Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-75

LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 3. 1866.) 41 jobb fegyver hiányában, az akkor alkotmány védő hazafias párt szükségesnek tartotta mindaddig nem bocsátkozni bele a kormányi propositiókba s egyátalában a tárgyalásokba, rnig az ország sérelmei nem orvosoltatnak. De ha meggondoljuk ezen gravaminális politikának átalánosan elismert meddőségét és sikertelenségét, valóban nem fogjuk visszakívánni az erőtlenség és önkiéheztetésnek ezen politikáját, melyet a haladás valódi barátai akkor is mindig csak sajnálva néztek, bár kénytelenek voltak elismerni, hogy sajátságos abnormis viszonyaink közt arra akkor gyakran szükség lehetett, és megengedem, hogy akkor ezen politika sokszor hasznos volt, amennyiben t. i.a kormányt arra kényszeritette, hogy a sérelmeket orvosolja, mert különben nem kapott adót és ujonczot. De fájdalom, most leglényegesebb jogainkra nézve erőszakosan birtokon kivül vagyunk helyezve : és igy nem lévén inpossessorio, megkell vallanunk, hogy minden perez drága, minden halogató lépéseinket a szenvedő nép sóhajai kisérik; és meg kell vallanunk azt is, hogy itt oly munkálattal állunk szemben, melyet végre is nem a kormány iránti deferentiából kezdtünk meg, hanem a mely nem anynyira a hatalom, a kormány, mint a birodalmi testvér népek érdeke, és egyszersmind és főként Magyarország érdeke. Magyarország népének érdeke, azon népnek érdeke, mely elnyomva, elszegényedve, félig már kétségbeesve, az elviselhetlen adó és adóexecutió, s tömérdek pénz- és véráldozatok terhei alatt nyögve, sóvár epedéssel várja a jobblét hajnalának felderülését, szenvedéseinek enyhú'letétképvilői eszközlésétől. (Elénk helyeslés a jobb középen.) És e thémánál, t. ház! nem lehet meg nem említenem egy túloldali tisztelt barátom által tett azon jó intést, hogy őrizkedjünk beteljesíthetlen ígéreteket tenni a népnek. Igen szívesen elfogadom ezen jó intést, és azonnal vissza is adom; de bátor vagyok hozzá egyszersmind még egy másik jó tanácsot adni: vigyázzunk, és őrizkedjünk — ha a népnek és lelkiismeretünknek beszámolni akarunk — vigyázzunk, és őrizkedjünk minden oly eszközök és intézkedések alkalmazásától, melyek a becsületet, a jövőt biztosító kibékülést, és annak lehetőségét elodáznák, azon kibékülést, melytől a nép egyedül várja elviselhetlen anyagi és szellemi szomorú állásának enyhülését: mert a magyar nép, mig egy részről a nemzeti jogok épen tartását, az 1848-ikimagna chartát semmi áron, semmi anyagi jóllétért föláldozni nem kívánja, mert tudja, hogy csak ebben fekszik jövőjének biztositéka, mert tudja, hogy a pillanatnyi anyagi jóllét egy oly csalétek, mely végre éhes halaknak, de nem Isten képére teremtett embereknek való; de ugyancsak o magyar nép a becsületes, jövőjét biztosító kiegyenlítést, mint egyedüli panaceát, mely vér és KÉPV. H. NAPLÓ. 186

S tü. tüz nélkül készül, elviselhetlen bajainak enyhítésére, szive mélyéből óhajtja és képviselőitől meg is várja. A dolgok ily helyzetében nem lehet, nem szabad elzárni magunk előtt az utat, melyen ezen becsületes kiegyenlítést megkisérthetjük, föltéve mindig, és ezt egyszer mindenkorra magam részéről kimondom, hogy én becsületes kiegyezkedésnek csak az olyat tartom, mely alkotmányunk lényegének, az ország önállásának fentartása, s minden beolvadás és alávetés teljes kizárása mellett jő létre. És hogy ez mindnyájunk hite és vallása, azt be fogjuk bizonyítani akkor, midőn a kérdés érdeméről lesz a szó. Ily érzelmek- és nézetektől vezéreltetve, Deák F'erencz, igen tisztelt képviselőtársam indítványára szavazok. (Elénk éljenzés a jobb középen.) Ráday László gr. jegyző: Grhyczy Kálmán! (Halljuk! Halljuk!) GhyCZy Kállílán: T. ház! Sok ellenvetés tétetett t. barátom Tisza Kálmán úr indítványának különösen azon része ellen, mely azt mondja ki, hogy a leérkezett kir. leirat után alkotmányunknak tényleges visszaállításáig országgyűlési tanácskozásainkban nem haladhatunk. Ezen ellenvetések egy részére óhajtanék a t. ház engedelmével válaszolni. (Halljuk!) T. barátom Buda városának nagyérdemű képviselője több fontos érvet hozott föl annak indokolására, hogy nem csak nem veszélyes, de tanácsos és szükséges is, hogy országgyűlési munkálkodásainkat folytassuk, és különösen a 67-es bizottság működésében tovább is eljárjon. Érvei ellenkező meggvőződéseniet nem ingatták meg. f A t. képviselő úr az országgyűlési tárgyalások folytatása által Ő Felsége többi országainak népeit akarja megnyugtatni az iránt, hogy törekvéseink — a mint igaz is — se a monarchia fenállását, se pedig az ő alkotmányosságukat nem veszélyeztetik. Igen üdvös, óhajtandó czél; de alig elérhető. Az örökös tartományok népei a monarchia fentartása alatt, minden eddig létező, elég számos programmoknak egyhangú nyilatkozatai szerint, nem azon monarchiát értik, melyet a pragmatica sanctio alapított meg: két önálló államtestnek egy közös fejedelem uralkodása alatt csupán kölcsönös védelemre egyesítésével, minden jogaik, önállásuk és függetlenségök fentartása mellett; hanem a pragmatica sanctio által megalapított monarchia helyébe alkotandó uj egységes államot, birodalmat értenek, a melynek országai, nagyobb-kisebb tartományi autonómiájuk mellett, egy központi kormánynak és törvényhozásnak hatalma alatt egyesittessenek minden fő állami ügyekre nézve. (Helyeslés a bal oldalon.) Az örökös tartományok népei alkotmányos szabadságuk biztosítása alatt nem azt 6