Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-107

: CVH. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 21.1867.) 367 van. Az első : hogy mind arról, a mi csak az országot illeti, csak az ország határozzon; a második : hogy mindenben, a miben a nemzet közreműködése kívántatik, a nemzet befolyást gyakoroljon. Függetlenségünknek föltétele az országnak teljes autonómiája és valóságos alkotmányossága, azaz oly alkotmányosság, melynek első elve, hogy semmi, mire nézve az ország áldozata, vagy tette kívántatik, az ország befolyása nélkül ne történhessék. És más viszonyok alatt, igen tisztelt ház! ha e kettőt, azaz az ország autonómiáját s teljes alkotmányosságot biztosítottuk, és igy azt értük el, a mi után a nemzet századokon át hasztalan törekedett, teljesen meg lehetnénk elégedve , mert teljesen biztosítva láthatnók függetlenségünket. A jelen viszonyok között, meggyőződésem szerint, ez azonban nem elég. Mert, ha föladatunk nem lehet az, hogy az országnak önállását és függetlenségét csak bizonyos veszélyek ellen biztosithassuk, hanem az, hogy azt minden veszély ellen biztosítsuk, nem csak a jelen pillanatban, hanem előreláthatólag a jövőben is ; és miután e hazának önállását, függetlenségét és szabadságát a jelen pillanatban nem csak azon veszélyek fenyegetik, melyek ellen azt őseink ótalmazták, oly veszélyek, melyek ellen autonómiánk elismerése és alkotmányosságunk még nem biztosítanak: kétségtelen, hogy függetlenségünk biztosítására most még más valamire van szükségünk. (Helyeslés) Ha tekintetbe veszszük Európának jelen helyzetét, a nagy átalakulást, melyen az egész világrész a jelen pillanatban keresztülmegy, és melynek az utolsó nagy események csak kezdetét képezték, de melyeknek határát bizonyosan a jelen pilanatban senki sem ösmeri; ha tekintetbe veszszük azon elveket, vagy inkább azon jogelveknek, melyeken az európai államrendszer eddig pihent, teljes megtagadását: nem titkolhatjuk el magunk előtt, hogy oly jövőnek megyünk elébe, hol függetlenségünk biztosítására, alkotmányos törvényeinken és autonómiánk elismerésen kivül még valamire lesz szükségünk (Helyeslés)—és ez az erő, hogy alkotmányosságunkat és autonómiánkat megvédhessük. (Helyeslés.) És miután Európa hajlama nagy államok alakitásához vezet, és szomszédainkban óriási államokat látunk, a melyek mind nagy nemzetiségekre alapitvák ; és miután kétségtelen, hogy ezen biztosabb alapon mi egy ezekhez nagyságban hasonló államot alkotni képesek nem vagyunk: mi ezen erőt csak abban kereshetjük, hogy másokkal egyesüljünk. (Helyeslés.) Ugyanazon okok, melyek elődeinket a XIV. és XV. században arra bírták, hogy Cseh-, Lengyel- és Németország fejedelmeit válaszszák királyukká, és igy Magyarországnak az akkor fenyegetni kezdő török veszély ellen biztosítékot és támaszt szerezzenek; ugyanazon okok, melyekért a nemzet a mohácsi vész után koronáját a hatalmas V. Károly császár testvérének és annak családjának adta át: ugyanazon okok teszik szükségessé most, hogy azon szövetséget, melyben mi ő felsége többi tartományaival állunk, ne csak fentartsuk, hanem hogy azt képessé tegyük arra, hogy a czélnak, melyre az köttetett, tökéletesen megfeleljen , azaz Magyarországnak territoriális integritását s alkotmányos önállását és függetlenségét biztosítsa. E szerint, t. ház! a föladat, melynek megoldása a 67-es bizottságnak ki tüzetett, kettős volt: biztosítani Magyarország önállását és függetlenségét a nélkül, hogy a birodalomnak hatalmi állása veszélyeztessék; és biztosítani a birodalomnak hatalmi állását a nélkül, hogy függetlenségünk és önállásunk ez által szenvedjen. És miután ez csak úgy lehető, ha egy részről a közös birodalom biztosíttatik az iránt, hogy minden veszélyek ellen, melyek hazánkat és ő felségének többi tartományait fenyegethetnék, s minden közös érdekek támogatására Magyarországnak egész erejére számolhasson; más részről Magyarország is biztosíttatik az iránt, hogy saját s a birodalom ereje csak saját érdekében, állami egyénisége teljes elismerése mellett fog fölhasználtatni. (Helyeslés.) E szerint a bizottságnak munkálatában három szempontot kellett szeme előtt tartani: először biztosítani kellett az ország önállását s alkotmányosságát, vagy, mi azzal egyértelmű, biztosítani kellett azt, hogy az ország ügyei mindig csak alkotmányos törvényhozás és ennek felelős kormány által fognak elintéztetni ; másodszor biztosságot kellett szerezni az iránt, hogy azon szövetség, melyben a sanctió pragmatica értelmében ő felsége többi tartományaival állunk, azon czélnak, melyre az köttetett, tökéletesen megfeleljen, és azon áldozatokért, melyeket eddig ezen szövetség fentartására hoztunk, és melyek ezentúl tőlünk kívántatni fognak, az országnak integritását és függetlenségét minden megtámadás ellen megótalmazni képes legyen; röviden, biztosítani kellett a közös birodalom hatalmi állását ; végre harmadszor, miután kétségtelenül se akkor, midőn a pragmatica sanctió köttetett, se a jelen pillanatban senkinek szándoka nem lehet, hogy midőn territoriális integritásunkat külső ellenségek ellen biztosítjuk, ezért alkotmányos önállásunkat áldozzuk föl, biztositani kellett a nemzetet az iránt, hogy mindenben, miben tettre, vagy áldozatra fölhivatik, befolyását gyakorolni fogja. Fölfogásom szerint a közös ügyeknek minden oly rendezése, mely mellett Magyarországnak autonómiája és függetlensége nem ösmertetik el, vagy mely mellett Magyarországnak befolyása a közös ügyekre nem biztosíttatik, ép úgy nem felel meg czéljának, mint minden oly rendezés, mely által