Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-107

CVH. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 21. 1867.) 365 lés, mely az ujonczokat megszavazza, bizonyosan nem tagadja meg a költségeket sem. Megjegyzem még, hogy az által, hogy, mint magam is kimutatni igyekeztem, még ha a delegatiók életbe léptettetnének is jelen jogkörükben, még meg lehetne olykor érdekeinkkel nagyon ellentétes esetekben akadályozni a rósz következések teljes életbeléptetését, az által mondom, előttem a delegatiók intézménye semmit sem nyer: mert én azt tartom, hogy ha helytelen valamely bárminemű czél miatt Magyarország függetlenségét megsérteni, sokkal helytelenebb lesz ez akkor, ha ezen czél el sem éretik; és én igen félek attól, hogy ha egyszer elismerjük azt, hogy a közösen érdeklő viszonyoknál fogva, szükség van egy oly intézményre, mely oly esetekben is biztosítsa a határozat létrehozatalát, midőn ezen határozat létrehozatala az ellentétes érdeknél fogva, az országgyűlésektől nem volna várható; ha, mondom, elismerjük ezt: akkor a dolog egyszerű természeténél fogva oda fogunk jönni, hogy miután az élet bebizonyitandja, hogy a czél a delegatióknak ezen hatásköre mellett, mely nekik adatni szándékoltatik, nem éretik el, még többet fogunk azokra ruházni, és ha nem mi, mások Magyarország függetlenségét e delegatiók örvényébe fogják temetni. (Ugy van! bal felöl.) A többség javaslata 38-dik pontjában, midőn arról szól, hogy a delegatiók utasítással mért nem láttathatnak el, azt mondja, hogy ez azért nem lehet, mert épen a közös ügyek körül fölmerülő tárgyak olyanok, melyek végelhatározásának elhagyása vagy halasztása gyakran az államgépezet megakasztása nélkül nem volna lehetséges. Én úgy hiszem, hogy ezen eszme szolgált alapjául a delegatió létesítésének is; de utoljára, ha fölveszszük a dolgot, minden alkotmányos országban, ha az országgyűlés megtagadja a budgetet, természetesen meg kell állania az állam gépezetének; de épen azért, mert a budget megtagadása azt okozná, hogy megáll az államgépezet, nem szokott e jog ily végletekig alkalmaztatni soha, csak oly esetekben, midőn a fenálló államgépezet, a fönálló kormány az ország érdekeire nézve annyira sérelmes, hogy az ország fiai készek magokat inkább minden veszélynek kitenni, semhogy ennek további fentartására igyekeznének. És én részemről azt hiszem, hogy a milyen ez eset másutt, olyan az itt nálunk is, és bizonyára itt sem fogna soha ily végzetes eset bekövetkezéséig az államgépezet megakasztásán igyekezni senki sem. Én pedig itt és ott részemről, mint alkotmányos ember, csak örülni tudok azon, ha a népeknek kezökbe adatik mód, lehetlenné tenni az erejével visszaélni akaró hatalomnak, hogy őket saját érdekeik és jóllétök ellen kormányozhassa; örülök ezen, és nem keresek oly módot, melynél fogva lehetségessé tétetnék a hatalomnak a népek érdekei ellen kormányozni. (Helyeslés.) De nem folytatom tovább (Halljuk!), hiszen ha egyes pontokra nézve még némelyeket elmondani szükségesnek tartanék, ez a részletes vitatkozás alkalmával is lehetséges leend. Most engedje meg nekem a t. ház — nem azért, mintha azt. szükségesnek tartanám, de saját lelkiismeretem megnyugtatásául — hogy fölkérjem, miszerint fontoljuk meg azt, a mit tenni fogunk. Nehéz megpróbáltatás napjait éljük. Megengedem, ha tántorithatlanul mindenekben ragaszkodni fogunk hazánk teljes, törvényes függetlenségéhez és alkotmányához, ugy mint azoknak jogaink szerint állniok kell — megengedem, mondom —- hogy egy. bár nem hosszú időre, ismét a szenvedések korszakát idézzük föl hazánkra, idézzük föl igazság szerint mindnyájunkra, kik e hazában ma élünk; megengedem azt is, hogy ha e tekintetben engedékenyebbek leszünk, egy aránylag boldogabb, szabadabb időszakot idézünk föl hazánkra, idézünk föl ismét magunkra, kik ma e hazában élünk. De ha az első utat fogjuk követni, nézetem szerint — igaz! saját szenvedéseink árán — föntartjuk sértetlenül a jogi alapot, melyen a törvényesen független Magyarország dicső épülete fog fölemelkedni; mig ellenben, ha beleegyezünk azokba , a mik a 67-es bizottság javaslatában is elmondatnak, ha a második utat követjük, hiszem, hogy boldogabbak, nyugodtabbak leszünk mi, kik ma élünk hazánkban, több szabadságot fogunk élvezni, de önmagunk tettük lehetetlenné azt, hogy a törvényesen független Magyarország, mint ilyen, valaha fenállhasson. (Ellenmondás a jobb oldalon. Élénk helyeslés a balon.) Nem első eset az, t. ház! midőn annyira zaklatott hazánknak fiai ily nehéz megpróbáltatásnak vannak kitéve. Történelmünk lapjai ragyognak a haza iránti áldozatkészség, a törvényhez, joghoz, függetlenséghez való ragaszkodás dicső példáitól ; és a most lefolyt 18 év története is ily példákban gazdag. Ne engedjük, kérem, ne engedjük, hogy történelmünknek mindeddig a nemzeti önlemondás által nem homályosított lapjaira azt írhassa föl az utókor, hogy 1867-ben a nemzet képviselői, belefáradva a küzdelembe, nem bízva többé az ország erejében és kitartásában, oly módon szereztek ideiglenes jobblétet a hazának, hogy önmagok beleegyeztek függetlenségi jogalapjának korlátozásába. (Ellenmondás a jobb oldalon. Ugy van! a balon.) Én, t. ház! ebbe bele nem egyezem, és azért a 6 7-es bizottság többségének javaslata ellen szavazok. (Éljenzés a bal oldalon)