Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-106

336 CVI. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 20. 1867.) A házszabályok 35. ezikke igy szól: „Elérkezvén a fölvételi idő, az indítványozó kifejti indítványát, s a ház szavazás után elhatározza, -vajon az indítvány tárgyalás alá vétessék e vagy nem?" Ezen czikkely visszahivatkozik nem csak a 34. czikkelyre, mely oly indítványokról szól, melyek nem törvény alkotását czélozzák, hanem a 32.czikkelyre is, mely oly indítványokról szól, melyeknek czélja törvényeket alkotni. A 32. czikkely igy szól: „Ha az indítvány czélja törvényt alkotni, azt törvényjavaslatként szerkesztve kell bejelentéskor benyújtani ; s a törvényjavaslatok, ha a ház tárgyalni kívánja, kinyomva szétosztatván a tagok között, minden esetben osztályülési és központi bizottmányi tárgyalásra utasitandók." E czikk rendelkezése alól kivételt tesz a 33. czikkely, mely szerint a minisztérium által előterjesztett törvényjavaslatoktól a bizottsági tárgyalást megtagadni nem lehet. T. ház ! Azon javaslat, mely jelenleg tárgyalásra van kitűzve, nem tekinthető miniszteri javaslatnak. Ha az volna, nem jöhetne kérdésbe, vajon tárgyalja-e a ház vagy ne ? Hanem az egy oly törvényjavaslat, melyről a 32. §. szól, melyet nem magán képviselők adtak ugyan be, hanem a ház bizottsága. De minden esetre azon törvényczikk ütése alá esik, mert valóban nagyon is fontos törvények alkotását czélozza. Ha miniszteri törvényjavaslatról volna szó, az az osztályokhoz utasíttatnék, és csak az osztályi központi bizottsági tárgyalás után határozná el a ház, hogy elfogadja-e azt vagy nem ? Most pe- ! dig, miután ezen eset nem forog fen, joga van a háznak kimondani, tárgyalja-e vagy nem. S ha tárgy alja, ekkor szükségkép az osztályokhoz utasítja. En, miután a t. házat arra akarom fölkérni, hogy ezen javaslatnak tárgyalását elhalasztani méltóztassék, bátor vagyok egyszersmind a ház figyelmét arra fölkérni, hogy minden esetre csak vitatás után határozhat e kérdés fölött a ház, és igy a vitatásnak szükség a határozatot megelőzni, s szükség ezt indokolni is. Épen azért bátor leszek kérésemet röviden indokolni, és a kért határozatot formulázva tisztelettel bemutatni. A javaslatnak jelenlegi tárgyalása, t. ház ! valóban merően ellenkezik nem csak az 1861-diki, hanem a jelen országgyűlés föliratainak elvével, az ezekben idézett törvényekkel és a ház nagy többségének oly sokszor kifejezett nyilatkozataival. Ha a ház ezen javaslatokat most tárgyalni fogja, valósággal az fog megtörténni nagy részben, mit az 1866-diki első fölirat tárgyalása alkalmával a szélső jobb oldal t. férfiai kivántak, s mit előbb a trónbeszéd, és későbben az 1866-diki marcz. 19-dikén kelt kegy. kir. leirat is a jogfolytonossági elv megsértésére kívánt, a ház nagy többsége mindig élénken tagadott, t. i. a törvények előleges megváltoztatása, revisiója. Kimondom, hogy az fog nagy részben megtörténni, mert az alkotmány visszaállítása még máig is csak részben haladt előre; az említett föliratokban kifejtett törvények pedig határozottan kifejezik, hogy csak élő törvényeket lehet változtatni, és a vissza nem állított törvényeket, főleg koronázás előtt, megváltoztatni nem lehet. Különösen tiltják ezen törvényváltozást azon 1723-diki törvények, a melyeket pragmatica sanctiónak neveznek, melyet úgy az országgyűlés, mint ő felségejtrónbeszéde közös kiindulási pontul elfogadott. Jelesen igy szól az 1723-diki II. törvényczikk 9-dik §-a, midőn megállapítja a nőágnak trón örökösödési jogát: „Extensis ad eam nunc pro tuncart. 2, 3. 1687. et pariter articuli 2, 3.1715." Az 1723-diki II. törvényczikk 10-dik §-a pedig igy szól: „Ad tenorem praecitatorum articulorum futuris semper temporibus occasione coronationia observari.'' Az 1715-diki II. törvényczikk 9-dik §-a igy szól: „Quoties inauguratio regia succesivis temporibus dietaliter instauranda érit, toties haeredes nostri masculini futuri neo-coronandi haeredítarii reges praemittendam habebunt praesentis assecurationis acceptationem, deponendumque superinde juramentum." Hasonlókig szól az 1687-diki II. törvényczikk. A pragmatica sanctióban megerősített ezen törvények szerint, t. ház! minden trón változás alkalmával a koronázandó király köteles megesküdni az életben levő törvények megtartására. Már ha a koronázandó király csak azután tartoznék megesküdni a törvényekre, mikor ezek nagy részben az országgyűlés által megváltoztattak, akkor valóban csak azon pár napig élnének azon törvények, melyek talán a királyi eskü tétele alkalmával életbe léptetnének, azon pár napig t. i., a mennyi megkívántatnék a már kész törvényjavaslatok szentesítés alá terjesztésére s a szentesítés megtételére. Hanem, t. ház, talán szivesebben méltóztatik venni, ha eneszméim helyett a t. ház saját fölirataiban foglalt tételek fölidézésével leszek bátor röviden indokolni a jogfolytonosságot, melyet a jelen tárgyalás megsértene. Mellőzöm a 61-ki országgyűlés föliratainak azon tartalmát, hogy mindaddig, míg az alkotmány teljesen visszaállítva nincs s a visszaállított törvényekre megesküvés után az örökös király meg nem koronáztatik, tanácskozás és egyezkedés lehetetlenek. Nem emlitem az 1866-diki III. fölírat azon tartalmát se, hogy az országgyűlésnek csak a visszaállított alkotmány adhatja meg a törvényhozási működésekre való képességet; hanem külö-