Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-106

342 CVI. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 20. 1867.) tétöl áthatva, a nemzet jövőjét czélszerüen s biztos alapokra épitsük. S ezért zárszavaimul mondom el, hogy mindezeknél fogva, bár igen tisztelem azon férfiakat, kik a bizottság jelentésében foglalt elveket képviselik, de — megbocsátanak — hogy épen ezen elmondott okoknál fogva, se a • munkálatot, se poíitikájokat nem osztom, s épen azért nem helyeselhetem, mert meggyőződésemet nyiltan kimondva merész politikának tartom Magyarországra nézve: a mint hogy nem oszthatnám azon politikát se, mely, a nemzet folytonos izgatása által, a kétes kimenetelű forradalmak előidézésében találná kifejezését, mert ezen politikát veszedelmesnek tartom. Azon óhajtással zárom be szavaimat: bár részesitené a sors e nemzetet azon kedvezményben, hogy ha netalán a képviselőház a bizottság jelentésében foglalt elveket el is fogadná, s a kormányra léptükkel általam üdvözölt férfiak is azon az utón fognának haladni; mégis az általam jelzett biztos kikötőben találkozhassunk mindannyian, melyben a nemzet jövőjét biztositő, s törvényes fejedelme által is elismert nemzeti függetlenség és önállóság zászlóját magasan lobogtatni legszentebb kötelességemnek tartom, s ezt mindadig, mig egy csepp vér buzog ereimben, teljesíteni is akarom. (Helyeslés.) Tóth Vilmos jegyző: Bánó József! Bánó JÓZSef: T. ház! Miért tagadnám, hogy midőn először olvastam a tizenötös választmány munkálatát, lelkem elborult s az ellenvetések egész serege tolult fejembe, és ezen kételyek sokáig megvoltak bennem? Azonban, a mint ezt, elismerem azt is, hogy részint az érvek, melyek a 67-es választmányban előhozattak, részint az ügy fölötti hosszas gondolkozás, részint az események számbavétele, és azon sajátságos helyzet, melyben Magyarország századok óta sinlődik, a nélkül, hogy tisztán ki birna bontakozni: azon erős meggyőződésre vezettek, hogy ha van jövendője Magyarországnak és a magyar alkotmányosságnak, az ezen utón sokkal biztosabban elérhető, mint bármely más utón a világon. Azonban tagadni nem lehet, hogy e munkálatot igen plausibilis módon lehet megtámadni; sőt én azon roppant vádakon sem csodálkozom, melyeket néhány képviselő azok ellen szór, kik ezen munkálatot pártolják. Mert, a ki azon erős meggyőződéssel lép a sorompóba, hogy ezen munkálat végleg eltemeti a magyar ^alkotmányt, annál más logikai következtetés nem lehet mint, hogy ennek pártolói a hazának legnagyobb ellenségei. He a mint ezt állítani igen könnyű, úgy bebizonyítani, azt hiszem, nem lehet: mert igaz, hogy ha ezen a többség által beadott munkálat életbe lép, Magyarország eddigi úgynevezett államjogát megmozdítja alapjában ; de kérdem, nem történt-e ugyanaz, valahányszor vagy az események, vagy a kor intő szavát figyelembe véve, ehhez alkalmazkodott ? Nem ez történt, midőn őseink, fölvéve a keresztyén vallást, első királyuknak a koronát a fejére tették? midőn az arany bulla behozatott s^ a democraticus alapból aristocratiai lett? midőn az Arpád-ház kihalván, választott idegen fejedelmek léptek trónra? midőn a megyei rendszer eredeti szerkezetéből, annyiszor átváltozott? midőn Nagy Lajos hűbéri rendszerformát oltott a magyar alkotmányba? midőn a Habsburg-ház emeltetett a trónra? midőn az arany bulla ismert záradéka eltöröltetett ? midőn behozatott az állandó katonaság ? megköttetett a pragmatica sanctió ? és midőn végre meg lőn alkotva az 1848-diki törvény? . És ennyi átalakuláson a nemzet még sem áldozta föl függetlenségét, a nemzet mégie él, és hiszem, hogy élni is fog. Pedig tudjuk a történetből és magunk tapasztalásából, hogy minden ilyen alkalommal voltak az országban sokan, kik a behozott újításban a nemzet sirját vélték megásva; holott a nemzet sirja épen azért nem lőn megásva, mert alkotmányát minden időben akarta is, tudta is a kor szükségeihez idomítani. Sokan azt mondják a czélba vett átalakulásra, hogy kísérlet. Elismerem én is, hogy sok tekintetben kísérlet; de azt gondolom, hogy minden halauas a világon kísérlet által történik. Legyen elég csak egy példát fölhozni. Midőn az egész világ azt gondolta, hogy a vám-rendszer, s a védő és tiltó tariffák egyedüli eszköz az illető nemzetet anyagilag, és igy szellemileg is emelni, és ezen nézetet a legnagyobb szellemek pártolták, mert a példa s a századok tanusága szólt mellettök : előállottak szintén mély gondolkozók és azt mondák: ,,Igaz, a vám-rendszer némi tekintetben emeli az illető nemzet anyagi nagyságát; de elmúlt annak ideje, hogy egy nemzet magát körülsánczolja s elszigetelje a többitől, és van egy eszköz, mely még jobban emeli a nemzetet, és ez a szabad kereskedés eszméje." Pedig a védvám és szabad kereskedés csakugyan két ellentétes dolog. De mindkettőnek egy a czélja: emelni az illető nemzetet. Az a kérdés tehát, melyik emeli inkább ? A régi tan hirdetői mellett szólt az egész múlt, az uj tan hirdetői mellett semmi: mert hiszen tapasztalásra nem hivatkozhattak, szabad kereskedés nem volt sehol; és mégis hogyan történt, hogy például az angol nemzet hitte, a mit egy Shmith Ádám, vagy Cobden mondottak? Épen ez kiváltsága azoknak a nagy szellemeknek, hogy ilyen esetekben először sejtelmök van,