Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-106
CVI. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 20. 1867.) 353 bizonytalan pedig azért, mert szám szerinti nagy többségök mellett ez oldaloni igazuk alig tagadható; ha pedig el nem fogadják, s netalán népességhez mért delegatió jönne létre, állandóan minorizáltatunk, s ez esetben királyunk mellé még egy souveraint nyerünk az uralkodó többi országaiban. Tudom, hogy erre az a felelet, hogy az nem történhetik , mert ha a paritást el nem fogadják, az egészből semmi sem lesz. Erre pedig én igen t. i gazságügy miniszter űr mondatával válaszolok: quid tunc? Hisszük-e, hogy az esetben 48-diki törvényeink maradhatnak? Adja Isten! de nem valószínű a mostani uralkodó meggyőződések számba vételével. .Azt hiszem, hogy a modifieatió terére fogunk tereltetni, s a látszólagos nyeremények nem fognak risquiroztatni aprólékosaknak látszó, de nagy horderejű változásokért. P. o. eltérve a paritás kérdésétől, ha a delegatió, két teremben tanácskozása helyett, kényelem, czélszerüség tekintetéből, a szokásos „szabad nemzet szabad nemzettel/' megóva mindenik rész, teljes függetlenségi phrazisok fölhasználata mellett, egy teremben való tanácskozás igényeltetnék, vagy a budai hadparancsnokság aggodalmatlanná még nem vált parancsának tartalma szerint,a magyar ujonczok nem csak a magyar ezredekbe soroltatása követeltetnék: vajon a munkálatot, kérdeni, egészben elvetné-e a t. ház? Ha nem, mily közeledés az öszpontositáshoz ; ha igen, Ausztriának az adottak visszavonása mellett is két nyereménye okvetlen maradna: az országgyűlés általi elösmerése a közösség elvének, és az 1848diki törvényektől való eltérés. Ezekből láthatni, t. ház! mily ingoványos tér az, hova a küldöttség helyezkedett. De tegyük föl, t. ház! hogy a munkálat zöld ágra vergődik. Vajon tagadható-e ez esetben is, hogy az öszpontositás felé nem csak gravitál, hanem részben meg is állapítja azt, s azzal együtt törvényes függetlenségünknek véget vet ? Hiszen a sereg közössége, a főbb érdekek fölötti közös határozat, s országgyűlésünknek azon állása, hogy az állam magas érdekeibe csak mint választó foly be, talán csak nem a persona! unióból folyó dualismus előnyére szolgál, de egy még nem tökéletesített öszpontositásnak képletei, a leiratokból csak most tünedező határozott öszpontositási vágyak? A birodalom jövő kormányzatának complieált volta s a terheknek a kormányzat egyszerűsítése által remélhető kevésbülése, s azon eshetőségek, melyek a külön érdekű kiküldöttek tanácskozásai viszályából kifejlődhetnek,s fejleni fognak, aligha nem a származtatási theoria nyomán az öszpontositáshozi vágyakatannyival erősebben fölébresztendik,mennyivel a munkálatban foglaltak az azokhoz való remény teljesülését nagyban elősegítik. Vajon csalódnak-e tehát azon centralisták, kik e munkálatot másnak ' KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / 7- UI. nem, mint teljes öszpontositásra vezető átmenetnek tekintik? Ezek azok, miket fölállított tételeim, s beszédem elején elmondott állításaim bizonyítására fölhozni jónak láttam. T. ház! Előadott meggyőződésemből természetesen következik, hogy a küldöttségi. munkálatot tanácskozás alapjául nem fogadhatom el, sőt annak szükségességét s hasznosságát kétségbe vonom : mert függetlenségünket nagy részben föladja; mert politikai s történeti multunknak az 1848-diki törvények nagy értékes részét megsemmisíti , s ez által mintegy fényétől fosztja meg; mert a delegatiók közösségi elvei a centralisatiót mozdítják elő; mert minisztereink egyikének, a honvédelminek, hatáskörét zérusra sülyeszti, kereskedelmi s pénzügyi minisztereink hatáskörét pedig nagy csonkitásnak teszi ki; s nem végre azért, mert őseink negyedfél század alatt mindig e munkálatba letett elvek s következéseik ellen harczoltak. Jól ösmerték ők hazánk álláspontját, s ösmeretökből keletkezett hitök mellett tanúskodik a történelem, s teljesen hiszem, hogy hitök jelen esetben igaznak fog bebizonyosodni. (Éljenzés a bal oldalon.) Tóth Vilmos jegyző: Somssich Pál! (Halljuk! Halljuk!) SomSSich Pál: Tisztelt ház ! A napi renden levő tárgyhoz igen kevés mondani valóm van. Én nem tartok panegyrist a bizottság munkálata fölött ; de azt mondom, hogy ez az egyedüli, mely az előttünk álló szövevényes kérdést megoldja, és mint ilyent, a t. ház figyelmébe és pártolásába ajánlom: mert ez az egyetlen, mely hazánk ősi alkotmányát a jelen kor követelményeivel öszhangzásba hozza, s mint ilyen, szemügyre vévén a lehetőség és lehetetlenség határait, ezeken belül oly javaslatot állit föl, mely bennünket nem csak a jelen ideiglenes állapot sorvasztó helyzetéből kiemel, hanem egy szebb jövő iránt táplált reményeink valósulásának lehetőségét is magában foglalja. A kisebbségi vélemény nézetem szerint a kérdést nem oldja meg : oly gyakorlati eljárást nem formuláz, mely akár az 1723-diki törvényekijen kimondott, vagy azokból következő kölcsönös kötelezettségeinket, akár az 1848-diki 3-dik törvényczikkben megállapított befolyásunkat biztosítaná. A mit a kisebbségi vélemény kimond, az a nemzetközi viszonyokban bármely idegen hatalmakra alkalmazható, és mint ilyen, magában értetik; de Magyarországnak és áz összes örökös tartományok közötti viszonyoknak már csak azért sem felel meg, mert se a közbiztonsági, se az együtt birtoklási, se végre a fejedelmi jogoknak 45
