Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-106

OVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 20. 1867.) 343 később meggyőződéssé válik: hogy így és nem máskép. És én nem tudok esetet, hogyha egy nemzet valódi bölcseit követte, hogy azt siker és áldás ne követte volna. És valóban a mint boldog azon nemzet, melynek ily bölcsei vannak, rígy szerencsések azon népvezetők is, kiknek háta mögött oly nemzet áll, melyet helyzetéről föl lehet világosítani, mert valódi nagyságra csakis ily nemzet emelkedhetik. A jelen tárgyat oly fontosnak tartom, miszerint kívánnám, hogy ez a nemzet meggyőződésévé váljék, hogy vérébe menjen át: hogy igy és nem máskép. Megmondom, mért tartom ezt szükségesnek, különösen most. Egyrészt, mert a tárgy végtelen fontos és uj, s igy kötelessége a képviseletnek az országot erről minél bővebben fölvilágosítani. De szükséges másrészt azért is, mert mióta a nemzet él, annak közjoga, régi és uj törvényeken alapuló szabadsága soha oly tisztán kifejtve, a nemzet elé oly világosan, kézzel foghatókig állítva nem volt, mint az 1861 és 186%-diki országgyűlések fölirataiban, és soha ezt mohóbban lelkébe nem szítta a nemzet, mint most, soha ennek tisztább öntudatára nem jutott, mint most. Midőn tehát egy oly munkálat kerül az országgyűlés elé, mely Magyarország államjogán változást akar tenni: ne csodálkozzunk, ha az országban imitt-amott aggodalmat látunk; sőt csak örülhetünk rajta, mert világos tanúsága ez, hogy a nemzet érzi és Őrzi jogait, és ha szivesen követi is elismert vezéreit, de szereti magát általok fölvilágosittatni. Es én meg vagyok győződve, hogy ugyanazon 1 kéz, mely oly remekül ecsetelte a nemzet alkotmányát, s mely oly tiszta tükröt mutatott a nemzet elé , ugyanaz meg fogja a nemzetet arról győzni, hogy alkotmánya veszélyeztetve nincs, s hogy ez átalakulás életünkkel összefüggő szükségesség : mert igen bölcsen monda egy izben-igen tisztelt hazánkfia DeákFerencz,hogy az 1861-diki országgyűlésnek föladata volt bebizonyítani, hogy nekünk igazságunk van; de miután az ausztriai monarchiát szükségességnek tartó Európa az abstract igazságokra nem sokat ad , a mostani országgyűlésnek föladata bebizonyítani, hogy a magyar alkotmány összeegyeztethető az ausztriai monarchia fenállásával, és ezt Európa talán szivesebben hallja. Azoktól, kik nem csak csorbítva látják a magyar alkotmányt, hanem veszélyeztetve a szabadságot is, kérdem : mutassanak nekem nemzetet Európában, sőt talán most már az egész világon, olyan önállót, melyet nem csupán a nagyhatalmak féltékenysége tart fön! Hol van szabadabb alkotmány, mint a magyar lesz ezen alapokon is ? Még az angolt sem veszem ki. A kik pedig ez alapon a magyar nemzet jövendője fölött esnek kétségbe, azoktól is azt kérdem : mutassanak nekem nemzetet, a mely bajosabb helyzetben, önállóban birta volna védelmezni és fentartani alkotmányát, mint a magyar ! Bizony nem csupán az által, mert sok törvényei biztosítják ezen alkotmányt, hanem és leginkább, mert kebelében a szabadság iránti érzetet hiven megtudta őrizni.Ha ez eddig történt, ugyan van-e jogunk azt gondolni, hogy ezután nem fog történni? Tehát ezen munka alapján voltaképen mitől is féltjük magunkat vagy alkotmányunkat? Az absolutismustól ? Hiszen épen ennek haldoklása a mi uj életünk. A lajtántuli népektől? Erre megjegyzésem, hogy ott vagy sikerül a valódi alkotmányt behozni, vagy nem. Ha nem sikerül, maradunk a réginél; ha sikerül, azt hiszem, egy alkotmányos nemzet a másiknak tartós ellensége nem lehet, és azt hiszem, hogy azon nép, a mely részben a magyarnak fogja köszönhetni alkotmányos életét, se közönvös . se ellenséges nem lehet az iránt, kiben szabadabb életének legfőbb támaszát látja. Mind erre még azt is lehet mondani: De ha Ausztria általunk megerősödik, majd újra ellenünk fordítja fegyverét. Igen, de ha megerősödik általunk ő, megerősödünk ezen alapon mi is, és az arány jövendőben bizonyosan előnyösebb lesz részünkre, mint volt eddig. (Helyeslés a középen.) De van itt egy magasabb históriai szempont is. (Halljuk!) Könnyű volna bebizonyítani, hogy mióta a történet emlékszik, azon államnak, mely Közép-Európa délkeleti részén, vagyis a Duna völgyében alakult, mindig azon föld volt súlypontja, melyet ezer év óta Magyarországnak hivnak. S ha néha Ausztria természet elleni vágyai és Németországra való nehezkedése egyrészt, és másrészt a török hódítás ezen súlypontot megzavarni látszott is, valahányszor a monarchia ez által válságba jutott, mindig itt kereste és találta a fő erőt. A sokat megzavart súlypontnak utolsó nagyszerű érvényre emelése és természetes medrébe való terelése az 1848-diki törvények és mozgalom. Nincs tehát semmi kétség, hogy bármi elemekből alakul itt. egy monarchia, annak súlypontja ezen föld lesz; csak az a kérdés, fogják-e ezt Szent István koronájának és alkotmányos országainak hívni? Ha a sors által nekünk nyújtott alkalmat megragadjuk, akkor igenis annak fogják hivni, mert csak kezünket kell kinyújtanunk és a gyümölcs belé hull. Veszteni való idő nincs. Megvallom, ilyen körülmények között nincs