Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-75
LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1866.) 43 alkotni, hanem csak elveket fog megállapítani a jövő törvényhozás számára. Ezen elvek ily módon megállapításában nézetem szerint kettős veszély rejlik. Az egyiket mindenikünk ismeri talán saját magán életéből. Én, t. ház, szívesen kötök bár kivel szerződést a föltételeknek részletes, tökéletes kifejtése mellett; de praeliminaris contractust, előleges pontozatokat nem kötök: mert azt tapasztalam mindig, hogy ily előleges pontozatok, ily előleges elvek alkalmazása szokott az illetők közt mindenkor legtöbb viszálkodást, félreértést és kérdéseket támasztani, (Helyes! Igái!) oly kérdéseket, melyek mindig a gyöngébbnek kárával szoktak eldöntetni. A másik veszély nézetem szerint nagyobb ennél. Az országyyülés elveket fog megállapítani a jövő törvényhozás számára: ezen elvek nem lesznek törvények, azonban kötelezők a jövő országgyűlés számára, mint elődjének határozatai, {Ellenmondás a jobb oldalon) mint orssággyülési conclusumok, melyekhez az országgyűlések, a régi gyakorlat szerint is, mindig hivek maradtak; de nem lesznek kötelezők a korona irányában, mely elfogadásuk iránt nem nyilatkozik. Mindaz tehát — meglehet , hibázom, de ez meggyőződésem — mindaz, a mit az ország ez utón netalán föladand, föl lesz adva a nélkül, hogy cserébe nyerne érte valamit. {Bal felöl élénk helyeslés.) Uj positio lesz •az, melyet a kormány elfoglaland az ország irányában; és én igen tartok attól, hogy épen ezen •előleges elvi megállapodások lesznek azon archimedesi hypomochlion, mely az országot kimozditandja lépcsőnkint alkotmányos positiojából. (Balról: Ugy van!) Ettől pedig annyival inkább tartok, mert habár hiszem és tudom is, hogy a nemzetek csak országgyűléseik által nyilatkozhatnak; de nem osztozom azon véleményben, hogy az országgyűlések mindaddig, mig emberekből állandanak, •csalhatatlanok legyenek a nemzet érdekei fölötti íteleteikben. (Helyeslés.) A következetlenség vádját, mely barátom Tisza Kálmán indítványa ellen, még a politikai morál szempontjából is, emeltetett, alaposnak nem tartom. Be fogja ezt bizonyitni nézetem szerint a tényeknek egyszerű összeállítása. 186 l-ben első föliratunkban azt mondottuk: az ország alkotmánya alapelveinek visszaállitása,parlamenti kormányunk, felelős minisztériumunk életbe léptetése, az absolut rendszer következményeinek megszüntetése oly előleges föltételek, melyek nélkül tanácskozás és •egyezkedés lehetetlenek; miután pedig kérelmeinket a leérkezett kir. leirat megtagadta : második föliratunkban tanácskozásainkat lehetetleneknek is nyilvánítottuk. A jelen országgyűlés más eljárást követett. Nem volt ez mindenben következetes az 1861-ikihez, de az országgyűlés megnyitásakor és az előtt történt előzmények és azon tekintet által is indokolva volt,hogy a hazánakmindenpolgára meggyőződjék arról, megnyugtattassék abban, hogy az országgyűlés a törvényes állapot visszaszerzésére vezethető minden lehetséges utat és módot kész megkísérlem. E tekintetből erélyesen sürgette az országgyűlés válaszföliratában az alkotmány visszaállítását, de mind amellett, jogos kérelmének teljesítését bizton remélve, előbb a 67-es bizottság, és utóbb a többi bizottságok kiküldésével hozzáfogott a törvényhozási munkálódás előkészületeihez. Marczius 1-én küldetvén ki a 67-es bizottság, két nappal utána, marczius 3-kán érkezett egy kegy. kir. leirat, mely az ország kívánalmait teljesen megtagadta; az országgyűlés azonban még akkor — mint t. barátom Tisza Lajos kifejté — a nemzet nagy részének szivében föléledt bizalomnak aranykorát élvén, első kisérletének meghiúsultával reményeiben nem csüggedett, és folytatván kívánalmainak nyilvánítását az alkotmáuy visszaállítása iránt, bizottságainak működését meg nem szüntette. Ezen föliratunkra érkezett a tárgyalás alatt levő kir. leirat, mely más szavakkal és más modorral, de kívánalmainkat úgy, mint az előbbiek, megtagadja. Kérdés már most: mit kíván a következetesség tőlünk, hogy ezen kir. leirat folytán tegyünk? A következetesség jelen cselekményeink l nek megegyezése az előzőkkel. He midőn ezt vizsgáljuk, nem szabad a történelmet ott kezdenünk, a hol akarjuk, hanem vissza kell eredetéig, kezdetéig mennünk; miután az országgyűlési alkotmányos küzdelem, melyet mi folytatunk, az 18 61-ik évi országgyűlésben kezdődött, jelen cselekvényeknél azon országgyűlés eljárását szem elől tévesztenünk nem szabad: ha pedig ezt teszszük, kétségségtelen, hogy 1861-ki eljárásunkhoz következetesek akkor leszünk, ha t. barátom Tisza Kálmán indítványát elfogadjuk. (Elénk helyeslés bal felöl.) Ha ezt teszszük, nemleszüuk következetlenek a jelen országgyűlés eljárásához sem, mert ismételve mondva volt már, hogy az eljárásnak alapja kérelmeink teljesítésének reménye volt, ez alap megszűntével tehát az következetesen nem folytatható. (Helyeslés bal felöl.) Ha ennek ellenében az mondatik, mint több izben is hallottam, hogy marczius 3-kán érkezvén kérelmünknek első megtagadása, most a másodiknál is csak azt kell tennünk, a mit az első izben cselekedtünk: erre nézve megjegyzem, hogy ez állítás csak akkor tartathatnék fen, ha az állíttathatnék, hogy a minori ad maius áll az okoskodás és hogy a második és igy már határozottabb megtagadás egynél, az elsőnél nem több érvényű. Az mondatott azonban több érdemes képviselő ur részéről, hogy a most érkezett k. k. leirat kedvezőbb 6*
