Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-74

20 LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 1. 1866.) seri mutatkozott kölcsönös bizalom szálai újra meglazultak. Ezek befolyása alatt készült az előttünk fekvő leirat. Kötelességemnek tartottam, t. ház ! ezeket constatálni. hogy ama kérdést bátorkodhassam intézni a t. házhoz : hiszi-e, hogy ezen kormányférfiak uralma alatt magas hivatását, a haza szent érdekének és a fejedelem kegyelmes ezélzatának is megfelelőleg, betölthesse? En m eggyőződésem szerint azon szomorú helyzetben vagyok, hogy e kérdésre határozott „nem"-rael kell felelnem: és épen azért, mielőtt egyetlen lépést is tennénk, óhajtom, mindkét inditványnyal egyezőleg, hogy egy föliratban sürgessük a restitutio in integrum-ot, hogy legfontosabb ügyeink tárgyalásánál azonnal felelős magyar kormány által támogattassunk, melynek kinevezése a bizalom visszaállításának és igy a sikernek is — mint ezt Keglevich Béla képviselőtársam is érintette — első föltétele. Én e tekintetben is a múltra akarok építeni, t. ház ; nem tehetem azonban, mielőtt eszméimet tovább fűzném, hogy legalább mellesleg meg ne érintsem a kegy. kir. leirat amaz erőfeszítését, melyet egy előttem szólott tisztelt képviselőtársam is említett, és melyre nézve kénytelen vagyok kimondani, hogy én ez eívileges erőfeszítés lehető eredményét nem a felelős magyar minisztérium kinevezésével, hanem körülbelől csak is azzal birnám egybehasonlitni — méltóztassanak e kifejezést megbocsátani — mintha egy lehető minisztérium képét a miniszteri karszékekbe felaggatta volna a jelen kormány. Visszatérve magára a kérdésre, és a múltra akarva épiteni a jövőt, 1861-iki fölirataink alapjára kell hogy álljunk, melyek elveinek határozott védelmezésére , tántorithatlan fentartására választóim előtt is fogadást tettem volt. Ezekből — és itt én is a politikai morálra hivatkozom, bár máskép magyarázom azt, mint egy előttem szólott képviselő ur — egyenesen következik , hogy mi mindaddig , míg a restitutio in integrum meg nem lesz, az előttünk fekvő kegyelmes királyi leiratra adandó válaszon kivül semminemű országgyűlési teendőbe nem ereszkedhetünk — megjegyezvén, hogy a restitutio alatt én csakis teljes restitutiot értek s érthetek, miután anyanyelvünk és alkotmányunk iránti érzületünk egyaránt tiltja az ilyforma hajlítást: restitutio, restitutióbb, legrestitutióbb. Ha tekintjük 1861-diki föliratainkat, mindnyájan emlékezni fogunk első föliratunknak azon arany szavaira, melyektől nézetem szerint következetlenség nélkül el nem térhetünk: „hogy ha fölfüggesztett törvényeink teljes erejükben tettleg — figyelmet kérek — tettleg vissza nem állíttatnak, és a jogtalan felfüggesztésnek minden még fenálló jogtalan következményei azonnal el nem törültetnek, a nemzet nem boesátkozhatik semmi ujabb törvényalkotási értekezletbe, semmi egyezkedésekbe.mert miként és miczélból alkosson ujabb törvényeket, midőn azt látja, hogy egyoldalú hatalommal fölfüggesztett alaptörvényeink hatálya még akkor is függőben tartatik, midőn a fejedelem a nemzet képviselőit összehívta;'*' és a második fölirat szavaira , hogy „javaslatainkat csak akkor készíthetjük el — itt ismét figyelmet kérek — csak akkor készíthetjük el, s terjeszthetjük Fölséged elé, ha országgyűlésünk a törvények értelmében ki lesz egészítve." Ha ezen irányt akkor is, midőn legalább a megyék helyre voltak állítva, midőn kétszeri csalódáson még nem mentünk volt keresztül, mint a felirat mondja „nekünk legszentebb kötelességünk tűzte ki;" most is állnak azon fölirat következő szavai: „azt elhagynunk nem szabad.''Sőt én azt találom,tisztelt ház, hogy sokkal több szükségünk van nekünk ma ragaszkodnunk ezen elvekhez, midőn öt évi keserű és keserves tapasztalásokkal — nem is tudom, hogy mondjam — gazdagabbak vagy szegényebbek vagyunk, de midőn minden esetre több okunk ; van az elövigyázatra, miután látjuk, hogy hazánk ; jogos követelései máig sem teljesíttettek, s látjuk, | hogy jelen országgyűlésünknek, nézetem szerint I tagadhatatlanul a fenébb idézettekbe ütköző elő| zetes eljárása, melylyel, bizva a szép Ígéretekben, ! egy szebb jövő és teljes restitutio reményében a j legfontosabb kérdéseknek bizottsági tárgyalását | megkezdette, semmire nem vezetett s hazánk joi gos kivánatai még mindig nem teljesedtek, bár taí gadhatatlan, hogy a nagyhatalmi állását végkéI pen elveszteni nem akaró monarchia sulypontjá' nak most inkább, mint valaha, hazánkba kell esnie; I s bár bizonyos, hogy a dynastiára nézve egy tel| jesen kielégített Magyarország sokkal inkább életj kérdés most, mint bármikor volt, s bár négy föliraj tunkban hazánknak kivánatait és azoknak jogos| ságát napfénynél tisztábban kifejtettük. Nem akarom állítani, tisztelt ház, hogy elvileg j épen semmi haladástnem tettünk volna; nem akarom í megtagadni az egyedül fölhozható tényt, az integritás felé tett, de fájdalom csak is fél lépéseket. A nov. 17-ikei kegy. királyi leiratot azonban épen nem tekinthetem nemzetünk jogos követelései teljesítésének, mivel az épen az integritásra nézve is, hogy egyebet ne említsek, a hü és lelkes Fiúméra vonatkozó kérdéseinket egészen figyelmen kivül hagyta,egyéb óhajtásaink teljesítésének igéretét pedig 10, 11, 12-dík bekezdéseiben oly föltételekhez kötötte, melyeknek teljesítése nézetem szerint nem lenne semmi más, mint egyenes elhatározása annak, hogy nemzetünk vére és pénze fölött idegenek rendelkezzenek , épen most, midőn a közelebbi megdöbbentő események oly szembetünőleg