Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-74

22 LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deoz. 1. 1866.) kénytelen fölszólalni, súlyát is érzem az idő ellentétes hatásának : mert annak, a ki elül szólhat, teljes oroszlán-rész jut az éber figyelemből, inig az utói-szólónak csak kegyelem-morzsája marad fön a meglankadt figyelemnek. Ugyanazért, hogy lehetőleg kiméljem becses figyelmöket, a tárgyalás alatt levő indítványokra nézve mindkét részről történt igen alapos fejtegetések után, szigorú logika szerint a tárgy legfőbb mozzanataira szorítkozva, csak röviden s egyszerűen fogom előadni nézeteimet. (Halljuk !) Két részre osztható Debreczen városa tisztelt képviselőjének az indítványa. Az első részben föliratot indítványoz az alkotmányosság tettleges visszaállítása iránt; a második részben föliratilag leendő kimondását annak, hogy mig nem lesz visszaállítva az alkotmányosság, tovább nem baladhatunk, vagyis a közös érdekű viszonyok tárgyában kiküldött bizottság munkálkodása fölfüggesztését. Mindkét indítvány egyezik abban, hogy erélyes fölirás után sürgessük az alkotmányosság tettleges visszaállítását. Nincs e teremben senki, a ki határozottan ne óhajtaná azt, és igy az indítvány ezen részéhez fölösleges volna bővebben szólanom ; a másik részét illetőleg azonban eltérő a véleményem. A marczius 3-kai leirat után is — a mely megtagadta föliratainkban előterjesztett jogos és alkotmányos követeléseinket: a felelős minisztérium és municipiumok tettleges viszzaállitását, sőt a legnagyobb bizonytalanságba helyezett minket az iránt, hogy legbuzgóbb törekvéseink mellett is hajlandó lesz-e 0 Felsége megadni a felelős minisztériumot és municipiumokat ? — aggodalmas szivvel ugyan, mindazonáltal fontos okoktól indíttatva, kijelenté a képviselőház, hogy a közös érdekű viszonyok tárgyában folytatja munkálkodását. Ennek következtében a 67-es bizottságból alakult 15-ös albizottság be is fejezte munkálatait, a mely munkálatot kiegyezkedési alapúi O Felsége elfogadhatónak mond ki kegyelmes leiratában. Tette ezen lépést a képviselőház abban a hitben és reményben, hogy 0 Felsége, átlátva őszinte szándokunkat, végre is engedni fog jogos követeléseinknek. Aggodalmunk nagy volt akkor, s ezt az aggodalmat még most sem szünteté meg a kegy. leirat; nem lehet azonban tagadni, hogy aggodalmunk sokkal nagyobb volt akkor, mint most, a mikor a közös érdekű viszonyok kérdésének megoldása esetére ünnepélyesen meg van igérve O Felsége által a felelős minisztérium és municipiumok helyreállítása, s meg van igérve az is, hogy az 1848-diki törvények revisióját az általa kinevezendő felelős miniszterek befolyásával akarja már országgyülésileg eszközölni. Ha tehát most függesztenők föl a bizottság munkálkodását: az, szerény nézetem szerint, olyan lépés volna, a melyet elleneink visszalépésre magyarázhatnának, s a mely nem birna azzal a határozottsággal s következetességgel, a melyet a nemzet, a lajtántúli tartományok — melyek Magyarország kiegyezésétől s alkotmányunk visszaállításától föltételezik némileg saját alkotmányosságuk szabadabb kifejleszthetését — (Zaj) és a külföld is vár a képviselőháztól. De tanácsosnak sem látom jelen viszonyok között az indítványozott fölfüggesztést se magára a nemzetre, se emiitett elleneinkre nézve: mert a nemzet tudván az adott fejedelmi ünnepélyes igeretet, ha a fölfüggesztés nem kedvező fordulatot találna eredményezni, a közvélemény azzal vádolhatna minket, hogy mi magunk árkoltuk el azt az utat, mely az ígéret földére vezethette volna a nemzetet. (Helyeslés a jobb, ellenzés a bal oldalon.) Bármint vélekedjenek is a másik oldalon ezen mondásomról : én is ösmerem a nép és az értelmiség többsége érzelmeit s hangulatát. Megunta az teljesen a provisorium nyűgeit, a tisztviselők sarczolásait, az igazságszolgáltatás csökönyösségét s az anyagi és szellemi erők zsibbadságát, és semmit sem óhajt forróbban, mint sarkalatos jogaink föntartásával visszaszerezni alkotmányos befolyását. Elleneinkre nézve sem látom tanácsosnak a fölfüggesztést, kik oly buzgók és készek a magyarok gyanúsításában: mert vagy azzal gyanúsítanának, hogy soha sem volt komoly kiegyezkedési szándékunk; vagy azzal, hogy erőszakos pressiót akarunk gyakorolni, a mi, nézetem szerint, még ha sikerülne is, állandó biztosítékot nem nyújt a nemzetnek, s én O Felsége bölcseségétől és saját érdekében is atyai szivétől várom követeléseink igazsága megismerését; vagy azzal gyanúsíthatnának, hogy azon csapásokat akarnók most fölhasználni, a melyeket Ausztria közelebb szenvedett, de a melyeket, jól tudja a világ, hogy nem a mi hibánk, nem a mi akaratunk miatt, se nem a mi érdekünkben szenvedett. Hallottam sok szép s épületes politikai sejtelmet s elmélkedést a birodalom s hazánk jövőjéről is. Tisztelem azokat, mert tudom, hogy azok a tiszta hazaszeretet és hazafiúi aggodalom kifolyályásai; gyönyörködtetnek is, de meg nem győznek : mert a mit azokban valónak hiszünk és képzelünk, az a bizonytalanság fátyolával van eltakarva. Mi van a sors könyvébe írva? nem kutatom, azt emberi ész és erő ugy sem gátolhatja meg ; nekem, mint képviselőnek jelen viszonyok között, politikai katekizmusom az: a közös érdekű viszonyok kérdését, melyekhez kötvék követeléseink a hatalom ellenében, helyesen formulázva úgy megoldani, hogy az ország önállása minden beolvasztási törekvések ellen biztosítva legyen, a hazát ki-