Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-106

CVI. ORSZÁGOS Ül lyen t. képviselőház figyelmébe és pártfogásába ajánlom. Tóth Vilmos jegyző: Dráskóczy Gyula! Dráskóczy Gyula: A szőnyegen forgó tárgy nagy fontossága, és a komoly felelősség érzete, melytől ezen tárgyalásnál át van hatva mindenik tagja e háznak, indítnak arra, hogy ez alkalommal fölszólaljak. Midőn ezt teszem, a tisztelt háznak becses elnéző figyelmét kell kikérnem. A ház asztalára letett bizottsági munkálatban a delegátiók eszméje találkozott eddig legerősebb megtámadással. Sokkal inkább tisztelem a ház ellenvéleményü tagjainak meggyőződését, semhogy, szavam erre elégtelensége érzetében, attól az aggodalmak eloszlatásának eredményét várjam; mindazáltal kifejezni óhajtván e tárgy iránt meggyőződésemet, meg fogja engedni a tisztelt ház, hogy a javaslat ezen részének okszerűségét indokolandó, kiindulásul egy futó pillantást vethessek vissza hazánk állására és azon várakozásra, melylyel vajmi kevés kivétellel az egész haza a jelen országgyűlés eredményeinek eleibe nézett. Valamerre a szem látott e hazában, csak sérelemmel, legszentebb országos és egyéni jogok, érdekek tagadásával találkozott; alkotmányos lételünk megsemmisítve, ipar, kereskedés pangásban, elviselhetetlen terhek által elszegényedve; midőn még az elemi csapások szerencsétlenségei is ellenünk fordultak, életereiben volt megingatva lételünk. Ily előzmények után részünkre oly válság állott be, melyet önként hosszabra nyújtani, föladatunk félreismerése lett volna. A nemzet, megmentését, a hosszas alkotmányviszálynak befejezését ez országgyűléstől várta; az országgyűlés a negatiók terén nem maradhatott, cselekednie kellett; azon föladatot hoztuk ide magunkkal, hogy ezredéves alkotmányunk megőrzése mellett, egy biztosított jobb jövő felé vezessük hazánk ügyét. A köztünk és o felségének többi országai közt létező kapcsolat a sanctió pragmaticán alapul, melyet az ország mindig méltó tekintetbe vett. A sanctió pragmaticában határozottan kimondatik Magyarország és a kapcsolt réízek, ugy ő felsége többi országainak elválhatlanul és elosztliatlanul együtt birtoklása; ennek kimaradhatatlan következménye azon viszonyos kötelezettség, hogy ezen együttbirtoklás minden kültámadás ellen megvédessék, vagyis a kölcsönös védelem; ezen kötelezettség részünkre jogilag* fenáll, és ebből eredtek azon közös érdekek, melyekre nézve az 1861-diki fölirat is kijelentette, hogy készek vagyunk az örökös tartományokkal, mint szabad nemzet szabad nemzettel, azon érdekek iránt, melyek bennünket és őket közösen illetik, esetről ÉS. (Marcz. 20. 1867.) 359 esetre érintkezésbe lépni. Annak, hogy a sanctió pragmatica megkötése óta nem lettek a viszonyos kötelezettségek határai szorosan körvonalozva, elég kárát vallotta az ország. Másfél század mulasztását helyrehozni lett föladata a jelen országgyűlésnek. A minket és az örökös tartományokat közösen illető érdekek meghatározását nem intézhettük többé egyedül az uralkodóval, minthogy az örökös tartományok is idő közben alkotmányos és így beleszólási jogokat nyertek. Módról kellé gondoskodni, a kerülhetetlen megállapodásra juthatni velök, a nélkül, hogy a magyar képviselet az évek óta méltán legtöbb ellenszenvet keltett, közös képviselőtestületbe, mely elvégre beolvasztásra vezethetett volna, a birodalmi tanácsba belépni köteles legyen. Az érintkezésnek uj, eddig nem gyakorlott módját kellé föltalálni, mely szerint a jogegyenlőség alapján, törvényhozásunk esetről esetre, az örökös tartományok képviseletével, a közös érdekű megállapodást eszközölhesse. Ily czélból hozta az országgyűlés által kiküldött bizottság a delegátiók eszméjét javaslatba. Az ország kétségtelen joga az ujonczállitás megszavazása, az állítás föltételeinek és szolgálati időnek meghatározása, joga az országnak a védrendszer megállapítása és átalakítása, a hadsereg elhelyezéséről és élelmezéséről való gondoskodás. Ezen jogok az országgyűlésnek sértetlenül föntartatván, a bizottság azt javasolta, hogy a külügy és az összes hadsereg évenkinti költségei, a közös miniszterek által, a két fél külön minisztériumának befolyásával kidolgoztatván, a tervezett költségvetés fölött a delegátiók határozzanak. A két fél paritás alapján áll, nem függ egymástól, hanem egymás mellett működik a közös czélra; önálló mindenik; a mit külön elintézni, hosszas és veszélyes halasztás nélkül nem volna lehető, azt együtt intézi el; intézkedik pedig oly tárgyak fölött, melyeknél mindenik félnek érdeke az. hogy minél kevesebb legyen a teher, melyet elvállal, minél kisebb a költségvetés, melyet megállapít. A két delegatió nem tart közös tanácskozásokat, mindenik, szabadon választott elnöke alatt külön ülésezve, megvizsgálja az elébe terjesztett tárgyat, közli saját többsége által elhatározott nézetét a másik féllel. Két vagy három üzenetet vált, és ha a két delegatió valamely pont fölött megegyezni nem tudna, közösen ül össze, egyszerű szavazással dönti el a kérdést. A delegatió törvényhozási joggal legtávolabbról sem lenne fölruházva. Azon arány meghatározása, mely szerint Magyarország a közös költségekhez járul, hatáskörén kivül esik. A direct vagy indirect adók rendszerének megállapítása, kereskedelmi, vasúti, vagy