Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-75
LXXV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1866.) 33 Dase ihr vom Rechte niehts vergeben, Sei euch ein lohnend stolzes Gliick. Lehet, hogy a kérdés megoldása ezúttal sem sikerül. Lehet, hogy ismét a megpróbáltatás napjai következnek ránk. Lehet , hogy ismét tűrnünk és kénytelen-kelletlen várnunk kell. A savoyai ház egyik ős herczegének jelszava volt: „Csillagomat várom." És ime azon háznak csillaga, habár századok múlva, csakugyan föltűnt. Nagy ideje, t. ház, mióta mi is, szegény, elhagyott magyar nemzet, várjuk csillagunkat. De Isten meghozza már, és talán közelebb, mint gondolnók, s meghozza a napot, hogy nem hijába várjuk azt. (Helyeslés.) Ráday László gr. jegyző: Tisza Lajos! Tisza LajOS: Tisztelt ház! A. fenforgó kérdés alkalmából a helyzet földerítésére szebbnél szebb illustrátiókat hallottunk; ezekhez valami ujabbat hozzáadni, alig érzem magam képesnek. Én szorosan a fenforgó két tárgyhoz kívánok szólni pár szót, előadván, hogy a két indítvány közül melyiket és mily indokoknál fogva pártolom. (Halljuk íj Ha a nov. 17-ikei kegy.kir. leiratot átnézem, nem bironi kiolvasni belőle, még fölfegyverzett szemmel sem, mi itt mondatott: hogy abban.elvitathatatlan közeledés mutatkozik alkotmányos jogaink visszaállítása felé. Előre kell bocsátanom, hogy rám annak, simább vagy élesebb tollal van-e ily okmány szerkesztve, befolyása igen csekély, s a puszta ígéretek és phraseologia varázshatásukat rám már régen elvesztették. Én ha egy okmányt átnézek, összes figyelmemet igyekszem annak lényegére öszpontosítani. Már pedig, ha ezt teszem jelen esetben, fájdalommal kell bevallanom, hogy tisztán átérzik ez okmányon azon politika tovább fűzése, mely irányunkban, hogy messzebb vissza ne menjek, 18 év óta folytattatik. (Bal felöl: Ugy van!) A Bach-rendszer épen ugy, mint az okt. 20-kai diploma, s az azt méltóan magyarázó februári pátens, a magas királyi trónbeszéd, és az azt magyarázó marcz. 3-dikai kegy. kir. leirat, ép ugy, mint az előttünk fekvő k. kir. leirat egy és ugyanazon politika sugallata, melynek czélja, absolutismussal, ha lehet, alkotmányosság czége alatt, ha már amúgy sehogysem lehetett, Bécsben öszpontosítani a törvényhozás és végrehajtás köréből mindazt, minek kizáró független alkotmányos kezelése egy nemzet létezhetésének conditio sine qua non-ja, s melytől ha megfosztatik, minden ország végtére is geographiai fogalommá sülyed alá. Vagy talán ott mutatkozik a közeledés, hogy azon föltétel mellett, ha a nemzet ezen sarkalatos jogairól, melyeknek alkotmányszerü gyakorolhatása végett van épen szüksége a felelős miniszteKÉPV. H. NAPLÓ. 186 8 / 6 III. riumra, eleve le fogott mondani, megígértetik neki, hogy — akkor a mikor, annyi a mennyi, s talán olyan a milyen — felelős miniszter fog számára kineveztetni, kiknek közreműködésével majd gyninasiumokat alapithat, vicinális útjait megkavicsolhatja, s több efféle nem izgató dolgokat végezhet ? Hát ez azon nagy vívmány? E csalétekért, megvallom, nem vagyok hajlandó belekapni a horogba, melyen az nekünk nyujtatik. (Helyeslés a bal oldalon.) De jól fölvéve, hogy csakugyan némi közeledés mutatkozik a marcz. 3-ikai kegy. k. leirat óta — mit stylaris tekintetben nem is tagadok — azon kérdést vagyok bátor föltenni, t. ház! hogy, ha ennyi közeledéshez, mely itt észlelhető, nyolcz hónap s a közbejött világrenditő események szükségeltettek : ezen arányban hány kerek esztendő, és mi minden események közbejövetele kívántatik, inig ez utón a találkozás megtörténhetik? Az én mathematikai ismereteim e probléma kidolgozására nem elégségesek. Valóban én azon gyanúban élek, hogy a kormány rúdját tartó férfiak azon igen közönséges angol közmondást: time is money, az idő pénz, nem ismerik: mert mig ez utóbbinak folytonos szükségét látják, addig az előbbit gond nélkül fecsérlik. Mintha csak a század elején élnének, midőn a népeket boldogitó szerződések puha vánkosain hosszú évtizedekig pihenhettek az akkori, irigylésig boldog államférfiak, s nem most élnének, a XIX-ik század második felében, a gőz és villanydelej uralma alatt. Ha azonban, t, ház, a kormányférfiak be nem látják az idő értékét, nekünk, az országgyűlésnek, kötelességünk, még pedig a nemzethez személyében közeledett uralkodó irányában épen ugy, mint a nemzet irányában, megoldásra sürgetni az alkotmányviszály kérdését. Én ez indokból Tisza Kálmán indítványát pártolom. Eljöttnek látom én is az időt, midőn, ha sikert akarunk aratni, határozottan kell föllépnünk. Épen a politikai morál követeli ezt tőlünk, melynek első pontja, hogy minden törvényhozó testület érezze saját méltóságát, s önmagát le ne járja. (Helyeslés bal felöl.) Elismerem, hogy a szigorú jogfolytonosság alapján már a marczius 3-dikai kegy. kir leiratra Tisza Kálmán jelen indítványa értelmében kell vala legalázatosabb föliratunkat szerkeszteni. De vegyük figyelembe, tisztelt ház, az akkori hangulatot : a nemzet, s még inkább a képviselő testület kebelében nem lohadt volt még le azon bizalom, melylyel a kormányférfiakat fogadta azon remény, hogy akarni is fogják, sikerülend is nekik a restitutiót rövid időn kieszközölni. Ez legyen indokolása a ház részéről ez irányban tett concessionak. Válaszul szerkesztett legalázatosabb föliratunkban 5
