Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-106

356 CVL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 20. 1867.) E pontban továbbá az mondatik: „A közös delegatiók által az országgyűlés önrendelkezése semmisül meg." Igen könyü és plausibilis azt mondani, hogy mivel valami fölött mással egyetértve intézkedem, e fölötti független intézkedési jogomat föladtam. Az alárendeltség és egyenjogúság között, a bizonyos közös érdekű dolgoknak föladása és a között , ha azok iránt valakivel, ki azokban nekem szintén kölcsönös viszonszolgálatokat tesz, kölcsönösen intézkedem, igen nagy a különbség. (Helyeslés a középen.) Ha szomszédommal vagy bár kivel bizonyos czélra szövetkezem,és ebben állandó kölcsönös kötelezettségeket vállalok, melyeknél fogva 6' szintén tartozik nekem viszonszolgálatokat tenni': ezt alárendeltségnek nem tartom. Nem tartom ezt annak annál kevésbbé, mert ezen közös viszonyok kezelését törvényesen megalapította az 1723-dik első és második törvényczikk, törvényesen kifejezte az 1848-dik 3. törvényczikk; és ha a tisztelt ház nem küldött volna ki bizottságot a közös érdekű ügyek mikénti kezelésének kidolgozására, most, midőn az 1848-diki törvények ismét helyre vannak állitva, azok 3. czikke 13-dik szakaszának értelmében kellene ilyent kiküldeni. Ezen törvényczikk ugyanis csak az elvet mondja ki, csak a magyar miniszternek jogát tartja fen oly ügyekre nézve, melyekkel az ország eddig de facto nem bírt, hogy azokba befolyjon és az országot képviselje ; a miként, és a dolog concret formulázása pedig abban nincs kifejtve: és ezt kidolgozni, most, midőn az alkotmányos élet föléledt, nekünk kötelességünk. (Tetszés a középen) Az indítvány 7-dik pontjában ez mondatik : v

Tekintve az 179 °/, t. czikk rendeletét, törvényeket hozni, eltörölni és magyarázni a törvényesen koronázott király és törvényes országgyűlés jogositvák közösen." Ha nem tudnám, hogy azon urak, kik ez indítványt beadták, mennyire búvárkodnak a, magyar históriában, és mennyire ismerik azt, valamint a magyar törvényeket is, kénytelen volnék Őket e pontra nézve oda utasítani, keressék föl törvénykönyveinkben az antecoronationalis articulusokat, és nézzék meg, a koronázás előtt hányszor történt egyezkedés, az országgyűlésnek fölterjesztése, a fejedelem részéről beleegyezés, vagy visszautasítás, szóval megállapodás, mely természetesen csak akkor vált törvénynyé, midőn a megkoronázott király azt szentesi tette. Ha nem sérteném meg azon urakat, ezt akadékoskodásnak kellene tekintenem, mert lehetetlen , hogy ne tudják, hogy ily eljárás a magyar törvényhozásban nem szokatlan, (Ugy van! a középen.) Legújabban 1790-ben, midőn antecoronationalis articulusok nem hozattak ugyan, hány fölirat és leirat váltatott, míg végre előleges megállapodás történvén, a koronázás után ezekből készültek a szabadságainkat leginkább biztosító törvények. Természetes, hogy az elmondottak után Madarász képviselőtársam javaslatát nem tartom elfogadhatónak. Csak még egy észrevételt teszek. (Halljuk! HaüjuJc!) Az indítvány végszavai azt állítják, hogy „miután a bizottság többségének munkálata alkotmányunkat megrontja, Isten és a világ, választóik és Magyarország előtt ellene nyilatkoznak.

tí Tisztelt képviselőtársam beszédében egy lelkiismere tes kérdést intézett hozzánk. Engedje meg, hogy.e kérdést viszonozzam, s azt kérdjem tőle: tegye kezét szivére, és mondja meg, ha e munkálat — úgy a mint tervezve van — Isten segedelmével életbe lép, ha Magyarország felelős kormányzata nem lesz irott malaszt, hanem tettleg, mint reméljük, valósul, gyakorlott-e Magyarország azon három száz év óta, mióta az osztrák ház uralkodása alatt áll, valósággal valaha annyi alkotmányos jogokat, folyt-e be valaha a külügyekre, a pénz-és kereskedelmi ügyekre oly mértékben, mint fogna befolyni akkor, ha einunkálat életbelép? (Viharos tetszés a középen.} És ha nekem a t. képviselő úr ki tudja mutatni, hogy igen, akkor arra kérem, ne maradjon a negatió terén, hanem lépjen fel concret formulázott javaslattal, hogy ahhoz hozzászólhassunk. Tudom én azt, hogy Coriolántól azt követelte anyja, haljon meg a hazáért, és mentse meg azt; és hat. képviselő társunk azt mondotta volna, hogy neki, nekünk, sőt ezreknek meg kell halni, hogy a haza megmentessék, követném példáját. De ha csak a negatio terén marad, nem gondolva azzal, vajon él-e a haza, avvagy meghal-e, ezen politikát nem helyeslem, nem is követhetem. (Elénk tetszés a középen.) Sok jegyzetem van még t. képviselőtársunk előadására, de a többek között még csak egyre akarok válaszolni. (Elénk fölkiáltások: Halljuk ! Halljuk!) Azt monda, ha a modern haladás absolut irányban vezet, az nem kifejlődés, hanem visszamenés, és ez esetben inkább dicséri a XIL és XIIIdik század korát, melyből Anglia magna chartát, Magyarország András arany bulláját képes fölmutatni. Minden kornak megvannak sajátságos bűnei, sajátságos érdemei és előnyei, és azért alig hiszem, hogy tisztelt képviselőtársam jól megfontolta, mit mondott,. mert akkor egyszersmind azon kort kellene visszakívánnia, melyben a nyers erőszak ököljoga divatozott. (Elénk helyeslés a középen.) T. ház! Mindezeket valóban nem viszkétegségből, nem azért mondottam el, hogy több vagy kevesebb sikerrel válaszoljak, nagyobb vagy kisebb szerencsével czáfoljam meg az előadottakat; hanem azért, mert tudom, minő figyelemmel kisér a haza minden szót, mely e helyen mondatik, s tu-