Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-107

364 OVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 21. 1867.) nyoktól, a történelmi fejlődéstől, a létező jogi alapoktól, vagy honnan is elvontan , legalább úgy, hogy ezeket ne vegyük kellő figyelembe, kellene nekünk egy szerintünk czélszerü módozatokat megállapítani, és azután ezen módozat által hazánk függetlenségét és alkotmányosságát korlátoztatni engednünk. Hiszen a viszony , mely köztünk s fejedelmünk többi országai és tartományai közt létezik, nem ugy jött létre, hogy egy egységes birodalomnak fejedelme, függetlenséget, alkotmányt adott volna birodalma egy részének oly kikötéssel, hogy bizonyos kijelölt államügyekben az előtte legczélszerübbnek látszó eljárási módozat ez által ne veszélyeztessék, de igen is úgy, hogy a független, a szabad Magyarország késznek nyilatkozott a személyes unió kapcsának létesítésére oly kikötéssel, hogy függetlensége és alkotmánya ne veszélyeztessék : (Elénk helyeslés) nem a czélszerűség tehát az, melynek szempontjából a függetlenséget és az alkotmányosságot korlátozni kelljen ; de igen is az alkotmányosság és függetlenség azok, a melyek megszabják a korlátot, a melyen túl, a czélszerűség szempontjából, menni nem szabad. (Elénk tetszés.) Én részemről meg is vagyok győződve arról, hogy ezen korlátok teljes épségben tartásával lehet ezen ügyekben czélszerűen intézkedni. Két föltevésből indulhatunk ki. Ugyanis vagy azon föltevésből indulunk ki, hogy Magyarországnak, és a fejedelem többi országai ós tartományainak érdekei természetszerűleg gyökeresen, alaposan ellentétesek. Ha ezen föltételből indulunk ki, akkor természetes, hogy azt kell mondani, hogy szükséges egy oly intézkedés, mely által egyiknek érdekeit egyszer az egyikért, másszor a másikért erőszakkal is alá lehessen rendelni; de ha ebből a föltevésből indulunk ki, akkor a delegatiók által e czélt teljesen elérni nem fogjuk, akkor nem marad más mód fen, mint azt mondani : hogy ezen országok és tartományok egy uralkodó alatt megmaradhatnak mindaddig, mig az oly absolut hatalommal bír, mely elég erős arra, hogy őket erőszakkal összekapcsolja, a mely perezben pedig az absolut hatalom ezen erejéből vészit, azon perezben szét kell válniok. Vagy pedig azon föltevésből indulunk ki, mely szerintem egyedül helyes, hogy ily gyökeres, természetszerű, ily állandó ellentét nincs az érdekek között. Ha abból indulunk ki, akkor ugy hiszem, hogy minden körülmények között létre fognak jönni a szükséges intézkedések azon az utón, melyet a kisebbség véleménye is ajánl, s melyhez hasonlót ajánl maga a többség véleménye is a védrendszer megállapításánál. Ezen módozat jelesen az, hogy a felelős miniszterek kölcsönös egyetértéssel készítik a javaslatokat, úgy terjesztik azokat az országgyűlés elé; azon rendkívüli esetben pedig, ha az országgyűlések mindjárt a miniszteri előterjesztések folytán egyetértő határozatokra nem juthatnának, fenhagyatik ezen országgyűléseknek a javaslatkészitő küldöttségek által esetről esetre az értekezés : mert ha meggondoljuk, minő befolyást gyakorolnak a felelős minisztériumok mindenütt a világon az országgyűlésekre, ha ehhez hozzáteszszük magának az alkotmányos fejedelemnek jogszerű befolyását, azt hiszem, alig lehet kételkedni, hogy az eshetőleges differentiákat sikerülni fog mindenkor elintézni. Azt mondom, hogy ha már föltételből indulunk ki, a delegatiók által a czélt el nem érjük. Bátor leszek ezt rövideden indokolni. (Halljuk!) Nem vitatom azt — pedig nem épen lehetetlen — hogy a delegatiókban is megtörténhetik az, hogy egyenlő számú tagokból állván a két delegatió, nem jön létre megállapodás, de ezt nem vitatom : mert átlátom — és épen ez egyik oka, hogy a delegatiókat magunkra nézve elfogadhatónak nem tartom, s hogy nem csodálkoznám rajta egy cseppet sem, ha azt a másik fél sem tartaná elfogadhatónak — átlátom, mondom, hogy igen gyakran fog lehetni egyik vagy másik ország érdekeivel ellenkező oly intézkedéseket elhatározhatni a delegatiók és végrehajtatni a közös minisztérium utján, a melyeket elhatározni nem fogott volna az illető országgyűlés, és végrehajtani nem fogott volna az illető felelős minisztérium; de ha ez megtörténik is, ha a delegatió jelen hatáskörét veszem föl, azt hiszem, a czél ez által elérve nincs. Én úgy gondolom, hogy az úgynevezett közös biztonság az, mely alapját, vagyis fő részét képezi a közösen érdeklő viszonyoknak, vagy az úgynevezett közös ügyeknek. Már most, megengedem, lesz szó egy háborúról, mely vagy Magyarországnak, vagy a fejedelem többi tartományai és országainak érdekeivel gyökeresen ellenkezik. A delegatió, igaz, elhiszem, meg fogja szavazni a költségeket; de miután, mikép az máskép nem is lehet, ha csak hazánk önállásáról egészen lemondani nem akarunk, maga a többség is az ujonczmegajánlási jogot megtartotta a magyar országgyűlésnek, ha ily, Magyarország érdekeivel gyökeresen ellenkező háborúról lesz szó, megengedem, hogy a delegatiók meg fogják szavazni a költségeket, de az országgyűlés megtagadja az ujonczokat, ós én nem hiszem, hogy igy a közös biztonság főn lesz tartva : azon nézetben vagyok tehát, hogy ha vannak ily gyökeres ellentétek, híjába, és minden eredmény nélkül követtetnék el a sérelem a delegatiók által az ország függetlenségén ; a czélt pedig még sem érnők el, mert az országgyűlés az ujonczokat meg fogná tagadni. Ha nincsenek ily gyökeres ellentétek — pedig hiszem, hogy nincsenek — ugyanazon országgyü-