Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-74

18 LXXIV. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 1. 1866.) ve. rajta mégis a megváltozott helyzet azon élénk, öntudatos fölismerésének kifejezése vonul végig, mely 0 Felsége ama legmagasabb kijelentésében nyilatkozik , hogy a megváltozott nemzetközi viszonyok és a múltnak viszontagságai iránti tekintetek a birodalom belszervezésének siettetését most már elutasithatlanul követelik. Ha az állami jóllét és fejlődés biztosításának egy fő feltétele az állam helyzetének öntudatos ösmerete az állambeli főhatalom részéről: úgy e kijelentés már különállókig is némi megnyugtatást foglal magában az iránt, hogy örökös kiséi'letekben ama téves út, mely Ausztriát a vég romlás szélére vezette, tovább folytattatni nem fog; vonatkozva pedig a megváltozott helyzetre, melyet érint, hazánk számára oly előjel gyanánt tűnik elénk , mely ennek, mint a birodalom fenállhatása fő tényezőjének, sokáig félreismert jelentősége iránt kellő méltánylatot s jogos követeléseinek kielégítésében teljes igazságszolgáltatást helyez kilátásba. A ki egy pillantást vetett a földabroszra, okvetlenül föl kellett tűnni előtte annak, hogy a Németországtólkülönvált ausztriai monarchiának szivét Magyarország képezi; és a ki gondolkozott az új helyzet fölött, mely által e monarchia lajtántúli részének közössége Németországgal megszűnt: lehetetlen , hogy ne érezte volna , hogy Magyarország értéke ezen monarchiára nézve nevezetesen növekedett, s lehetetlen, hogy észre ne vette legyen , hogy a monarchiának alkotmányos alapokon czélba vett önálló belszervezésénél Magyarországnak minden tekintetbeli előnyei—már az első pillantásra—szembeötlőknek mutatkoznak.Ugyanis : egyedül hazánk az, mely a monarchiában létező összes országok és tartományok között, századokon át megvédett törvényes alkotmánynyal bir; Sz. István koronájának országai képezik azon legtekintélyesebb históriai jogú csoportozatot, mely szilárdságánál fogva, a monarchia új helyzetében, ennek legbiztosabb súlypontjául kínálkozik ; Magyarország a monarchiához tartozó országok között az egyetlen ország, melynek, mint ilyennek, rokonát Európában hijába keresnők, mely ennélfogva, megszokott sorsosok vesztiért, rokonok társulásában a határokon kivül vigaszt és kárpótlást soha sem találhat. így ítélvén meg a jelen helyzetet és a kir. leiratnak említett vonatkozását: úgy hiszem, nem csalódom, ha azt állítom, hogy álláspontunknak a monarchiával szemben, a megváltozott viszonyok folytán szükségesnek nyilvánított belszervezés előestéjén, nem szükség a visszavonulás homályába rejtőzni; sőt nézetem szerint épen ellenkezőleg jelentőségünket teljességében azon előtéren kell megtartani iparkodnunk , hova azt a megváltozott viszonyok helyezték, a mit legbiztosabban az által • érendünk el, ha magunkat olyanoknak bizonyitandjuk, kik önmagunkban bizunk, kik eddigi eljárásaink helyességének öntudatával bírunk, eddigi eljárásainkat mint egyedül czélravezetőket ezen! túl is híven követjük, s így cselekedeteink helyesI sége iránt a másik félben is bizalmat gerjesztünk. Czélunkat azonban egészen eltévesztenők, ha feliratunkba oly előmunkálatok folytatásának megtagadását is befoglalnók, melyeket, jogos igényeink teljesülésének kevésbbé indokolt reménye fejében, azért indítottunk meg, hogy, jogainknak mégis csak mindig remélt diadala esetén , tájékozva legyünk halaszthatatlan teendőink minőségére nézve , és hogy a diadal előnyeit, rég szenvedő hazánk érdekében, haladéktalanul fölhasználhassuk egy oly törvényes rendezés által, melyet előmunkálatainkban czélszerünek itélendünk. A bizottsági munkálatoknak Tisza Kálmán tisztelt képviselő társunk által indítványozott fölfüg-gesztése nem lenne egyéb, mint eddigi eljárásunk ellen intézett bizalmatlansági szavazat, nem lenne egyéb, mint ügyünk igazságának győzelmében eddig helyezett hitünk elcsüggedése, és úgy tűnnék az föl, mintha megkezdett előkészületeinket már fölöslegeseknek tekintenek, miután oly soká tartó várakozás után sem teljesültek jogos reményeink. Szóval, lemondás lenne az , és nem önbizalom. Pedig önbizalomra van most legnagyobb szükségünk! Sebes járású időket élünk, indokolatlan viszszafordulás elkésettekké tehetne bennünket. Vannak perczek, melyek egy egész élet évei fölött határoznak. Vajon nem ilyen lehet-e számunkra a jelen pillanat, midőn hazánknak a megváltozott viszonyok folytán tényező jelentősége a birodalomra nézve oly feltűnően növekedett? midőn a német szövetség fölbomlása a lajtántúli tartományokat egy oly különállástól feloldotta, mely a mi érdekeinkkel őket sokszor éles ellentétbe hozta ? midőn a német szövetség megszűnése által a birodalomnak német színezete halványabbá, a törekvés hazánk beolvasztására és germanizálására a jövőben indokolatlanabbá vált ? végre midőn a birodalom önállóbb helyzetre jutott, s önállóbb , önmagából kiinduló fejlődésre lett utalva ? Hogy milyen lesz e fejlődés , igaz , ma még a jövendő titka födi; de annyit bizonyossággal tudhatunk, hogy azt irányozni nem fogják oly tényezők, melyek még a jogosult tevékenységről is önkényt lemondanak. Gondolkodjunk kissé e tárgy fölött. Rég múlt századok tanúk rá, hogy Európa történetében Magyarország is szerepelhet. Befejezésül ismétlem azt, a mit bevezetésül mondani szerencsés voltam: Deák Ferencz tisztelt