Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-106
352 CVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 20. 1867.) ben fogja országgyűlésünk gyakorolni. A diplomatia s a serege szükségleteire szükséges költségek közösen határoztatnak meg ; az indirect adó nemeinek meghatározása, melyek nagy részét teszik az összes adózásnak , közös megállapodás tárgya leend; a vámok külön kezelésére kevés a remény, minthogy a vámok ki által leendő kezelése szintén közösen fog elhatároztatni; s mindezen jogcsonkulások koronájául nem magunk által egészen függetlenül, hanem kölcsönös egyezkedés utján elvállalandó államadósságok után járuló kamatösszegből évi járulékot vállalunk, s az által is, hogy az államadósságok tőkéjét megoszthatónak nem véljük, az elválaszthatlan és oloszthatlan elv diadalául, az öszpontositásnak egy embryoját teremtjünk. Meg kell még említenem, hogy a közös terheket azon esetre, hahogy az országgyűlések kiegyezkedni nem tudnának, ő felsége fogja meghatározni, s azzal a királyi hatalom, mely ugy is teljes és korlátlan vétóját gyakorolja, egy nagyfontosságú joggal ruháztatik föl. Elég legyen ennyit hasonlat kedvéért fölhoznom. Ugy hiszem, hogy a fölhozottakat az 1848-diki törvényekkel, ha összehasonlítjuk, bárki is meggyőződhetik, hogy a ház asztalára letett munkálat alapeszméjét nem az említett 48-diki törvényeknek a haladás értelmében fejlesztése, hanem ellenkezőleg az azokban nyert jogoktólnagyban visszalépés képezi. Ezen úgy gondolt szükséges visszalépések egy részben xígy tüntetnek föl, mint törvényeinkből származók ; más részben, mint politikai szükségesség. Törvényeink között fölhozatik az 1723 : 1, 2 és 3-dik törvényczikk ; a politikai szükségesség erősítéséül pedig az, hogy ő felsége alkotmánynyal ajándékozta meg az örökös tartományok népeit. A törvénytudományban bizonyára egy uj találmány ez a származik-féle elmélet. Eddigelé azt hittük, hogy a törvény szavainak értelme magyarázható, de a törvény szavaiból nem származtathatni, mert a törvény tételei nem bölcsészetijelvek, melyekből egy sor származékot levonhatni, hanem a törvényhozó akaratának apodicticus kijelentése, s a magyarázat nem származtathat, legfeljebb a törvénybe igtatott szavak tűrnek értelmezést: azért az 1723-diki törvényczikkekbe foglaltakat oda magyarázni, hogy azokból a közös védelem eszméje származnék, merőben lehetetlen, minthogy azon eszme abban egy szócskával sem említtetik; későbbi törvényeink pedig nem a közös kötelezett védelmek, de szabad akaratból támadt védelmek eseteinek bizonyítékai. Tehát a kötelezett közös védelem eszméjére, minthogy az eddigelé törvényesen nem létezett, bármit is épiteni lehetetlen. A politikai szükségesség erősítéséül fölhozott azon tétel, hogy, mert ő felsége alkotmánynyal i ajándékozta meg többi népeit, s ez okból ma már '• a personal unió egészben fen nem állhat, ép oly j uj, mint az előbbeni állítás. Mellőzve a personal unió lehetőségére Deák Ferencz igen tisztelt pestbelvárosi képviselő úr által az 1861-diki országgyűlésen fölhozott Svéczia és Norvégia példáját, egy kérdést állítok föl. Kérdem, ha az aldunai félsouverain országok egyike, vagy többen is kijelentenék, s kijelentésöket érvényre emelni is képesek volnának, hogy ők az ausztriai hatalom alá akarnának jönni, de csakis a personal unió alapján : vajon elutasittatnának-e azért, mert ő felsége alkotmánynyal látta el tartományait, s ez okból a personal unióval való összeköttetés lehetetlen? Bizonyára el nem utasíttatnának, mert a personal unió lehető, csak akarni kell, s el is érhető türelemmel; de ha örökségünket lassankint odaadni képesek vagyunk, s a helyett, hogy tűrve, szenvedve vívmányainkat tántoritlanul követeinők, e nemzetet egy sisiphusi munkára kárhoztatjuk, akkor bizonyára se a personal unió el nem érhető, se a nemzet jövője. Nem a haladás ez, hanem egy helyben való rotatio. (Helyeslés szélső bal oldalon.) Szükséges még, hogy állításaim bizonyítékául röviden a következendőket fejtegessem: fog-e ez uj alkotmánynyal nemzetünk kielégíttetni? kivihető-e e munkálat úgy a mint van ? igaz-e, hogy e munkálat az öszpontositást elősegíti ? Úgy vélem, hogy a jogvesztés senkinek sem kedves, főleg akkor, midőn a jogvesztéssel anyagi jóllétünk emelésére semmi kilátás. A túlságos adó végkép kizsákmányolta hazánkat, s míg Ausztria politikájánakvezérelve régi történelmi nagysága leend, addig a katonáskodásra költekezés csak szaporodhatik, befektetésekre marad semmi : s igy ábránd csak az, hogy a terhek kevesbülni fognak. A beikormányzat körüli megtakarítások, minthogy középosztályunk nagyon elszegényedett, kikből pedig a megye hivatalnokainak nagy része kikerülend, félhető, hogy a kormányzottak károsodásával fog létesíttetni. Igen t. kereskedelmi miniszter úr pedig korlátozott hatáskörénél fogva, hogy fog minket az adófizetésre képesebbekké tenni? én legalább jelen politikai viszonyok között — midőn Ausztriának több ellenségei vannak, mint barátai •— el nem képzelhetem: s ez okból is teljes meggyőződésem, hogy az újdonság mámora hamar elrepül s a csalódások szokásos resultatumai el nem maradhatnak. Meg fog erről előbb utóbb mindenki győződni, hogy Magyarország csakis a personal unió alapján, miből az állam nagy érdekeinek független kezelése következik, kielégíthető. Hogy e munkálat ágy, mint tervezve van, alig kivihető, onnan gondolom, mert az uralkodó többi országainak is belenyugvása szükséges; már pedig, hogy azok a paritás elvét elfogadják, bizonytalan ;