Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-102

CII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 9. 1857.) 805 egyedül a törvénytudón)ány kifolyásai, hanem egyszersmind azon kornak tükrei, melyben azok alkottattak s melynek politikai és sociális állapotait kifejezik. Ezek marquirozott jellemet kölcsönöznek a törvényeknek. Békés idők szelíd, háborúsak vagy béke nélküliek szigorúakat szülnek. Milyen volt azon kor, melyben a sajtótörvény keletkezett ? A monarchico-aristokratikus absolutismus átmeneti korszaka volt az a demokrati köztársaságihoz. Hazánk forradalmi-anarchicus vonaglásainak időpontja az : A törvényhozók szellemét tehát a nagy szabadságtól való félelem influáltá. Azon föltevés, hogy ezen forradalmi vonaglások hosszabb ideig tartanak, igen szigorú törvények kikoesátására birá őket, melyek azon idők tartamára ugyan alkalmasak, hanem békés állapotú időkre — ép azért, mert igen is szigorúak — alkalmatlanok. A kölcsönhatásnál fogva azonban, mely a törvények és valamely nemzet erkölcsei között fenáll, e törvényeknek békés időkben nem szabad szigorúaknak lenni, ha károsan hatni, az erkölcsöket megfertőztetni és a valódi szabadságot vesélyeztetni nem akarják. Itt e pontban culminálnak aggodalmaim a 48-diki sajtótörvény s a mostani miniszteri elö'terjesztvény ellen, büntetéseit igen szigorúaknak találván, úgy ezeket, mint a cautio elvesztését illetőleg. Igen korlátozóknak találom a sajtószabadságra vonatkozólag különösen alapok nagy biztosítékait, melyek nemzetgazdasági viszonyaink s kiáltó szegénységünk mellett azon veszélynek tesznek ki, hogy legrövidebb idő alatt a sajtó plutokratiai, szabadságellenes kaszt kezébe juthat. E gyéb államokra való hivatkozás, hol szintily szigorú törvények vannak, nem lehet irányadó. Mert ez államokban vagy, mint Franciaországban, a tekintély ingattatott meg ismételt forradalmak által, miszerint az állam tekintélye csak is a legszigorúbb eszközök fölhasználásával tartható fen; vagy,mint Angliában, a sajtó évszázados szabadsága által a közvélemény annyira kifejlődött, hogy egy független, fölvilágosodott esküdtszék a sajtó legszigorúbb büntetéseit is ártalmatlanokká teszi. Máskép van ez nálunk. Népünk alapvonásaiban patriarchális, monarchikus. A tekintély tisztelete nálunk inkább nagy, mint kis mértékre szorítkozik, mert hát miként tarthatta volna fen magát máskülönben egy törvénytelen kormány oly hosszú időkig? Nálunk tehát, hol különben is az erkölcsök s a nép jellemének következtében a tekintélynek átalános és tökéletes tisztelete áll fen, ezt a megtámadások ellen drákói büntetésekkel védeni és fentartani annyi volna, mint a gyermeket kádastul kiönteni, annyi volna, mint a sajtószabadságot csirájában megölni. Azt fogják önök, uraim, mondani, hogy az esküdtszékek, melyek a „bűnös" vagy „nem bünö 3« KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. in. kimondásában a büntetőtörvénytől függetlenül, lelkiismeretök meggyőződését követik, a szabad sajtó elismert őrei. Azt fogják mondani, hogy ép azért, mivel a sajtótörvények oly szigorúak, az esküdtszék lelkiismeretességétől elvárható, miszerint a „nem vétkes" gyakoribb eset lesz, mint kevésbbé szigorú törvényeknél. Tagadom, hogy ez valamely törvény jóvolta mellett szól, ha olyan, mely, főkép midőn bűntett vagy vétek követtetett el, ennek elkövetőjét csak azért állithassa szabad lábra, mivel a törvény tulszigoru, s az esküdtszék a vétkest inkább semmi, mint tulszigoru büntetésben részesíti. Ügy hiszem, ép ezen indok szolgál bizonyításul, hogy a törvény hiányos és nem áll öszhangzatban a nemzet nézeteivel és a nyilvános erkölcscsel, h^gy tehát revisiót kíván. De, uraim, épen honi és nemzeti körülményeinkben találom annak okát, hogy esküdtszékeink még soká nem fogják nyújtani a garamiakat a sajtótörvény szigorúságai ellen is. Egy jó esküdtszék fő kritériuma kizárólag abban áll, hogy Ítéleteiben semmikép se engedje magát alávetni a kormány befolyásának. Ilyenek lesznek-e esküdtszékeink ? ^ Önök,uraim, kik hazánk sociális állapotaitép oly jól ismerik, mint én, e kérdésre azt válaszolják, hogy nem. A szabadságot tanulni kell, uraim — társaságaink azon osztályának kivételével, mely már régóta élvezi az alkotmányosság gyümölcseit. Polgáraink s népünk nagy száma tizennyoloz évi nyakörv után az önkormányzatnak gyakorlatából annyira kijött-e, hogy hajlandó minden kormány befolyásának a legkészségesebben engedni ? Erős meggyőződésem, miszerint a jelen kormány alkotmányosan és liberálisan fog mindenben eljárni -, azonban ha törvényt alkotok, e törvényt olyannak szeretem látni, mely egy rósz kormány kísérletei ellenében is képes legyen a szabadságot védeni. Vegyék aztán ehhez még a nagy érzékenységet, mely népünknél, valamint minden oly népnél, mely a szabad sajtót rég nélkülözi, a sajtó által bár ártatlanul elkövetett megtámadások alkalmával mutatkozik : s akkor meg fogják nekem engedni, hogy lehetséges, hogy az esküdtszékek e tái-gyban saját érzelmeiknek egyedi tekintetbe vételével inkább fognak szigorúan, mint szelíden eljárni a sajtóügyben. Ez is tehát egy ok arra, hogy a sajtóügyben a szigorú büntetőtörvény mellőztessék. Es vajon a mi birói karunk oly fából faragott-e, hogy az esküdtszékek hiányos önállóságát az előforduló bűneseteknek szabadelvű s független megítélése által pótolhassa'? A korlátlan hatalom befolyásainak kitéve s nagygyá nevelve, ami birói karunk — kevés tiszteletre méltó kivétellel — akaratlanul is, a bureaucratismus mérgét és a 39