Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-106

358 CVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 20. 1867.) ségés összeget ö vetheti ki, ő kezelheti, és az öszszes adó behajtása az ő kötelessége. Eszerint a magyar pénzügyminiszternek fő föladata lesz, hogy az adót beszedje, annak legnagyobb részét a birodalmi közpénzügyminiszteniekfölküldje, és legfontosabb kiadásokban nem gazdálkodhatván, legalább házi kiadásunkat, legnagyobb fukarsággal kezelve, szegénységünket takargassa. E javaslat szerint, kardunkat érintheti ugyan kezünk, de zsebünkbe más is belenyúlhat. Bánó képviselő úr e munkálat pártolása alkalmával nyilvánitá azon érvet, hogy: vagy nem birand a delegatió életrevalósággal, és akkor fölösleges minden aggodalom; vagy keresztülvihető ezen intézmény, és akkor legezélszerübben kezelheti a közös ügyeket. Ezen okoskodást elfogadva, azt válaszolom, hogy: ezen intézmény vagy nem birand életrevalósággal, és akkor hasztalanul áldozta föl a nemzet azon jogát, mely szerint sorsa fölött egyedül ő maga rendelkezik; vagy keresztülvihető, és akkor Magyarország önállósága veszélyeztetve van. Ezen delegatió vagy olyan leend, mint egy csemete, mely kiszárad, és akkor kárba megy a rá pazarolt fáradság; vagy olyan leend, mint a tölgy, mely a többi növényektől elvonva az éltető nap sugarait, ezeket elébb eltörpíti, azután kipusztítja. Ily sors várhat hazánk alkotmányára. Majd két évtizeden át daezolt a nemzet az absolut hatalomnak akkor még meg nem tört erejével szemben, és le nem győzetett általa: mert volt e nemzetben haza iránti hűség; "volt egy bölcs vezetője ; de ne feledjük a -harmadik tényezőt, voltak törvényei, melyek sértetlenül fentarták a haza önállóságát és függetlenségét. Jöhetnek még ily nehéz idők ránk. Azt hiszem, nem alszik ki addig e nemzetből a hazaszeretet; a gondviselés adhat ismét egy bölcs vezetőt; de mind a mellett nem 17, de egy évig sem leend képes a nemzet ellenállni, mert a harmadik tényező hiányozni fog. A közös minisztérium és delegatió alapján pedig ezt többé hasonló támadásoktól megvédeni nem lehet. Hogy Magyarország eddig is, annyi viszontagságok után, a népek sorában áll, egyedül annak tulajdonithatja, hogy határtalanul ragaszkodott törvényes önállásához és függetlenségéhez. Ezen vallásos ragaszkodásnak leghívebb kifejezője az 1791 X. t. ez. Ezen országgyűlés rendéi között, kik ama hires alaptörvényt hozták, a delegatió eszméje alig nyert volna többséget. A közös fejedelem alatt két államból alakult monarchiának fönmaradását őszintén óhajtom. Van e monarchiának biztos alapja: a trón iránti kötelesség és a kölcsönös érdekek. Ezen erős kapcsot mással fölcserélni nem szabad, nem lehet; ennek erősítésére még másikat mellékelni nem csak fölösleges, de káros. A pragmatica sanctióban megállapított uralkodó családi ágak kihaltával Magyarország ismét belép szabad királyválasztási jogába. Hiszi-e valaki, hogy ez esetben a delegatió képes leend e két államot együtt tartani ? Vagy ha az érdekek merő ellentétbe helyezve egymással, ezen folytonos küzdés következtében végre elgyöngülve, összeroskadna ezen monarchia, megbirná-e ezt gátolni a delegatió ? Én nem hiszem ezt: s ezért a delegatió rendes viszonyok között az önállóságot sértő gát; rendkívüli esetekben pedig egészen tehetetlen. A kisebbségi javaslat a fejedelem iránti kötelességet és az osztrák örökös tartományokkal közös érdekeinket vévén föl egyedül alapul, tiszta meggyőződésem szerint a trón biztosságának, Magyarország önállóságának és függetlenségének, a monarchia fentartásának tökéletesen megfelel. Ezen kisebbségi javaslat a két országgyűlés egyetértésére bizván a közös ügyek elintézését, szinte hallom azon ellenvetést: Ha meg nem egyeznek, mi történik akkor? Erre a válasz, nézetem szerint, igen könnyű. Egyikünk sem hiszi, hogy az óhajtott kiegyezkedés lehető a hadügy és államadósságok czélszerü rendezése nélkül; mindazáltal a többségi javaslat igen helyesen a hadügyre vonatkozót a 13-dik szakaszban, az államadósságokat illetőt az 55-ik szakaszban a két országgyűlés közti kiegyezésre bizza, nem állítván föl ezek fölé döntő hatalmat. Mert mint Pest belvárosa mélyen tisztelt képviselője a 67-es bizottság tárgyalásai alkalmával azon közbevetésre, hogy hátha nem fognak megegyezni ? bölcsen azt válaszolá, hogy meg fognak egyezni, mert meg kell nekik egyezni: ugy a többi, ezeknél nem fontosabb tárgyakat is ezen kölcsönös kiegyezésre lehet és kell bizni. Egyedül ezen alapon fentaii;ható ezen monarchia, mert mindegyikünk tudja azt, hogy erre nagy küzdelmek ésharezok várnak, és hogy ezekből nem ugy, mint eddig, hanem győzelmesen bontakozzék ki, Magyarország teljes megnyugtatására, legerélyesebb támogatására van szüksége, mert azon harezos, kinek szivében kétely és egyik kezén szorongató kötelék van, az," egyedül szabad jobbjával, nem vivand győzelmet. T. képviselőház ! érzi mindegyikünk helyzetünk komolyságát és azt, hogy a magyar or^ szággyülés fontosabb tárgyról nem intézkedett még soha. Kérem a mélyen tisztelt képviselő házat, tartsa fen továbbra is azon szent elvet, mely szerint Magyarország sorsa fölött egyedül királya és országgyűlése határozhat, esne állittassék a kettő közé egy harmadik hatalom: az országgyűlésen kivül álló delegatió. Legyen ennek határozata csak akkor érvényes, ha azt az országgyűlés elfogadja és királyunk szentesíti. Ezek azon okok, melyeknél fogva én a bizottság kisebbsége által beadott javaslatot a mé-