Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-102
306 011. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 9. 1867.) törvény holt betűje előtti vakbuzgó hódolatot szivta magába. Hozzászokott az absolut gyakorlathoz, az írásbeli eljáráshoz és az elégtelen bebizonyitási theoriához. És ez most, rögtön, Ítéleteket hozzon oly esetekben, melyekben, mint a sajtóügyekben, az élő viszonyok nagyobb súlyt képeznek, mint a formák? Az a birói kar, mely megszokta kisszerű pontossággal csakis törvényszakokat, de koránsem a népek életét megitélni, az a népnek azon eleven élet-nyilatkozata fölött, mely a sajtóban elö'térbe lép, törvényt üljön ? Ennek paragrafusai minden előfordult esetekre és viszonyokra nézve egyiránt kötelezők valának, holott épen a sajtópörökben oly valami, a mi, különös helyzetnél s közérzületnél fogva, tegnap még veszedelmes volt, ma már koránsem az, s minden valószínűség szerint holnap sem lesz az. Vegyék továbbá fontolóra, hogy épen a sajtótörvényekben nehéz és csaknem lehetetlen mind azt szorosan meghatározni, a mit mondani és irni szabad vagy nem szabad, s hogy itt a törvényczikk sokkal inkább, mint másutt, csakis az alakra terjedhet ki, s koránsem arra, a mi a sajtókihágásokban a leglényegesebb, t. í. az értelemre s szándoklatra: akkor el fogják ismerni, hogy, olyan esküdtszék és olyan birák mellett, a 48-diki sajtótörvény tulszigoru arra , hogy a sajtószabadságot lehetővé tegye. Vegyék fontolóra, hogy a sajtópörök jobbadán politikai természetűek, hogy tehát a hiányos esküdtszék mellett a biró oly helyzetbe jut, hogy egyúttal biró is, fél is legyen. Ne téveszszük szemünk elől a birói karunk által a bureaukrat rendszer idejében megszokott félelmet, hogy hivatalos eljárásában semmi áron se bizonyuljon kevésbbé buzgónak, s ennélfogva inkább a súlyosabb, mintsem a könnyebb büntetésfokokat fogja alkalmazni: s akkor aggodalmaimat kérdéses sajtótörvényünk tulszigorusága alkalmából méltányolni fogják. Ha ezen 48-diki törvényt revisió nélkül megtartjuk, azon esetre bátorkodom előre megmondani, hogy félév múlva minden vidéki városainkban mind annyi szerkesztő és munkatárs meglehet annyi és annyi évre hűsre fog kerülni. S én ez esetre bátorkodnám egyszersmind a kormányt megkérni, látná el magát most már elegendő számú hírlapírókkal, hogy aztán azokat a hú'sre kerül ők helyébe ex officio küldhesse. Én tehát az előterjesztvény ellen vagyok, és azt indítványozom: adassék meg a kormánynak e tekintetben is a fölhatalmazás, hogy szabadelvű eljárás mellett ideiglenes sajtónovellát bocsásson ki; egyszersmind a t. házat kérem, küldjön ki választmányt a 48-diki sajtótörvény alapos revisiója végett. Hodosiu József: T. ház! Én a szőnyegen levő miniszteri előterjesztés ellen akarok beszélni. Valamint a lelkiismereti szabadság vagy vallásszabadság és az egyesületi szabad jog, úgy a gondolatszabadság is vagy a szabad sajtó is egyike az egyén legszebb és legfenségesebb szabadságainak. A sajtószabadságnak nem kell ismernie más határokat, mint a mások jogainak sérthetlenségét és tiszteletben tartását. Csak szabad sajtó útján fejlődhetik a tudomány, műveltség és a nemzeti érzet ; csak a szabadsajtó az, mely által az egyén szive érzelmeit s esze gondolatait szabadon kifejtheti; szabad sajtó nélkül a műveltség csak kényszeritett, a szabad gondolat csak halva született mennyei szikra, a szabad gondolat csak gyötrelem. Azért minden müveit, s különösen alkotmányos országban a sajtó vagy tökéletesen szabad, vagy csak igen kevés megszorításoknak örvend — ha t. i. a megszorításokat is nevezhetnök olyasminek, a min örvendeni lehetne. En részemről a szabad sajtónak nem tennék egyéb korlátokat és más határokat, mint a mint föntebb mondottam: a mások jogai sérthetlenségét és tiszteletbentartását, a nélkül azonban, hogy a jogosság, illedelem és tisztelet korlátai közt mások jogai fölött saját gondolataimat is szabadon ne nyilváníthassam. Sőt még ezt is sajtószabadságnak tartom : midőn tehát a sajtószabadságot elvileg kimondom és elismerem, nem akarok, nem akarhatok fölötte oly törvényt alkotni vagy oly törvényt visszaállítani, mely az egész sajtószabadságot csak illusoriussá teszi. A discussio alatt levő miniszteri előterjesztés által az 1848-ki 18-ik sajtótörvényczikk szándékoltatik visszaállíttatni, és némileg annak tettleges visszaállítására fölhatalmazás kéretik. Ha tekintjük ama törvényczikket és különösen annak némi speciális rendeleteit, azt inkább nem szabad sajtótörvéiiyczikknek nevezhetnök. Kezdő szakasza, s illetőleg 1-ső és 2-ik §-sa a legszabadelvübb; de következnek azután oly czikkek vagy §§-ok, melyek vajmi messze esnek a szabad sajtó elvétől, és mondhatom, sokkal keményebbek, mint az osztrák bünfenyitő törvénykönyv legirgalmatlanabb paragrafusai is. Én úgy hiszem, hogy jó, czélszerü és mindenben megfelelő sajtótörvényt csak ott lehet alkotni, hol már egy jóforma criminalis és civilis codex van. Valljuk meg, hogy bizony Magyarországban se az egyikkel, se a másikkal nem bírunk; hanem sok, és a legkényesebb esetekben, hol a polgár vagyona vagy élete forog kérdésben, csak a biró bölcs belátására bizatik minden. Ez, meglehet, hogy bölcs előrelátás ott, hol az országot csak ugyanazon egy nép, csak ugyanazon egy nemzet lakja; de igen veszélyes fegyver lehet ott, hol az egyes vagyona és élete fölött nem természetes birái itélkednek.
