Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-106
CVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 20.1867.) 337 nősen csak az 1866-diki II. fölirat tartalmára kérem föl a t. ház figyelmét, melynek jóformán egész tartalma a jogfolytonosságot védi a trónbeszéd s marczius 3-kai kegyelmes kir. leirat ellenében. Elmondatik e föliratban, hogy Nagy Lipót korában is hosszabb ideig föl volt függesztve az alkotmány, és az uralkodói jogokat korlátozó törvények megváltoztatásának kívánása előtt állíttatott vissza, így állíttatott vissza az alkotmány II. József császár halála után, a nélkül, hogy törvények változtatását kívánta volna a megkoronázandó örökös király. Különösen ekkép szól az említett második fölirat a jogfolytonosság kérdésében : „Jöhet egykor a trónnak oly örököse, ki az alkotmányt saját hatalmával fölfüggeszti, s annak visszaállítását megtagadja mindaddig, mig a nemzet meg nem változtatja a leglényegesebb törvényeit. És ekkor az országgyűlés sikertelenül hivatkozik a jogfolytonosság sérthetlen elvére. Hivatkozása ellenében fölhozzák majd korunk példáját, s el fogják mondani, hogy ime a XlX-dik század második felében is föl volt a magyar alkotmány függesztve, s annak a végrehajtó hatalomra vonatkozó része mindaddig nem állíttatott vissza, mig a törvények lényeges részét a nemzet meg nem változtatta ; fölhozzák, hogy a nemzet képviselői megnyugodtak ebben, s megnyugvásuk által tettleg elismerték a fejedelemnek ily messze terjedő hatalmát. Meg lennének ily módon fosztva utódaink azon egyetlen békés fegyvertől, melyet a hatalom szava ellenében használni szabad és kell: a jognak és törvénynek szelid, de erős fegyverétől. Képviselői állásunkban ily súlyos felelősséggel lelkiismeretünket nem terhelhetjük." A királyi hitlevelek érvényére és fontosságára nézve azt mondja az emiitett fölirat: „A királyi hitlevélnek törvény szerint a koronázás előtt kell kiadatnia, s abban a fejedelem ünnepélyesen ígéri a már alkotott s az ezután országgyülésileg alkotandó törvények megtartását. A magyar közjog szerint csak a koronázott király szentesíthet törvényeket; addig tehát, mig a koronázás meg nem történik, jogilag az eddigi törvények állanak fen. Ha tehát fölséged az eddigi törvényeket tettleg el nem ösmerné, az uj törvények pedig koronázás előtt, se tettleg, se jogilag, még nem léteznek : a koronázás előtt már kiadandó hitlevélnek tárgya sem lenne." A fölirat fölolvasott és többi elveivel szemben nem volna helyes azon észrevétel, hogy azóta az alkotmány egy része — a felelős kormány — visszaállíttatott : mert a minisztérium sem az 1848: III. t. ez* 6. §• szerinti teljes hatáskörében állíttatott vissza. így szól e törvény: „Mindazon tárgyakban, melyek mindeddig a m. kir. udvari kanKÉPV. H. NAPLÓ 186 s / 7 . ni. celláriának, a kir. helytartótanácsnak s a kir. kamarának, ideértvén a bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy azokhoz kellett volna tartozniok, s átalában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai, és átalában minden honvédelmi tárgyakban ő fölsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar minisztérium által fogja gyakorolni." Nem szólva most a többi miniszterek korlátozásairól, t. ház, meg kell említenem, hogy különösen a honvédelmi minisztérium hatáskörére nézve kimondja maga a kegyelmes királyi leirat, hogy annak hatásköre későbbi tárgyalás által fog szabályoztatni, mi föltétlenül jelenti, hogy a fölolvasott törvény szerinti hatáskör nincs visszaállítva. De a kormánynak másik fele (a köztörvényhatóságok), ha a minisztérium teljes hatásköré ben állna is, mindeddig nincs visszaállítva, bár a t. ház már meg is adta az e kérdésre vonatkozó fölhatalmazást; az 1866-diki első fölirat pedig a köztörvényhatoságokra nézve ekkép szól: „A parlamenti kormány, felelős minisztérium mellett, másik lényeges kelléke alkotmányunknak : a megy ék, kerületek és városok hatósági törvényes önkormányzata. S e kettő válhatatlan kapcsolatban áll egymással." E szerint még csak fél kormánya van az országnak. De különösen gátolja az országgyűlést törvényhozási működésében azon másik tény, hogy a törvényalkotás másik tényezője , a koronás király még most is hiányzik. Azon másik ellenvetés sem foglalhatna helyet, miszerint az országgyűlés működése még magában nem kéjjezi azon törvényváltoztatást, mely sérti a jogfolytonosságot, mert a törvényváltoztatás csak a szentesítés által történnék, az pedig mindenesetre csak koronázás után lesz lehető. Mert, tisztelt ház, ha az országgyűlés maga részéről egész törvényhozási működését befejezné ezen tárgyalás által: csak a szentesités maradna hátra, mi a törvényhozási működés befejezése, s mi egyedül a megkoronázott fejedelem teendője; s az országgyűlés részére nem maradna egyéb hátra, mint a már kész törvényjavaslatot szentesités alá terjeszteni; az pedig az országgyűlés működésének valóban utolsó s legegyszerűbb részét teszi. Ha csak azt jelentené a jogfolytonosság, hogy azon két napig éljen a visszaállított törvény, mely a királyi eskü letétele és koronázás közt fönforög, akkor nem bírna se a jogfolytonosság, se a királyi hitlevél azon fontossággal, mely az országgyűlés második föliratában oly erélyesen volt kifejezve. T. ház, nem akarom becses figyelmét tovább fárasztani. (Helyeslés. A szélső baloldalon: Halljuk!) Ha emlékem nem csal, Deák Ferencz igen 43
