Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-106
350 CVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 20. 1867.) 1861-ben ugyanazon pragmatica sanctióval törvényteleneknek nyilvánított. ítéljen e fölött nemzetünk, ítéljen a művelt világ! Én e t. ház engedélyével, bocsásson meg nekem Deák Ferencz úr, úgy az őt követő többség, hogy emiéköket, zárszavaimat, a történet egyik fényes lapjához vezetem. Róma, dicsőségének korában, egyszer megbántottnak hitt önfia által vezérelt elleneit látta kapui előtt; én hazám önállóságának önálló állami életének, souverainségének kapuja előtt látom önöket, kik megosztandók az osztrák közbirodalom- 1 ban eddig a hon kizárólag birt legfenségesb i jogait. Volnék nő — jelező mindnyájunk édes anyját, a hazát — szivem legédesb anyai hangján mondanám: „Gyermekeim, hagyjátok érintetlenül hazátok ezredéves önállóságának kapuját! és ha áldozatul kellene esnetek azért, hogy szeplőtlenííl adhassátok azt át az utókornak, gyermekeiteknek azt, a mit nektek átadtak apáitok, legyen erőtök, tudjatok meghalni mind! csak mentsétek meg hazátok állami önálló életét S" És ha oly magasztos sziv dobogna e férfiakban, mint akkor dobogott Róma Coriolanjában: mint amaz Rómát, ugy emezek megmentenék hazámat! Miként Coriolánnak ott Rómában, ha megtámadá azt, édes anyja szivét kellé átdöfnie az első tőrnek: lígy itt hazánkban e bizottsági többség munkálata csakis önálló állami életünk szivén át törhet magának utat. Coriolánt ott Rómában átok helyett áldás követé, hogy benneteket is áldhasson az utókor: legyetek hazánk Coriolánja! legyetek, hogy éljen hazánk, mint élt ezredévekig függetlenül ! és legyetek, hogy e hazának egyetlen gyermekét se mondhassák Magyarország önálló állami élete föladójának! (Elénk éljenzés a szélső hal oldalon.) Tóth Vilmos jegyző: Dám Ferencz! Dani Ferencz: T. ház! Az előttünk fekvő 67-es bizottsági javaslat ellen több oldalról nyilváníttatnak aggodalmak. Ezen, a tiszta hazafiságból származó aggodalmak engem se meg nem lepnek, se pedig a javaslat el-, vagy el nem fogadása iránt megérlelt elhatározásomat meg nem változtatják. Nem csodálkozom, sőt természetesnek találom az aggodalmakat, mert mindnyájan érezzük, hogy e javaslat legdrágább kincsünkről, hazánk jövő állásáról és alkotmányunk alapföltételeiről rendelkezik. Hisz ha magán életünkben egy szerződés megkötéséről van szó. mennyi vigyázattal és előrelátással járulunk a szerződés aláírásához. Részemről miért ne nyilváníthatnám, hogy ez aggodalmak bennem is fölébredtek, és hogy kételyeim közepett a történelemhez, a világesemények ez itélő bírájához fordultam, és elhatározásomat az ottan tett tanúságból merítettem. Ha hazánk történetén az időtől, mióta őseink a Habsburg-házból az első királyt választák, a mai napig végig tekintünk, mit látunk és tapasztalunk? Azt, hogy míg hazánk önállása, függetlensége és alkotmányunk épsége számos törvényczikkelyekben a legszabatosabban körülirvák, addig a legfontosabb közügyeket, mint a pénz-, had-, kül- és kereskedelmi ügyeket a bécsi kényuralmi kormány magához ragadta, és ezt nem csak az ellene századokon folytatott sérelmi politikánk daczára, hanem több rendbeli nemzeti harczaink után is folytonosan gyakorolta. Az államéletünkben annyira fontos, és a sanctió pragmatica nevezete alatt ismeretes 1723: I. és II. t. ez., nem különben az 1790. évi X. t. ez. sem voltak képesek ez abnormis állapoton változtatni. Az előttünk oly becses 1848-ki törvényeink kimondották ugyan, hogy hazánknak érintett közügyeit a magyar minisztérium fogja igazgatni, de miután ezen ügyek a monarchia legfőbb érdekeire vonatkoznak, ezeknek rendezését pedig a későbbi törvényhozás föladatául tűzték ki, magát a kérdést megoldatlanul hagyták. Azt hiszem, nem kell bizonyítani, hogy ez idézte elő azon véres harezot, mely a hazaszeretet és önfeláldozás tekintetében ugyan egyik legszebb lapját képezendi történelmünknek, de melyet végeredményben mégis elvesztettünk. Ez idézte elő a 'bécsi kormánynak ellenünk 18 éven át folytatott beolvasztási politikáját, de melyet azért ő is szintén elvesztett. Ezen a legnagyobb ellentétben állani látszó kérdések méltányos megoldásául szolgáló elveket látom a 67-es bizottság munkájában letéve, melyek mindegyik fél jogait és kötelezettségeit, az ország önállása és függetlensége megóvása mellett, pontosan meghatározzák, és melyek, ha mindegyik fél őszinteségén alapulnak, tartós életök záloga lehetnek. De ha hazánk sociális állapontján végig tekintünk, azt kell mondanunk, hogy ideje, miszerint ezen ellentétes kérdések megoldassanak : mert, ha a rólunk és nélkülünk kormányzat tovább folytattatik, szellemi előrehaladásunk akadályozva, földmivelésünk és iparunk tönkre lenne téve, és az elszegényedésnek indult nemzet morális erélyében is megfogyatkoznék; holott, ha e 67-es bizottság javaslata életerőt nyer, ezen, a bizonytalanságot a mostani viszonyok közt egyedül gátolni képes alkotmányos kormányforma nem csak hazánkban, hanem a többi örökös tartományokban is biztosíttatik, mert a javaslat egyik alapfeltétele, az örökös tartományokban az alkotmányosság és felelős kormány behozatala.
