Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-106
CVI. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 20. 1867.) 339 magamnak észrevételeimet megtehetni, hahogy, a jelen vita befejeztével, a t. ház azt a részletes vita alapjául elfogadja. Szükségesnek tartom indokolni, miért irtam alá és fogadtam el a kisebbség külön véleményét. Mindezeknél fogva pedig, s mert fontosnak, hazám és nemzetem jövendőjére behatónak tartom a tárgyat, s mert meggyőződésem, hogy azon álláspontot, melyet e kérdésben elfoglalok, kellően kifejteni kötelességem: engedelmet kérek a háztól, hogy szokásom ellenére hosszasabban vehessem figyelmét igénybe. Egy nemzet képviseletének, számos súlyos föladata közül, három fő feladatát jelzem: 1) a fenálló alkotmány megvédése minden irányban; 2) annak idó'nkinti fejlesztése akként, hogy, a nemzet érdekének kellő figyelembe vétele mellett, a kor igényeit és az emberiség átalános haladását czélzó elvek mértékét megüsse; 3) alapeszméje legyen pedig', hogy a nemzet önfentartásának s jövendője biztosításának szent kötelességérzeténél fogva a legczélszerübben intézkedjék. Miként teljesítette kötelességét ezen hármas irányban az ezredéves alkotmányos életű magyar nemzet képviselete? Történelmünk arra tanít, hogy a magyar nemzet azon sajátszerű s geographiai helyzete folytán fejlett hivatásának betöltése miatt, melynél fogva a müveit nyugat és műveletlenebb ázsiai foglaló népek közt századokig tartott küzdelmek előharczosa, hazája pedig- ezen küzdelmek gyup ontja volt, ha nem is volt mindig képes a kor igényeivel haladni, mindamellett a legrégibb időtől máig a nemzet képviselete híven teljesítette kötelességét : mert az alkotmányt megóvni minden irányban nem mulasztotta el; s kiváló figyelmének tárgya lőn ez azon századokban, amelyekben más országok és tartományok fejedelmeit emelték a magyar királyi trónra és ez által, félvén az idegen befolyástól, elővigyázattal élt, s ezt törvénykönyvünkbefoglalt törvényczikkelyek észáradékok bizonyítják. A magyar nemzet érdekében a ezélszerüség szempont) át sem tévesztették szem elől őseink, s a sok hányatás közepett avval indolták az osztrák ház trónra emeltetését, hogy a keletről fenyető veszély ellen a más országok ura hatalmas szövetségese leend a magyarnak. Elérkezett azon idő is, midőn a nemzet 1848diki törvényhozása a kor igényeit méltatta. Dicső napok, és szomorú emlékezetüek vonultak el azóta fölöttünk. A nemzet azonban, midőn 48 és 49 után 61-ig törvényesen képviselve nem lehetett, nemes magatartásával leghűbb kifejezését adta annak, hogy alkotmányát fen akarja tartani, s hogy ezt épen az önfentartás félreismerhetetlen biztositékának tartja. Teljesítette az ország képviselete e hármas kötelességét a legújabb időben is, s az egyes szónokok úgy, mint az összes országgyűlés, a 61-iki föliratokban az alkotmány teljes helyreállítását, ugy jogi, mint czélszezüségi szempontból, követelték. A nemzet e követelés körül tömör egységet képezett, s átalános lett a megnyugvás, hogy csakis ezen az alapon biztositható az ország önállása és általa a nemzet jövendője. Mi utat fog a jelen képviselet követni, e három elv érvényesítésénél ? legyen szabad szemügyre vennem. 1-ör Az alkotmány fentartására kötelességét teljesitette szerintem az által, hogy az alkotmány teljes helyreállításának elismerése és a minisztérium kineveztetésére teljes erejével közreműködött. 2-or Mindig kinyilatkoztatta, hogy mihelyt abban a helyzetben lesz, hogy törvényt alkothat vagy módosíthat, a fokonkinti haladás elvei és a kor igényei szerint fog eljárni. 3-or Az által, hogy nyilatkozik, hogy az osztrák örökös tartományok iránt, és az európai jelen válságok közepett mi állástakar a nemzet elfoglalni, a ezélszerüség eszméjét is fölkarolta, s ezen intézkedésének az által adott kifejezést, hogy e tárgyban bizottságot küldött ki, melynek jelentése fölött foly e mai vita. S ez utolsóhoz kívánok főleg hozzászólni, mert itt térnek el főleg a nézetek. Vannak olyanok és lesznek bizonyosan, kik a szorosabb egyesülést Ausztriával tartják jelenleg a legczélszerűbb eljárásnak, hogy a nemzet jövendőjét biztosítsák az ekként megerősödött Ausztria által, s azok valószínűleg a bizottság jelentését pártolják. Lehetnek olyanok , kik se azt , se a kisebbség külön véleményét nem helyeslik ; azoknak indokait nem tudom, nézeteiket nem ismerem, és velők vitatkozásba bocsátkozni egyátalán nem tartanám föladatomnak. En részemről a jelentés alapján a szorosabb egyesülést czélszerütlennek, sőt jövendőnkre veszélyesnek tartom, tehát abba nem egyezhetném soha belé, és annál fogva inkább a kisebbség külön véleményéhez hajlom. Ezen két eltérő munkálatot összehasonlítván, azt látom, hogy az utóbbi — a kisebbség véleménye — magában foglal egy elvet, mely az önálló állam eszméjének, s az én meggyőződésemnek kellően megfelel; ezen elv a 19-dik pontban nyert kifejezést az által, hogy a háború esetének elhatározását, minden idegen elem befolyásának kizártával, egyedül a nemzetnek, illetőleg az országgyűlés eldöntésének tartja fen: ezért irtam alá és fogadtam el a kisebbség külön véleményét, melynek minden részlete nem felel meg nézetemnek; mig a bizottság jelentésében foglalt delegatiók elvének alkalmazása által épen az ellenkező éretnék el, miután az or~ 43*
