Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-102
CII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 9. 1867.) 311 Azért tartom én igen becsesnek azon jogelvet, mely szerint minden hazai polgár csakis a maga törvényhatósága által ítéltethessék el s csakis a maga törvényhatóságában álíittassék bíróság elé. Mert azon törvényhatóság, mely magában mintegy szervezett egészet képez, ismerhet minden viszonyt, és a menynyiben ezeket figyelembe kell venni, saját belátása és lelkiismerete szerint hozhat ítéletet a nélkül, hogy öntudatát megsértené. De más részről azt hiszem, hogy az esküdtszéki intézmény abban is találja magasztos elvét, hogy a honpolgárok saját legközelebb álló polgártársaik által ítéltessenek bűnösöknek vagy bűnteleneknek, mert egyedül azok képesek fölfogni, vajon azon viszonyokban, melyek közt polgártársaik élnek, követtek-e el bűntényt vagy nem. Én tehát épen nem pártolhatom azon indítványt, hogy csakis öt helyen alakíttassanak esküdtszékek. (Közbeszólás: Nem erről van szó!) De igen is erről van szó, mert az mondatik: „a végleges rendezés előtt.* Már, hogy mikor lesz ez a végleges rendezés, azt előre nem lehet látni. 48-ban is ki volt tűzve, hogy a végleges rendezés nem fog sokáig tartani, és ime látjuk, hogy 18 év folyt le, s még sem történt meg a végleges rendezés. (FölMáltások : Akkor mások voltak a viszonyok !) A jövőt most sem láthatja senki előre ; s épen ezért oly törvényt akarok alkottatni, mely engem a jövőre biztosítson, és ne föltételezze biztosítékait az esetlegességektől, melyeket előre látnia senkinek sem lehet. Ugyanazért pártolom Manojlovics képviselőtársam indítványát, és pedig annál inkább, mert óhajtom, hogy mihelyt a legközelebbi rendezés megtörténendik, a 48-diki miniszteri meghagyás értelmében minden törvényhatóságban állíttassanak föl az esküdtszékek. A mennyiben azonban ez épen lehetetlen volna, akkor, ha már a törvénytől el kell térni, óhajtanám, hogy e ezélszerüség czélszertibben alkalmaztassák, t. i. hogy ne csak öt helyre szoríttassanak ez esküdtszékek,hanem állíttassanak föl más helyeken is, például Aradon és más centrális helyeken, hogy azoknak eljárása könnyittessék, és azoknak, kik ezen esküdtszékek ítélőszéke elé kerülendenek, biztosítás nyújtassák, hogy felettök igazságosan, a körülmények és viszonyok valódi átérzésével fognak ítéletek hozatni. TiSZa Kálmán: T. ház! Előttem szóló t. képviselőtársamat nem követhettem beszéde egész fonalán keresztül, a mennyiben, ha jól tudom, a 3-dik pont képezi most a tanácskozás tárgyát, és Ő legtöbbet a 4-dik pontról beszélt, a melyre nézve különben is Manojlovics képviselőtársunk által lőn módosítvány beadva, melyhez, ha szükségét látom, a 4-dik pont tárgyalásánál leszek bátor hozzászólani. Magára a 3-dik pontra nézve abban, hogy a „végleges" szó kihagyassék, egyetértek előttem szólóval. Mert én sem tartom helyesnek, hogy az esküdtszékeknek a vármegyék és egy szóval a törvényhatóságok keblében fölállítása egy remélhetőleg ugyan nem messze levő, de mindenesetre bizonytalan ideig, a törvényhatóság-ok végleges rendezéséig, eíhalasztassék. Ebben tehát vele egyetértek; és csak azért kívántam fölszólalni, mert habár egyetértek is a végzésre nézve, indokolásait természetesen el nem fogadhatom : mert nem fogadhatom el ezen kívánalom indokolásául se azt, hogy a debreczeni esküdtek nem volnának képesek ugy ítélni, mint tán az aradiak, vagy nem tudom, hová valók, se azt nem fogadhatom el alapul, mintha a debreczeniek nem volnának polgártársai — mert természetesen itt a szélesebb hazai értelemben kell szólani — a másutt lakóknak: mert ha elfogadnók azon indokolást, melyet a t. képviselő fölhozott, hogy t. i. saját polgártársai Ítéljenek mindenki fölött, mivel csak azok fogják föl legjobban helyzetét: akkor minden egyes kis községbeli ember fölött is csak azon község tagjai ítélhetnének, s utoljára is minden eddigi birói elvnek ellenére legjobb volna hatestvér testvér fölött ítélne, mert ezek bizonyára legjobban ismerik egymást és tudják egymás viszonyait. (Helyeslés.) Popovics-Desseanu János: Én megjegyzésemet nem úgy értettem, hogy a debreczeni polgárok nem volnának honpolgárok. (Zaj.) Wlád Alajos: T. képviselőház! Jól tudván azt, mily roppant teendő vár az igazságügyminiszteriumra, és e szerint meg akarván neki az időt kímélni más hasznosabb foglalkozásra és működésre, valamint más részről meg akarván kímélni a minisztériumot is azon vádtól, hogyaz annyira gyűlölt provisoriumokat uj provisoriummal akarja gyarapítani, indítványozom, miszerint a 3 ,4, 5 és 6-dik alineák egészen hagyassanak ki, és következőleg alakíttassanak. Különösen a 3-dik pont ekkép módo sittassék: „E miniszteri rendeletet azonban a jelen körülmények között a törvényhatóságok s ítélőszékek végleges rendezése előtt végrehajtani egy részről nem lévén czélszerü, más részről pedig nagy akadályokkal és 'bonyodalmakkal állván kapcsolatban," ezután közvetlen utána jönne: „ugyanazért addig is, míg a törvényhatóságok és ítélőszékek végleg rendeztethetnének és az esküdtszékek minden törvényhatóságok keblében megalakittathatnának, a sajtóvétségek fölött a megyék, városok vagy szabad kerületek törvényszékei fognak az 184 7 / 8 18-dik t. ez. első fejezete szerint eljárni." Ezen módositványom alapjaid szolgál különösen azon fölosztás, mely a miniszteri előterjesztvényben foglaltatik, mely szerint öt hely, különösen tekintetbe véve a négy kerületet, állíttatik föl. Ez, legalább az én nézetem szerint, nem felel meg tö-
