Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-74

24 LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 1. 1866.) téri kormányt annyival inkább, minél fontosabbak azon kérdések, melyek megoldásra várnak, és minél rövidebb azon idő, melyről valószínűleg még rendelkezhetünk, és melyet félreértések feletti vitákra pazarolni nem szabad, ha azt akarjuk és akarják , hogy Magyarország legyen és az osztrák birodalom megmaradjon. Már csak ezekből is világos, tisztelt ház, hogy én a kir. rescriptumot védeni Iegkevésbbé sem szándékozom ; erre magamban se hivatást, se köteles- ! séget nem érzek. A kir. rescriptumot igazolni a I kormány kötelessége volna; és ha 6', a mi elég csodálatos, a vitatkozás teréről magát önkényt leszorítja, ha alkotmányos alakot, nem ölt, hogy azon tanácskozásokban részt vehessen, melyek épen saját tettei és saját müve fölött folynak: magának tulajdonítsa, ha szándékai félreértetnek, mert önmaga tette lehetetlenné, hogy a kételyek keletkezések pillanatában felvilágosittassanak. De nem akarnám védeni a kir. rescriptumot azért sem, mert gyakran megtörtént már, hogy a magas kormány az irott szavaknak egészen más értelmet tulajdo- I nitott, mint mi; ha tehát most is ily eset forogna fen, én pedig a kir. rescriptumot a magam saját felfogása szerint védeném, könnyen részesülhetnék oly szerencsében, melyet nem óhajtok. Taglalni sem akarom a kir. rescriptumot; élőt- | tem bőven megtették mások, kiket czáfolni se nem \ akarok, se nem tudok: mert tények rendelkezé- ! semre nem állanak, lehetőségeket pedig csak tényék ezáfolhatnak meg. Valóban, tisztelt ház, sajátságos és fonák helyzetben vagyunk. Mi azt mondjuk: készek vagyunk alkotmányunk körén kivüi megalkotni oly törvényeket, melyek a birodalmi kapcsolat szilárdítására, a birodalom hatalmának gyarapítására hasz- | nosak lehetnek; de feltételül kötjük ki, hogy mielőtt e törvények megalkotásához fognánk, régi alkotmányunk és szentesitett törvényeink tettleg állíttassanak vissza, feltételül kötjük ki, hogy oly állapotban tétessünk, melyben törvényt törvényesen lehet alkotnunk, azaz hogy ezen törvények egy alkotmányos minisztérium közreműködésével alkottassanak meg. Ellenben a kir. leirat ezt mondja: Jöjjetek előbb tisztába ezen megalkotandó törvényekkel, ezután ha megállapodástok tetszésünkre lesz, helyre lesz állítva az alkotmány, és ki lesz nevezve a felelős minisztérium. Ha ez tovább is igy marad, akkor a kiegyenlítés lehetetlen, és hasonlók vagyunk azokhoz, kik valamely bűbájos körben, melyből ki nesn léphetnek, egyenlő gyorsasággal űzik egymást, és épen ezért utói nem érhetik soha. (Helyeslés.) Hogy mi az általunk felállított feltételből nem engedhetünk semmit, ennek oka épen azon kapcsolatban rejlik, melyben Magyarország saját kiráfya által a pragmatica sánc tionál fogva az osztrák császársághoz áll: ezt nem szükség bővebben magyarázni. A kormánynak kell tehát elhagyni álláspontját, ha azt akarja, hogy a fenforgó kérdések megoldassanak, és nem akarja, hogy a birodalom jövője fölött a véletlen döntsön, vagy legalább nem akarja, hogy azon jövő, mely ránk várakozik, a birodalmat készületlenül találja. Es ezt méltán követelhetjük is tőle, saját állásának érdekében. Mert a közvéleményre hatni csak addig lehet, mig készülőben van; ha pedig már egyszer megállapodásra jutott, ezt megváltoztatni bármi parlamentáris taktikák által nem lehet többé. Ily megállapodása létezik már a magyarországi közvéleménynek arra nézve, hogy mindenekelőtt az alkotmány és szentesitett törvényeink helyreállíttassanak. (Elénk helyeslés.) Ily megállapodás készül a 67-es bizottság javaslata által, és még inkább megerősödnék, ha ezen javaslat netalán országos határozattá emeltetnék.(Mozgás a bal oldalon.) És ha egyszer azon kérdések fölött, melyek a 6 7-es bizottság javaslatának tárgyai, a közvéleményben bármi megállapodás gyökeret vert, akkor bármi kormánynak csak kettő között lehet választása: vagy elfogadni feltétel nélkül; vagy folytatni azon provisoriumot, mely a birodalmat már eddig is az örvény szélére vezette. Az országgyűlések eloszlatása és uj választások által segítve nehezen lesz. Pedig ki tudja azt, hol fog megállapodni a 67-es bizottság javaslata, és még inkább hol fog megállapodni az országos határozat, ha létre jő ? (Zaj a bal oldalon.) Ha viszás helyzetünkről ennyit mondottam, szabad legyen annak még egy másik oldalát is fölemlítenem; de, hogy ezt tehessem, egy futó pillantást kell vetnem a legközelebbi multakra. Az osztrák kormány 1848 után centralizálni akart; az osztrák kormány meg akarta szilárdítani a birodalom nagyhatalmi állását. Lássuk, miket tett, hogy e czélokat elérje. Lássuk a következményeket, és állásunkat e következmények irányában. (Halljuk!) A magyar korona országai centralizálva voltak századok óta: közös volt a törvényhozás, közösek voltak minden törvényeik kevés kivétellel; az igazságszolgáltatás központosítva volt ahétszemélyü főtáblában, a közigazgatás központosítva volt a magyar királyi udvari kanczelláriában. Erdély az 1848-ki törvények által, melyeknek szentesítése ellen hasztalan hozatnak föl bármi kifogások, a magyar koronához csatoltatott. A Lajtán túl századokon keresztül központosított az absolutismus, oly sikerrel, hogy azon históriai életnek, mely hajdan a lajtántuli tartományok sajátja volt, alig maradtak egyebütt nyomai a tartományok színein és határain kívül. Most össze akará olvasztani az osztrák kormány Magyarországot a lajtántuli tartományokkal, hogy legyen egy és oszthat-