Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-102

CII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 9. 1867.) 309 masztóbb, sokkal veszélyesebb és tűrhetetlenebb, mint a sajtótörvénynek azon meghatározása, hogy a sajtóvétségek fölött utólag esküdtszékek biráskojanak és a törvényszék az esküdtszékek végzése nyomán mondja ki az ítéletet. T. ház, egy régi mondás, de melynek igazsága örökérvényű, azt tartja, hogy valamely országnak, mely jogaitól, szabadságától sokáig meg volt vagy van fosztva, adjátok vissza a sajtószabadságot, és ezen szabadság utján minden egyéb elvesztett vagy kétségbevont szabadságát vissza fogja szerezni. (Helyeslés.) Én, t. ház, a 48-diki sajtótörvényt, ismételem, nem veszem pártfogás alá — melyre különben annak szüksége nincs is — Hodosiu képviselő urnák némely részletes megtámadása ellenében. Nem vitatom még azon nyelvészeti fölfedezését se, mely szerint ő azt mondja, hogy ezen kifejezés: „tisztességes erkölcsök" hibás, mert van-e nem tiszteséges erkölcs is? Mindnyájan tudjuk, hogy igen is van, mert a magyar nyelvjárás szerint bátran mondhatjuk, hogy: „rósz erkölcs" stb. s e szerint igen is van nem tisztességes erkölcs is. Nem felelek továbbá az oly kifogásra, mely szerint azt mondja, hogy a miniszteri előterjesztvény, és az általa visszaállíttatni kívánt 48-diki 18. t. ez. szerint, ha valaki azt írná, hogy Románia nem tartozik a magyar koronához, azért, mint az állam egysége elleni izgató, elfogatnék és elitéltetnék. Nem hiszem, hogy Magyarországban oly esküdtszék vagy ítélőszék legyen, mely valakit azért, hogy azon történeti tényt említi föl, hogy Románia nem tartozik a magyar koronához — minek kimondására különben semmi szükség sincs, annyira köztudomású ez — perbe fogná és elitélné. (Helyeslés.) Azt sem hiszem, t. ház, mitől Hodosiu képviselő úr annyira fél, hogy ha a 48-diki sajtótörvény életbe lép, holnap már egy román vagy szerb lap sem jelenhetik meg. Nem félek én ettől, mert tu-> dom, hogy román, szerb , vagy bármely ajkú nemzetiségnek lapjai, ha hazánk egysége és az állam biztonsága ellen szót nem emelnek, épen oly bátran és szabadon fognak keresztülmenni minden esküdtszékeken, minden itélőszékeken, és egy még nagyobb itélőszéken — a nemzeti közvélemény itéló'székén — mint magyar, német, vagy akárminő más lap. (Tetszés.) Wlád AlájOS: A cautió miatt mondotta. SzáSZ Károly: A cautió kérdésére már Jámbor képviselő társam felelt , s azért nem szükséges , hogy e kérdésre jelenleg feleljek. Én tehát Hodosiu képviselő úrnak csupán egy, a miniszteri előterjesztvény egyik pontjára tett megjegyzésére leszek bátor tüzetesebben, de arra is röviden felelni. Fenakad t. i. Hodosiu úr azon, hogy a miniszteri előterjesztvény jelenleg nem az ország minden részeiben és városaiban, hanem csupán öt helyen kivan sajtó-esküdtszékeket és a sajtóvétségek felett itélő törvényszékeket visszaállitani. Ha figyelemre méltatja Hodosiu képviselőtársam a miniszteri előterjesztés ide vonatkozó pontját, talán meg fogja találni ezen eljárás magyarázatát. E pont ugyanis így szól: „E miniszteri rendeletet most, a törvényhatóságok s Ítélőszékek végleges rendezése előtt, végrehajtani egy részről nem volna czélszerü, más részről pedig nagy akadályokkal és bonyodalmakkal állna az kapcsolatban. O fölsége kormánya eleget kíván ugyan tenni a törvény azon világos rendeletének, hogy sajtóvétségek fölött ezentúl esküdtszékek ítéljenek ; de most egyelőre csak Pesten, Debreczenben, Eperjesen, N.-Szombatban és Kőszegen képes az esküdtszékek megalakítását végrehajtani." A miniszteri előterjesztés tehát azt nem mondja, hogy nem fogja az esküdtszékeknek a 48-diki törvények értelmében való fölállítását minden illetékes és kellő helyeken elrendelni, hanem csak azt, hogy most egyelőre nem képes ezt keresztülvinni másutt, mint a nevezett helyeken. Vajon micsoda akadályok lehetnek azok, melyek a minisztériumot arra birják, hogy kimondja, miszerint nem képes egyelőre tökéletesen megfelelni a törvény kívánalmának? Ha az átalakulásnak átalános nehézségeit, melyek egyszerre minden ügyeinkben újjáalakítást, majdnem azt mondhatnók, ujjáteremtést igényelnelnek, számba veszszük, már ebben is eléggé megtaláljuk az okot, mely a minisztérium eljárásátigazolja. (Ügy van!) De tekintse Hodosiu képviselő társam, ha minden egyebet mellőzünk is, azon egy körülményt, miszerint az országban minden megyei, városi törvényszék épen a tegnap elfogadott javaslat szerint újra fog szerveztetni; tekintse azon körülményt, hogy jelenleg egy megyei vagy városi törvényszék sincs, mely ne volna a 48-diki törvények értelmében újra szervezendő és átalakítandó. Míg ezek mind annyian az egész országban rendes , törvényes állapotba nem helyeztetnek, mig a megyei és városi törvény székeink a 48-diki törvények és a tegnap elfog adott miniszteri javaslat értelmében nem lesznek megalakítva, addig, azt hiszem, a minisztériumtól azt kívánni, hogy ezen sajtóügyben mindenütt az esküdtszékeket szervezze, mindenütt a most jelenleg fenálló, de nagyon rövid idő alatt újjáalakítandó törvényszékek által a sajtóügyben ítéleteket hozasson: ez legalább is túlságos kívánat volna. Azt hiszem, Hodosiu képviselő társam észrevétele ezen pontra nézve is teljesen nélkülözi mind a méltányosság, mind a lehetőség kívánalmait. Bevégzem, t. ház, tán nagyon is hosszura terjedt észrevételeimet, azon egyszerű, de, azthiszem, eddigi előadásom által eléggé indokolt kijelenté-