Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-102
310 CII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 9. 1867.) semmel, mely szerint a miniszteri előterjesztést, némely, a részletes vitánál netalán benyújtandó módositványokhoz járulhatások fen tartásával, az átalános vita alapjául nem csak elfogadom, de, mint a 48-diki törvények 18-dik t. ez. életbe léptetésének, még pedig a szellem országában, a sajtóügyek körül, tehát legfontosb téren, szivemből üdvözlöm, és óhajtom, hogy mindazon akadályok, melyek ennek, valamint a 48-diki törvények egyéb czikkeinek teljes és tettleges életbe léptetésének útjában állanak, elhárittassanak. (Helyeslés.) SztratimrOViCS György: Személyes igazolásomra kénytelen vagyok Jámbor Pál képviselő ár előadására megjegyezni, hogy én az osztrák sajtótörvény érdemére nézve egy szót sem szólottam . Elnök: Az átalános vitára nincs senki följegyezve : kérem tehát azokat, kik a miniszteri előterjesztést a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, méltóztassanak fölkelni. (Megtörténik.) A ház a miniszteri előterjesztést a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Ocsvay FerenCZ jegyző (olvassa a miniszteri előterjesztés első pontját; ezután Manojlovics Emil módositványát, mely szerint ezen ehö pontból e szavak : „mely a sajtóvétségekről szól'' kihagyandók.) Manojlovics Emil: Csak azért kivánok ezen pont ellen szót emelni, mert a benne foglalt ezen kitétel: „Az 1847—48 : 181. czikket, mely a sajtóvétségekről szól,* azon magyarázatra adhatna alkalmat, mintha ezen törvénynek csak azon része lenne visszaállítandó, mely a sajtóvétségekről szól, holott kétséget nem szenved, hogy nem csak az idézett törvény ezen egyes fejezete, hanem annak a sajtóvétségekre, a biróí eljárásra, az időszaki lapokra, a nyomdákra és a könyvkereskedőkre vonatkozó öszszes fejezetei szándékoltatnak visszaállíttatni. Ezen kétértelműség szerintem csak úgy kerülhető el, ha ezen fölösleges szavak: „mely a sajtóvétségekről szól" kihagyatnak. (Helyeslés.) Horvát Boldizsár igazságügyi miniszter: A kormány teljesen osztja a képviselő úr nézeteit és épen azért ezen módositványt elfogadja. (Tetszés.) Elnök: E szerint kimondhatom, hogy a t. ház az első pontot a Manojlovics képviselő úr által ajánlott módosítással elfogadja. Ocsvay FerenCZ jegyző (olvassa a miniszteri előterjesztés második pontját. Átalános fölkiáltások: Maradjon !) Elnök: Tehát a 2-dik pont marad. Ocsvay Ferencz jegyző (olvassa a 3-dikpontot, és Manojlovics módositványát, mely szerint e pontból e szó; „végleg"kihagyandó.) ManojlOViCS Emil: Az előterjesztés 3-dik pontjában foglalt ezen szó: „végleges" kihagyását azért kívánom, mert a t. minisztérium abbeli nézetét nem oszthatom, mintha az Ítélőszékek végleges rendezése előtt, mi a dolog természeténél fogva csak igen hosszú idő után történhetik, az esküdtszékek átalános behozatala czéiszerü nem volna, és ez bonyodalmakkal és akadályokkal állana kapcsolatban ; ellenkezőleg arról vagyok meggyőződve, hogy, az alkotmányos hatóságok visszaállítása után, az esküdtszékek megalakítására vonatkozó 1848 (évi miniszteri rendelet végrehajtásának mi sem áll útjában. PopOViCS-Desseanu János: Azon elv tekintetéből, melyre Manojlovics képviselőtársunk módositványát alapította, az átalános vitatkozás alkalmával szándékoztam vala fölszólalni; de miután látám, hogy fölszólalásom azok után, a mik már elmondattak, a házat untatni fogta volna, elállottam a szótól. Most azonban nem tehetem, hogy e pontra vonatkozólag a ház becses türelmét ki ne kérjem azokra, miket igen röviden elmondani akarok. A miniszteri előterjesztés azt mondja, hogy a törvényhatóságok és ítélőszékek végleges rendezése előtt a 48-diki minisztérium említett rendeletét egy részről nem volna czéiszerü végrehajtani, más részről pedig ez akadályokkal s bonyodalommal állana kapcsolatban. Megengedem, t. ház, hogy ez igyvan; hanem én azon meggyőződésben vagyok, hogy ezen intézkedésnek a miniszteri előterjesztés értelmében való végrehajtása szintén bonyodalmakkal áll kapcsolatban és nem is czéiszerü. Nem tartom ugyanis czélszerünek azt, hogy csakis öt helyen állíttassanak esküdtszékek, mert ez igen sok körülménynyel és viszonynyal áll ellentétben. Vegyük tekintetbe például a tiszántúli kerületet, melyben az esküdtszék Debreczenben volna fölállítandó. Ezen kerület, mint tudjuk, oly geographia fekvésű, hogy annak székhelye, Debreczen igen távol esik a kerület legtöbb pontjától. Már hogy miképen lehetséges nehézség nélkül ezen debreczeni főponton az esküdtszéki eljárást és hivatást az egész kerületre nézve teljesiteni, azt valóban meg nem foghatom. (Fölkiáltások : Ez a 4-dik pontra tartozik !) De itt más akadályok is vannak. Vannak helyviszonyi, nyelvi és nemzetiségi akadályok. Én tökéletesen meg vagyok arról győződve, hogy a debreczeni polgárok, s mások, kik ott a közelben vannak, ép oly igzságszeretők, mint más vidékbeli polgárok; hanem azt kénytelen vagyok mégis megjegyezni, hogy a debreczeni esküdtszéknek még sem tnlajdonithatom átalában azon ismereteket, melyekkel egy esküdtszéknek a helyviszonyokra, népszokásokra és a népek jellemére nézve, az egész tiszántúli kerület tekintetében, birnia kell, midőn lelkiismerete szerint igazságos ítéletet kell hoznia.
