Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-74

LXX1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. (D.eez. 1. 1866.) 26 zárólag illető minden ügyekre nézve pedig az 1848-diki elvek és törvények értelmében teljes autonómiát szerezni vissza a nemzetnek, s az által oda hatni, hogy bármi érje is egykor a birodalmat és a magyar hazát, az ország területi épsége megőrzésével az azon lakó, s a közös alkotmány jótékonysága kötelékeivel testvérileg egybefíízött népek, mint életerős alkotmányos nemzet legyen ismert Európa szine előtt. Mind ezeknél fogva, miután nem látok semmi veszélyt a hazára s nemzetre nézve abban, hogy folytassa munkálkodását a bizottság, annyival inkább, mivel a változható körülményekhez képest a döntő szó s vég határozat különben is a képviselőházat illeti : én igen tisztejt képviselőtársunk Deák Ferenez úr indítványát pártolom. (Helyeslés a jobb oldalon. Szavazzunk'.) Ráday László gr. jegyző: Ghyczy Ignácz! Ghyczy Ignácz: T. ház ! A mai tanácskozás ezen előre haladt stádiumában nem kívánom hosszas előadás által a t. ház türelmét soká fárasztani : azért nem fogok a kegy. kir. leirat taglalatába ereszkedni; csak azt jegyzem meg, hogy nem kivan az kevesebbet, mint föladását épen azon jogoknak , melyek hazánk törvényes függetlenségének és önállóságának egyik legerősebb sarkkövét képezik, s melyeket ha föladnánk, a törvények és szerződések szerint független és önálló Magyarország az ausztriai birodalomnak egy az önállóságnak árnyékával alig biró tartományává sülyedne. Midőn a nemzet hazánk törvényes függetlenségének és önállóságának megőrzését hűségünkre bízta, nem jogosított föl azokkal szabadon rendelkezni; de igen kötelezett azoknak épen leendő fentartására, hogy a mint azokat atyáinktól átvettük, mi is úgy ereszszük át maradékainkra. Erős meggyőződésem tehát, hogy azon sarkalatos jogoknak a kegy. kir. leirat által kivánt föladásához nem járulhatunk , járulnunk nem szabad. (Helyeslés.) Kimondották már az 1861-iki feliratok, hogy addig, míg a parlamenti kormány és a felelős minisztérium életbe nem lép, egyezkedni nem lehet. Mi is sürgettük ezeknek helyreállítását két rendbeli föliratainkban, a nélkül azonban, hogy sikert arathattunk volna. Midőn tehát a kegy. kir. leirat is azt, minek előleges föltételként már rég történni kellett volna, ismét csak kilátásba helyezi, és oly föltételekhez köti, melyeket teljesítenünk nem lehet, nem szabad: én is eljöttnek látom az időt, hogy elfoglaljuk ismét azon tért, melyet csak azon reményben hagytunk el, hogy bizalom bizalmat szülvén , annak részünkről leendő tanúsítása által kérelmeink teljesítését előbb és biztosabban elérendjük. En is tehát azt kívánom, hogy az 0 Felsége elé terjesztendő alázatos föliratban újólag is kérjük az alkotmány teljes visszaállítását egyúttal azonban mondjuk ki őszintén. hogy működésünket addig, míg a restitutio in integrum meg nem történik, folytatnunk nem lehet. Ennek folytán pártolom Tisza Kálmán képviselő ur indítványát. (Helyeslés bal felöl.) Tóth Vilmos jegyző: Szentkirályi Mór! Szentkirályi Mór: Tisztelt ház ! Ha az előttünk fekvő k. rescríptumot figyelemmel végig olvasom, akaratlanul azon következtetésre kell jutnom, hogy ezen okmányt két ellenkező irány hatása alatt két kéz irta meg: az egyik bele irta azt, a mi jónak látszik; a másik pedig bele corrigálta azt, a mi rosznak látszik. Szándékosan mondom, látszik: mert ha épen akarjuk, a hermeneutika segítségével, mely tudomány pedig nem csak a theologíában, hanem a magyar törvényhozásban is kitűnő szerepet visz, jót is. nem jót is egyaránt kiolvashatunk belőle. Rendszer ez, tisztelt ház. egyéb semmi; azon rendszer, mely Ausztriában századok óta divatban van : az egyik kéz ád, a másik az adományt visszatartóztatja, hogy kedvező alkalommal, ha ugy tetszik, egészen visszaveliesse. En ezen rendszert vétkül a mostani államférfiaknak nem rovom fel, mert nem ők találták fel. (Derültség.) Az ő vétkök az lenne, ha nem birnának oly lelki erővel ezen rendszer befolyása alól félrevonulni; de ellenben feltéve, hogy velünk ugyanazon czélra törekesznek, velünk ugyanazon egy szándékon vannak, erény is lehet, hogy annyi akadály között, mennyit e rendszer utjokba gördit, nem csüggednek el. Mi igaz a kettő közöl, megmondani senki sem képes, ezt csak a következmények igazolhatják. Mert, ha látunk is alakokat mozogni szemeink előtt, melyekről állíttatik : „íme, ez a kormány!" ki tudja, nem csupán árnyékai-e ezen alakok más egyéneknek, kik hatok mögött működnek, valamint a camera obseurában látunk mozogni alakokat, melyek azonban csak árnyékai a látkörünkön kivül mozgó lényeknek. (Tetszés.) Es épen ezért, mert ily problematikus lényeknek közbenjárása által az ország és korona egymás között tisztába nem jöhetnek soha: követeltünk mindig, és követelnünk kell most is egy oly kormányt, melyetsajáttesti szemeinkkel láthatunk; (Tetszés) egy oly kormányt, mely nem csak árnyéka legyen a kormányhatalomnak, hanem a kormányhatalom valódi kezelője; egy oly kormányt, mely nem csak Ígérjen, hanem tegyen is. így, mint a rendszer jelenleg áll, azt, mit egyik miniszteri tanács jónak lát, a másik ismét elronthatja: és ezért a kormány szavai tele vannak reservatákkal. Ki tudja, e most előttünk fekvő reseriptum után is nem érkezik-e majd egy másik, mely ennek szintoly illustratiója lesz, mint a milyen illustratiója volt a marczius 3kai leirat a trónbeszédnek. (Elénk tetszés.) Követelnünk kell pedig egy ily alkotmányos és minisz-