nem elégséges ; a létező hivatalos kimutatások szerint ugyanis 1862-ben, ezen jövedelmeken kivül, e czélra 124 millió frt. kívántatott még, a mely összeg más forrásokból s ezek között különösen a föld- és más közvetlen adókból volt pótolandó. Ha tehát a kir. leirat szerint közösen elintézendő ügyek fedezésére a közvetett adók s államegyedárúsági jövedelmek nem elegendők, hanem e czélra más források, és jelesül a föld- és más közvetlen adók fordítandók : akkor ciZ, cl ki a közvetett adók és államegyedárúsági ügyekről rendelkezhetik, ahhoz képest mind azokat fölemeli vagy lejebb szállítja, meghatározza egyszersmind Magyarország földadójának mennyiségét is; (ügy van ! Helyeslés) a mennyiségbeli túlterhelést pedig az adónak önmagában is mindig igen problematikus, legczélszerűbb kivetése sem szűntetheti meg. Ezen tárgyra nézve még egyet akarnék mondani. A kir. leirat az októberi diplomát, melyet az ország már ismételve elfogadhatlannak jelentett ki, egy szóval sem említi; de ez nem is volt szükséges: elég az, hogy mindazon tárgyak, melyek az októberi diplomában közösen elintézendőkül vannak kijelölve, a kir. leiratban részint név szerint meg vannak említve, részint a kir. leiratban foglaltak által lényeges részeikre nézve okvetlen szabályozandók, miként ezt a belkereskedésre és a közvetlen adókra nézve bebizonyítani igyekeztem, részint — egyedül két tárgy kivételével — a kir. leiratban említetteknek értelmezése alatt elhallgatva is benfoglaltaknak. így például, az októberi diplomában említett érez- és egyéb pénz, hitel- és jegybankügy az államhitel- és pénzforgalom érdekeinek közössége alatt értetnek. A posta, bélyegilletékek, más taksák és százalékok, sóadó, sőt még a lotteria is, minden hivatalos kimutatásban a közvetett adók rovatában soroltatnak elő. A vasutak,
