Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-106

344 CVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 20. 1867.) annyi bátorságom, hogy a kínálkozó alkalmat viszszautasitsam. Mert nem szeretném, ha hazám azon bajvívóhoz volna hasonló, ki szivében érezve a veszélyes szúrást, csak hogy jó hírének, nevének eleget tegyen, szép állást foglalt, s hogy vérző sebét eltakarja, köpenyébe burkolódzott, szép redőkbe illeszté, vállára vetette, csak azért, hogy a néző nagy közönség megtapsolja, mily szépen, idomosan, szabályosan, törvényesen tud meghalni! (Elénk tetszés a középen. Nyugtalanság a bal oldalon.) Miután tehát látom, hogy ezen munkálatnak még csak embryója már is annyi eredménynyel volt, hogy hazánk uj életre serken, hogy itt magunk előtt látjuk megtestesülve a felelős magyar minisztériumot; miután látom, hogy már ezen embryo szerint alakul a monarchiának másik része is, s hogy Magyarországnak egy-egy legnagyobb veszedelme, a bécsi állam minisztérium, ennek hatása alatt már is megsemmisült; miután látom, hogy majd egész Európa üovözli a monarchiát e téren, s csak is azok boszankodnak a külföldön, kik ezen átalakulásban önző tervök meghiúsultát látják ; miután meg vagyok győződve, hogy ezen terv által nem csak a magunk fölötti hatalmat ragadjuk kezünkbe, hanem ha eszélyesek leszünk, Közép-Európa népeire is jótékony befolyást gyakorolhatunk : habozás nélkül, nyugodt lelkiismerettel,' biztos reményben a jövő iránt mondom, hogy ezen munkálatnak irányát átalánosságban magamévá teszem. {Éljenzés a középen.) DimitrieviCS MiloS jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! Magyarország függetlenségének, önállóságának, állami életének kérdése az, mely küzdelmet követel életre halálra. (Zaj. Nem halljuk!) Voltak e nemzetnek szenvedésteli harczai csatatereken, voltak vészteljes tanácskozásai. .. (Zaj. Nem hallunk egy szót sem ! Hangosakban!) Bocsánatot kérek, hogy közbeszólok. Méltóztatnak emlékezni, hogy egészségem szakában bizonyára föl szoktam emelni hangomat, a mennyire csak tudám. Most, lehet hogy tisztán az anyagi test tört meg, de lehet, hogy megtört a lelki szenvedés is. Legyenek tehát szívesek, hazánk e legnevezetesebb korszakának kérdésében, béketürésök által lehetővé tenni azt, hogy beszédem, bár hangom gyenge, melyet azonban tőlem telhetőleg emelni fogok, hallható legyen. (Halljuk! Haüjtík !) Voltak vészteljes tanácskozásai országos termeiben; de ezredéves történelmében, és törvénykönyveiben hazámnak nem akadtam, a mostanit kivéve, egyetlen egy oly munkálat elveire sem, melyek haladás helyett visszaesést, a fejedelmi hatalom alkotmányos korlátozása helyett a korlátozás ] tágítását állapítanák meg. De leltem biztosítékait I annak, miként dúlt ugyan irgalom nélkül a hata! lom, de a mint elviharzott a szilaj vész, a nemzet [ országgyűlése sietett nem eltörülni az absolut hatalom érdekében a hon függetlenségét, de inkább ép az absolut hatalom megtámadásai ellenében biztosítani megrohant és meg is rongált ugyan, de önmaga az ország által föl nem adott önálló állami éltünket. A mohácsi vész óta kezdődtek hazánknak rendszeresített nyomorai, mert a nemzet nem birt fölemelkedni az igazságos Mátyás korának azon nagyságához, miként oly fejedelmet választ vala királyul, ki csakis kizárólag Magyarországnak leende királya, és mert a Habsburg-házból választván fejedelmeit, azok pedig előbb a római birodalom császárai, később a német szövetség tagjai levén, örökös tartományaik érdekének alárendelek hazánk jóllétét. És mégis, ha a több százados nyomorban, ha ama gondolatra: mi lehet most szegény, nyomorult hazánkból, ha ennek minden ereje szellemi és anyagi fölvirágoztatására fordittatik? ha szivünk összeszorul is fájdalmában, be kell ösmernünk, hogy őseink sokat érő jogokat adtak ugyan föl, de hazánk önálló függetlenségét nem adták föl soha. Több izben kisértetett meg a nemzetnek önálló állami életéhez való ragaszkodása, íme I. Lipót kora volt a legrémletesb, s daczára ennek, meg nem törheté a nemzetnek ragaszkodását függetlenséghez. II. József alatt szelidebb volt a kísérlet. E fejedelem nemes jelleme megkimélte a véráldozatokat, és mégis halála után, mintegy fölvillanyozva, a nemzet kimutatta az 1791. törvényekben az európai polgárosultság és alkotmányos szabadság iránti törhetlen ragaszkodását. I. Ferencz alatt még szelídebb volt a kísérlet, és íme önmaga a fejedelem elismerve atyai szive fájdalmát a volt törvénytelenségek fölött, az 1827-diki 3.t. cz.-ben kijelentetett, hogy „a király és az ország boldogsága a törvények szigorú megtartásán és sértetlenségén alapszik." Es mégis, uraim! mi történt az 1827-ki törvények meghozása után 21 évvel ? Nem bolygatom a történteket; de tudom, hogy hazánk alkotmánya föl lőn függesztve, hazánk ügye meghódított tartományként kezeltetett. mígnem 1861-ben összehivatott az országgyűlés, és a hatalom parancsok! a nemzetnek, irja be törvénykönyvébe azt, mit az erőszak nem eszközölhetett. A nemzet képviselői tiltakoztak a törvénytelenségek ellen, és követelve, hogy az absolut hatalom minden fenlévő maradványai megszüntessenek, nyilvániták, hogy egyezkedés és tanácskozás addig lehetetlen; és kérték az alkotmány teljes helyreállítását. Az országgyűlés szétparancsol-. tátott.