Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-75

32 LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1866.) és a monarchiát ismét rendezetlen találja ? És aztán ki tudja, minő megoldást vár a leirat? Lesz-e mindjárt minisztérium és vármegye, mihelyt a közös ügyekre nézve elvileg bárminő megállapodás történik? Vagy csupán olyan megoldást ért a kormány , mely az ő nézeteivel megegyező ? És mik azok az ő nézetei ? Hová és meddig vezet ez így ? Mindenütt homály és különböző magyarázatok lehetősége. Az országgyűlés, ha munkálkodnék, lekötné magát a kormány irányában, míg* ellenben a kormány mindenfelé szabad kezekkel , semmi részben nem volna lekötelezve. Itt is , és mostan is, a visszavonulási vonal látszik f'entartva, melyen a kormány bármikor térhet vissza, a honnan kezdetben kiindult. Azt mondja végre a leirat, hogy a közös ügyekre nézve megállapított elvek részletes kivitele és az 1848-iki törvények módosítása aztán, a kinevezendő felelős minisztérium utján fog eszközöltetni. Átlátja tehát és bevallja a kormány, hogy a részletek körüli munkálkodás és tanácskozás, a felelős miniszterek közreműködése nélkül, czélra nem vezethet; de az elvek megállapításába ugyanezeknek befolyást nem akar engedni, s őket abból világosan kizárja. Megfoghatatlan dolog! Hiszen az elvek megállapítása az, a mi e részben a leglényegesebb. Hiszen a részletek már csak az átalános elveknek elágazásai és alkalmazásai. S a logika szabályai azt következtetik, hogy a miniszterek közreműködése, ha a kevésbbé fontos részletekre nézve szükséges, a sokkal fontosabb elvekre nézve épen nélkülözhetetlen. E nélkül a bizottsági munkálkodás sem lesz egyéb, mint tapogatódzás a sötétben, és bizonytalan mozgás. iránytű nélkül; az országgyűlési tárgyalás pedig, melyet én épen ez okból, s már most épen a kormány szempontjából is, nem tartok eszközölhetőnek. egészen meddő és erkölcsileg lehetetlen. Az egész helyzet tehát, miként jelenleg is mutatkozik, úgy jellemezhető: hogy a jogvesztés tana elvileg félretétetett, de következései gyakorlatilag fentartatnak; a jogfolytonosság pedig elvileg kijelentetett, de tettleges alkalmazása még mindig megtagadtatik. S kérdem én: van-e valódi különbség e között, és a korábbi helyzet között ? (Helyeslés.) Várhat-e a nemzettől bizodalmat az a kormány, melynél a férfias elhatározottság helyét még mindig habozás és félszegség foglalja el ? (Helyeslés.) A gyöngyről azt tartották régente, hogy azt a kagyló fájdalmában sirja ki. A bizodalom is drága gyöngy, de koránsem obyan, mely a szenvedések és bántalmak között foganzhatnék. Viselje jól gondját a kormány e drága gyöngynek, míg a fölszinen van. Hozzáférhetlen lesz az, ha egyszer az örvényben elmerül. A mi bizodalmunk még mindig csak a trónt keresi föl. Nehéz viharok vonultak már keresztül az uralkodó felség fölött. De azért még mindig oly feladat áll O Felsége előtt, a minél dicsőbb alig juthat uralkodónak. 0, a habsburgi ház utóda, hivatva van, hogy az uralkodó háznak uj ból megalapítója legyen. 0, a kinek családi története a világtörténelemmel olvadt össze, még mindig azon ponton áll, hogy maga teremtse meg a történelem egyik szebb részét. 0, a nyugati Caesarok ivadéka, kezében tartja még mindig a lehetőséget, hogy egy ifjan erős monarchia létesítése által, kelet sorsát is elintézhesse. S az első lépés, mely pedig a legnehezebb, már megtörtént. Tegye meg Ö Felsége a többi lépést is, és minden lépése egy történeti mozzanat leend. E haza földének keble visszaadta már O Felségének a benne rejlett legdrágább kincset, a magyar szent koronát. Adja vissza most O Felsége e haza földének azokat, a kiket e föld nélkülöz: adja vissza ennek bujdosó fiait, adja vissza számkivetett alkotmányát. (Helyeslés.) Cajus Popilius Lenas, a ki az egyiptomiak ügyében a római tanács által Antiochus syriai királyhoz küldetett követül, egy kört vont botjával a porban a király körül, mondván neki, hogy mieló'tt ezen körből kilépne, tudassa elhatározását, mire a király azonnal Ígérkezett is teljesíteni a római tanács kivánatáit. Engedje Ö Felsége, hogy a mi bizalmunk és reményeink is képezhessenek körüle egy kört. Tegye Ő Felsége, hogy ezen körön belül valósítsa forró óhajtásainkat, és mikép Antiochus fogadta el aztán oda nyújtott jobbját a római követnek, fogadhassa el 0 Felsége is a nemzet hódolatának legmagasztosabb jelvényét, a királyi felavatást. A mi föladatunk pedig, kik a nemzetet képviseljük, rideg, s a törvény s a rajtunk fekvő felelősség által korlátolt. A középkori lovagok szigorú fogadalmát, melynek következtében némelyek évekig némán maradtak és sisakjokat föl nem nyitották, nálunk az ösztönszerű és föloldhatlan kötelesség érzete fokozza. Elnémultunk volt hosszú időig, és midőn most már szólnunk lehet is, az aggodalom és tartózkodás vértezetet mindaddig nem tehetjük le, mig a nemzet kívánalmai teljesítve nem lesznek. Nekünk minduntalan füleinkbe hangoztatja a nemzet azon szavakat, melyeket a német költő mondott saját hazája képviselőihez, s melyeket igy a Lajtán túl is meg fognak érteni. (Ilall! juk ! Zaj. Az elnök csönget.) Es ist so viel schon unterliandelt; Es ist gesprochen fórt mid fórt; Es ist geschrielien und gesandelt: So sprecht nun euer letztes Wort. Und kaim es nieljt sein Ziel erstreben, So tretet in das Yolk zurück;