Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-106
CVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 20. 1867.) 349 törvények miért rendelték a pénz- és hadügyi minisztereket? Azért , hogy a nemzet ne csak tényleg, de jogilag is önállóan rendelkezzék vagyona és élete fölött; ép azért, hogy az osztrák kormányférfiak jogtalan beavatkozásai meggátoltassanak. Rendelt pénzügyminisztert, mert akarta, hogy Magyarország pénzügye elválasztassék az osztrák állam pénzügyétől, és önállóan kezeltessék s egyedül a nemzet érdekében. Rendelt honvédelmiminisztertazért, mert akarta, hogy a magyar hadsereg teljesen elválasztassék az osztrák hadseregtől, és az Magyarország régibb törvényei szerinti önálló hadsereg legyen. A nemzet vére és vagyona fölötti kizárólagos önrendelkezés és önkormányzás, minden önálló állam alkotmányának legfőbb biztosítékai: e megtámadhatlanul jogos és törvényes alkotmányos nemzeti kincseket adja föl a bizottsági többség munkálata, elvévén az e fölötti rendelkezést még az országgyűlésétől is. Uraim! Vádolni szoktak bennünket, hogy nem bírunk fölemelkedni az uj kor gyakorlati eszméihez, s nem tudjuk feledni a régit. Tisztelem én az uj kor szellemi és annyagí haladásait; de ha az uj kor divó szabadelvüségének hirdetői az alkotmány gyakorlatát abban találják föl, hogy eddig önálló, független államnak legfenségesb jogai más állammal megosztassanak, hogy azután azokat eg3 7 ik állam se gyakorolhassa, a mi pedig történnék — itt is a delegatiókkal, mert sem Magyarország, sem az örökös tartományok parlamentjei nem fejthetnék ki s nem élvezhetnék minden állam legfenségesb jogaiban a szabadelvű vitatás és határozás jogát — ha a modern szabadelvüség férfiai , abban találják az alkotmányosság gyakorlati érvényre jutását, hogy a kül-, pénz- és hadügyekben parlamentek ne, de csakis delegatiók határozhassanak : akkor, uraim! igen, én akkor e modern gyakorlati szabadelvüség és alkotmányosság férfiaihoz fölemelkedni nem birok; s akkor nem feledhetem azt, hogy az angolok már a 12-dik, a magyaroka 13-dik század elején — amott a magna chartában, ini itt hazánkban az aranybullában — hirdették és alapították meg az alkotmányosságnak azon gyakorlati elveit, melyeket én feladni nem tudok. Igen. uraim! akkor én azt mondom ama modern szabadelvüség híveinek, hogy eleink a 13-dík és az angolok a 12-dik században inkább értették már 6 századdal előbb azt, mi az alkotmányosságnak gyakorlati tana, mint értik ők a 19-dik század vége felé; akkor azt mondom, hogy az, a mit ők most hirdetnek , alkotmányos visszaesés, és a mit akkor eleink tettek, az alkotmányos haladás. Bevégezhetem vala indítványom támogatását, és még sem tehetem azt. Nem pedig azért, mert én tiszelem mindenki meggyőződését, még a politikai következetlenséget sem támadom meg —nem azért, mert a politika az exigentiák tudománya lévén, h* annak változtatása hazánk valódi javát eszközölné, az meg nem támadható — ; de azon tényt, képviselők, hogy Deák Ferencz képviselő úr 1861-ben mint jogtalant és törvénytelent mutatott be a sanctió pragmatikából a personal unión kívül minden szorosabb kapcsolatot, törvényeinkkel ellenkezőnek a véd kötelezettséget; és most 1867ben ugyanazon sanctió pragmatikából mint törvényest következteti le a védelem kötelezettségét, s ennek kapcsában szorosabb birodalmi összeköttetést, ennek,uraim illő megvitatását, és annak kimutatását, hogy képviselő úr mostani állításai törvényellenesek, nem mellőzhetem, annyival inkább nem, mert Deák Ferencz képviselő úr, a képviselőház többségének tisztelt vezére lévén, ha képes lennék bemutatni mostani elvei törvényellenességét, az lenne leghatásosabb és legnyomatékosabb bebizonyítása mind nemzetem, mind a művelt világ előtt annak is, hogy a bizottság többsége munkálatának elvei is törvényellenesek. Hazánk és önállóságának érdeke forog tehát fen , képviselők! A legcsekélyebb féreg is védi magát tőle kitelhetőleg a megsemmisítés ellenében ; így honom függetlensége érdekében végig kell küzdenem egész erélylyel. Az 1861-kíföliratok egészben czáfoíataimind Deák Ferencz képviselő úr, mind a bizottsági többség kikövetkeztetett elveinek. Belőlök csakis azt említem föl, minként e föliratokban foglalvák bizonyítékaim. És miként ő tette velem, meg fogja nekem engedni Pest belvárosa érdemes követe, Deák Ferencz úr, hogy lelkiismeretes kérdést bátorkodom hozzá intézni. Helyes-e az: hirdetni és be is mutatni a nemzet és világ előtt 1861-ben, hogy a sanctió pragmatica, és törvényeink Magyarország önállóságát, függetlenségét követelik, és ha ezt, ha vére és vagyona fölötti kizárólagos önrendelkezését föladná , önmagát semmisítené meg, hogy a nemzet védkötelezettségre nem hogy kötelezve volna, de sőt az ellen , mint minden szorosabb kapcsolat ellen, tiltakozott, hogy Magyarország és az örökös tartományok közt az egyetlen törvényes kapocs a personal unió? és ennek ellenében 1867-ben mint a sanctió pragmaticából kifolyót védeni, a bizottsági többség elveit is hirdetni, hogy a vérről és vagyonról rendelkezést megkell osztani az örökös tartományokkal, és ez önállóságunkat nem semmisiti meg? hogy a nemzet kötelezve van a védkötelezettségre, szorosabb kapcsolatot, reál uniót kell teremteni ? egy szóval 1867-ben ugyanazon pragmatica sanctióból törvényesektil hirdetni azokat, a miket
