Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-106

CVI. OESZÁGOS ÜJ dom, hogy kivált oly ügyesen szerkesztett beszédek hatást szülnek; amennyiben pedig e hatást károsnak tartom, ismertem kötelességemnek azt beszédem által paralysálni. És azért bocsásson meg a t. ház, ha idejét igénybe venni bátor voltam, és ha kérem, méltóztassék a bizottság többségének javaslatát a részletes tárgyalás alapjául átalánosságban elfogadni. (Hosszas, élénk éljenzés a középen.) Dimitrievics Milos jegyző: Simonyi Lajos báró! Simonyi LajOS b.: Tisztelt képviselők! Most, midőn Magyarország törvényes alkotmányának gyakorlatában tovább nem gátoltatván, annak jogos birtoklásába ismét belépett, ő" felségének bölcs elhatározása, a kényszerítő körülmények s több jeles honfitársunk sikerdus közreműködése következtében : az e fölötti örömnek nem voltak azon riadó jelenségei, mint azt sokan várták s talán remélték. Ennek egyik oka az, hogy a nemzet alkotmányától hosszabb éveken át megfosztatván, tűrni megtanult, elvesztve az ifjúság zománczát, teljes koruságát érte el. Mert a nemzetek szenvedések által — ha azokat túlélni képesek — érlelődnek meg, s azért oly könnyen lángra gyúlni vagy lelkesülni nem képesek ; de akaratjok annál erősebb. Az öröm ezen higgadt, de őszinte érzete nyilvánult minden arczon; de a vizsgáló figyelmét nem kerülheti ki az, hogy mindamellett mindegyiken van egy komoly vonás, minden ajak aggodalmakat is nyilvánita, mindenki gyanakodva néz a jövőbe. Miért e félelem? Nincs-e alkotmányunk visszaállítva, nem biztositja-e azt a fejedelmi szó ? Ez mind így van; de sajnos, hogy mindamellett ezen félelem igazolt. Mert a szomorú múltból és saját tapasztalatainkból merítve, tudjuk azt, hogy létezik a monarchiában egy hatalom, mely sokszor erősebb volt a legfőbb hatalomnál, mert meggátlá ezt adott szava beváltásában; mely a monarchia fentartójának állítja magát álnokul, pedig csupán önérdekét követve, annak legnagyobb ellensége; mely maga láthatlan, de azért lételét a leégett falvak, a kiölt családok, a kiontott sok vér, és a sokszor egymás ellen lázított testvérnépek eléggé bizonyiták. Ezen hatalomnak, hála Istennek, nincs magyar neve, mért ezt reactiónak hívják. Ha e hatalom még- most is létezik, akkor még sok szenvedés vár ránk, s ezen monarchia alig fentartható. Ezen hatalom ellenében csak egy biztos védpaizsunk van : és ez fejedelmünk jellemszilárdsága, mely iránt hódolattal teljes bizalommal kell, hogy viseltess ilnkEzen előbbi két okon kívül, melyek alkotmányunk visszaállítása fölötti örömünket csökkenték, van egy harmadik, mely nem higgadtságból, vagy, reméljük, alaptalan gyanúból ered, hanem positiv tényen alapszik: és ez a 67-es bizottJte (Marcz. 20. 1867.) 357 ság többségének munkálata, mely aggodalommal tölt el mindegyikünket, azokat, kik ellene, azokat, kik mellette nyilatkozandanak. A különbség csak az, hogy az egyik fél azt mondja, hogy alkotmányunk helyreállításáért adott ezen áldozat meghozható, ámbár nagy ; a másik fél azt mondja, hogy meg nem hozható, mivel veszélyes. Egy alapos ok van, mely bizalmat költ az ország nagy részében ezen munkálat iránt, mely ránk is nagy hatást gyakorol : s ez azon tudat, hogy azok, kik ezen munkálatot szerkesztették, oly férfiak, kiknek hazaszeretetét kétségbevonni nem lehet; ha azonban valósulnának aggodalmaink, tapasztalandjuk azt, hogy a legtisztább szándék is nagy veszélyt okozhat egy országnak. Ezen munkálat további támogatása alkalmával mondatik, hogy igaz, nem tökéletes, mert egyrészt az alkotmányos fogalmakat, másrészt az önállóságot sérti, de mondjon valaki jobbat:- A kisebbség által beadott javaslatot jobbnak tartom, mert az nem állítja föl se a fejedelem absolut döntő elhatározását, se az országgyűlésen kívül álló delegatiót; nem veszélyezteti hazánk jogait egyik irányban se ; s hogy e mellett a monarchia fentartása is biztosabban eszközölhető, későbben fogok ügyekezni bebizonyítani. Fölemlittetik továbbá, hogy a szomorú helyzetből kibontakozás végett ezen áldozatot inegkell hoznunk. Ezen ok az októberi diploma mellett is fölhozatott. Ha mi ezen érvet akkor elfogadjuk, ma Magyarország nem egyéb, mint Ausztriának egy alárendelt tartománya. Milyen jó, hogy ezt nem tevők. Somssich képviselő úr ezen többségi munkálat pártolásánál különösen nyilvánította azt, hogy Magyarország jogaiból nem ad föl semmit. Én az ellenkezőt hiszem, és azért ezt nem pártolhatom. Mert minden alkotmánynak alapföltétele az, hogy ujoncz- és adómegajánlási joggal biijon. Az első némileg meghagyatik nemzetünknek; de az adómegajánlási joggal hazánk csak igen csekély részben birand: mert a legfőbb kiadások fölött, milyenek a külügy kezelésére vonatkozók, és különösen a hadi adó, nem a magyar országgyűlés, hanem a delegatió fog határozni; és ezen összegről nem a magyar pénzügyminiszter a magyar országgyűlésnek, hanem a birodalmi közös pénzügyminiszter a delegatiónak leend felelős. Igaz, hogy e javaslat szerint az évi pénzügyi előirányzat az országgyűlés elé fog terjesztetni; de az ennek fő részét nem változtathatja meg, ezt csak tudomásul kell vennie, egyedül a többlet fötött rendelkezik. Ezen állapotot igen könnyen és röviden lehet elemezni. Azon joggal birand e tekintetben az országgyűlés, a milyennel eddig a megye bírt : a hadiadóról más rendelkezik, a cassa demesticára szűk-