Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-75

40 LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1866.) legroszabb volt; midőn a nyugati nagyhatalmak egyetemi eg — kivévén csak Dr. Schindlert et Compagnie-t — (Derültség) erélyesen ajánlják Ausztriának a gyors kiegyezést • midőn az ausztriai németségnek józanabb része — innen ismét kivéve Dr. Schindlert et Comp. (Ugy van!) — a nagy Németországból kiszorítva, azon veszélytől fenyegetve, mely által magunk is fény égettetünk, t. i. a kancsuka veszélyétől, most már ezen körülmények között lemondanak a merev centralisatio, a sikertelen germanizálás törekvéseiről: mindezen körülmények közt. mondom, kevésbbé, sőt nem eró'sebben vagyunk-e hivatva, alaposan remélhetni azt, hogy dolgaink rendezése, a függő kérdések megoldása kielégitőleg és jövőnket biztosítókig fog eszközöltetni ? (Helyeslés) hogy azon birodalmi népek, melyek eddig velünk ellentétben voltak, most ábrándjaikból kijózanulva, a közel múlt nagy tanulságai által okulva, velünk kezet fogva, fogják a szabadság nemes és nagy munkáját előmozdítani, és hamis prófétáikat, hamis tanácsadóikat kiutasítani azon templomból, melyet a testvéri egyetértésnek emelünk? hogy végre 0 Felsége a császár is. meggyőződve, ezen kézzel fogható tanulságok által, az eddigi tanácsadásnak helytelen, veszélyes, bűnös eljárásáról, azon útra tér, mely a trónnak erejét és fényét, a mely egyszersmind népeinek jóllétét egyedül biztosíthatja, t. i. a törvényesség, és a törvényesség bölcs képviselője Deák Ferencz által kijelölt térre ? (Helyeslés a jobb oldalon.) Hogy részleteiben milyen legyen ezen megoldás, az a közügyi dolgozatnak érdemére tartozik, és a nemzetnek erélye és szilárdsága lelkesen fog ellenszegülni minden nyilt és minden beburkolt beolvasztási törekvésnek. De most csupán csak arról van szó, hogy munkálkodjunk, hogy előkészületeket tegyünk. Milyen legyen az a munkálat, azt a nemzet képviselői azon hűségérzettől áthatva fogják majd meghatározni, melylyel tartoznak hazájoknak, a nép valódi érdekeinek és megbízóik várakozásának. Ennek ellenében mit tartalmaz a másik oldalon tett indítvány? Nem kevesebbet, mint azt, hogy most azonnal "szüntessünk meg minden további munkálkodást és előkészületet, hogy még csak meg se kisértsük a becsületes, a haza érdekeivel megegyező kiegyezést, azon kiegyezést, melynek szükségét a t: háznak legnagyobb része, majdnem összessége elfogadta. Midőn t. képviselőtársam, Deák Ferencz indítványt tett a 67-es bizottság kiküldése iránt, ehorusban elfogadták, hozzájárultak ezen indítványhoz a háznak minden politikai árnyalatai (Ellenmondás a szélső bal oldalon), igen csekély kivétellel. Kérdem én, van-e most ok, hogy megszüntessük ezen becsületes kiegyezés kísérletét? Én részemről megvallom, hogy erre nézve még ekkoráig meggyőző okot nem hallottam, és hogy engem e felől az általam igen tisztelt debreczenvárosi képviselőnek okoskodása meg nem győzhetett. O azt mondotta, és főképen abban központosul okoskodásának súlya és ereje, hogy nem következetlenség visszatérni, visszavonulni azon útról, a mely károsnak és veszélyesnek mutatkozik. De ha ezen út valóban káros volna, a melyen járunk — a mit én bátor vagyok kétségbe vonni — kérdem, hogy a határozathozatal óta lett-e káros ? Ha káros most, károsnak kellett lennie akkor is; ha pedig nem volt káros akkor, nem káros most sem, és véleményem szerint valóban nem káros. (Helyeslés a jobb oldalon.) Hogy ezen út veszélyekkel jár, azt én tagadni nem akarom; de épen azért vagyunk férfiak, hogy szálljunk szembe a veszélyekkel, azért vagyunk a haza vénei, hogy e tekintetben használjuk a kellő óvatosságot. Én azt hiszem, hogy a nemzet és a nemzet képviselőinek erélyétől és óvatosságától függ, hogy azon veszélyes utón se az oroszlán barlangjába, se a kigyó fészkébe ne tévedjünk. Mit akarunk mi, és mi lesz a 67-es bizottság föladata ? Előkészítés. Az eszméknek, elveknek, viszonyoknak tisztázása és egymással meg-értetése; nem törvényhozás, nem valamely kötelező diplomatiai lépés, a mely által lelkünket lekötnők a gonosznak, ha ugyan erre egyátalában kedvünk volna, mire azonban, úgy hiszem, kedve senkinek sincs.Oly viszonyban áll ez még a bevégzéshez, nrinő viszonyban áll például, nem is az eljegyzés, hanem a leánynézés, magához a házassághoz. (Derültség. Ugy van! a jobb középen.) Áthidalás a föladat, a mely bennünket ezen chaoticus, valóban igen szomorú és kétségbeejtő állapotból, melyben vagyunk, reményeink partjára vezessen. Ha szükségesnek tartottuk a hidat, a melyen most már alkotmányos szomszédainkhoz közeledhessünk, és azokkal kényelmesebben érintkezhessünk, vajon meg kell-e szüntetnünk e hid építését azért, hogy a hid alatti folyam megapadt. erejében megfogyatkozott ? (Elénk helyeslés a jobb középen) — de azt nem mondhatjuk ám, hogy egészen kiszáradt és hidra szükségünk nincsen többé: s várjunk-e éhen, szomjan, mint „rusticus expectans dum defluat amnis", míg a folyam egészen kiszárad, és hidra többé szükség nem lesz, a mi egyébiránt Isten kezében van — ? (Helyeslés a jobb oldalon. Zaj. Halljuk ! Hangosabban!) Sajnálom,- hogy nem birok oly erős hanggal, mint Esztergom vagy Sárkeresztur t. képviselői; de kénytelen vagyok azon eszközt használni, melylyel a természet ellátott. (Halljuk !) Ezen eljárás, t. ház! s a baloldali indítvány, élénken emlékeztet engem a régi gravaminalis politikára a pozsonyi rendi országgyűléseken, a clausulák, a záradékok országgyűléseire, midőn,