Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-106
354 • CVL OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz 5 20. 1867.) védelmére szükséges eszközöket se nem szabályozza, se körül nem írja. A kisebbség véleménye nem más, mint egy szövetség, egy szövetségnek tervezete, melyet külön hatalmasságok időről időre köthetnek és az idő lefolyásával ismét fölbontathatnak. A mi viszonyaink ő fölsége uralkodása alatt álló többi országaihoz nem ilyenek, mert nem múlékonyak; a pragmatica sanctió szerint olyanok, melyek nem időnkint változó és ingadozó, hanem állandóan szabályozott eljárást föltételeznek. A kisebbség véleménye pedig erről nézetem szerint sehol sem gondoskodik, sőt a hetedik szakaszban kimondott kötelezettséget, melyben fölemlíti a fölirat ezen szavait: „Nem akarhatja az országgyűlés, hogy a sanctió pragmaticának fő czélja, a közös biztonság, elér hetién legyen," a 3 5-dik szakaszban meghiusítja az által, hogy az ezen közbiztonságra szükséges eszközöknek kiállítását kizárólagossággal Magyarországra ruházza, és igy a közös biztonságot kölcsönös védelem helyett külön védelemre alapítja. Épen ilyen mind az, mit a kisebbségi vélemény a kereskedésről, és egyéb, az együtt maradás és együttélésből következő közös érdekű ügyekről mond. Mindezek pusztán szabad egyezkedések utján, és csupán precarius időre javasoltatnak köttetni, melyek az együttmaradást se nem biztosítják, se pedig különösen nem óvnak meg azon súrlódásoktól, melyek ily állapotban természetesen bekövetkeznek. Ezek rövid nézeteim a bizottság munkálata, és a mellé csatolt kisebbségi vélelem fölött. Ezen indokokból ajánlom a t. ház figyelmébe és pártolásába a bizottság többségének véleményét, és kérem a kisebbség véleményét mellőztetni, mint a czélnak meg nem felelőt és különösen a kitűzött kérdést meg nem oldót. Ezzel be is fejeztem volna magára a napirenden levő tárgyra vonatkozó mondandóimat, ha több tisztelt szónoktól olyanokat nem hallottam volna, mikre igénytelen észrevételeimet megtenni és válaszolni meg fogom kísérleni. (Halljtik! HáUjuTc!) Keglevich gr. képviselő társunk előadásában több szép eszme mellett két állítást hozott föl : az egyik nemzetközi ügyü, a másik magánjogi. Az utóbbiban édes örömest osztozom vele, abban t. i., hogy vissza levén éllitva hazánk alkotmánya, törvényes kormányzatunk alatt vérünket és életünket a törvényes fejedelemnek föláldozni mindig készek íeendünk. A másik az, hogy az Ausztriával való kapcsolat Magyarországra nézve nem üdvhozó, és hazánknak nem fogna szerencsés jövendőt biztosítani, különösen ama nagy fontosságú katastrophák után, melyek délen és éjszakon bekövetkezvén, magának a birodalomnak jövőjét igen precariussá teszik. A világeszmék ellen ugyanis — ugy mond ő — küzdeni híjába; a história bizonyítja, hogy azok minden korban és mindig áttörtek és túlhatoltak az eléjök gördített nehézségeken. Felelhetnék erre azzal, hogy mi a szerencsétlen háború előtt szintúgy, mint a szerencsétlen háború után, nem követeltünk egyebet, mint törvényes alkotmányunk helyreállítását, és hogy ma sem követelünk egyebet. Azonban kész vagyok opportunitási és czélszerüségi szempontból is e nézetet fölfogni, és azt mondom, hogy én az erős, a Németországban nagyhatalmú Ausztriával sokkal veszélyesebbnek tartanék bármi szoros kapcsolatot, sőt inkább látom fenyegetve relatíve gyöngébb nemzetünk függetlenségét, mint a megtört, meggyöngült, és igy Magyarországra sokkal inkább támaszkodni kénytelenített Ausztriával. (Helyeslés a középen.) És azért, bármi legyen Ausztriának jövője, az engem a törvényes kapocsnak helyreállításában nem szabályoz: mert természetesen, ha Ausztriától jövőben elszakadnának tartományok, mint most elszakittattak, azok a pragmatica sanctió tárgya lenni megszűnvén, rajok Magyarországnak védelmi kötelezettsége megszűnnék, és ha csak egyedül Magyarország maradna az uralkodó ház birtoka, annak önmaga fölötti tökéletes kizárólagos rendelkezési joga senki által kétségbe nem vonathatnék. A legsúlyosabb vádakat a bizottság munkálata ellen Madarász képviselő társunk hozta föl, nem annyira beszédében, mint inkább a múltkor beadott indítványában. Indítványának tételei nézetem szerint részint alaptalanok, részint elferdített magyarázatból következnek. Nem helyesek minden esetre azon vádak, melyek abban a bizottsági munkálat ellen fölhozatnak, mert igazolva nincsenek. Az indítvány első pontjában az mondatik, hogy az egyetlen törvényes kapocs Magyarország és a többi országok között ő felségének a fejedelemnek ugyanazonossága. Mellőzvén azt-, hogy ezen kitételt a tul oldalról gyakran hallom, a nélkül, hogy azt valaki praecise definiálta volna, azt kell megjegyeznem, hogy ebből, t. i. a fejedelem ugyanazonosságából, mint fő kapocsból, szükségkép még az együtt birtoklásnak és az együtt birtoklást megvédő kölcsönös védelemnek kötelezettsége is következik. És ezt nem én következtetem, nem én magyarázom, mint Madarász képviselő társam monda, hanem benne találom az 1723-diki törvénynek első czikkében. Madarász képviselő társam igen szeret a törvények magyarázgatásánál a törvényhozás okaira és czéljára hivatkozni: tessék elolvasnia az 1723-dik első törvényczikknek beve-