Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-100

C. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 7. 1867.) 271 nem volt. Ily félelemnek pedig se alapja, se józan oka nem volna. Meg volt itt érintve azon mód, melylyel a tisztviselők választása 1861-ben gyakoroltatott. Én e módot, s a főispáni kijelölésnek, vagy ha tetszik, a főispánok és a bizottságok egyetértésével történt helyettesítéseknek akkor gyakorolt módját nem szeretném mintául fölállítani, mert azok törvényesek sem voltak, s igen sok megyében a tumultuarius, izgatott eljárás miatt nem is valának helyeselhetők. Bónis képviselő barátom indítványa szintén meg akarja tartani a főispán kijelölési jogát, s azt akarja a határozatban kifejezni, hogy a főispán e jogával az eddigi törvények és törvényes gyakorlat szerint éljen. Én az ő indítványát pártolom, s azt, a mit a határozatbanki akar fejezni, helyesnek tartom. A törvény megállapítja a főispán kijelölési jogát; a gyakorlat pedig, mely ezen jogot folyton •életben tartotta, az volt, hogy a főispán tanácskozmányt tartott a megye rendéinek jelentékenyebb részével, s azok tanácsát követte jogának gyakorlásában. Ezt a módot jövőre sem volna helyes mellőzni ; sőt én épen igen szeretném, ha a miniszter különösen utasitásul adná a főispánoknak, hogy tisztválasztásoknál tartsanak tanáeskozmányt, és a kiknek kijelültetését a bizottságok vagy azok tetemes része kívánja, azt mindig figyelembe vegyék; és még az sem lesz baj, ha három egyén helyett valamely hivatalra 4 vagy 5-öt jelölnek is ki; minden esetre kisebb baj, mint a kijelölés megtagadásával kedvetlenséget okozni — kivévén oly esetet, havalaki ellen megbélyegzett jellem énéi, ismert képtelenségénél, vagy ott, hol a hivatal természete szakképzettséget kivan, mint pl. a birói hivatalokban, e képzettség hiányánál fogva alapos a kifogás (de hiszen ily kifogás ellenében aligha fogná a bizottság jelentékenyebb része a kijelölést sürgetni). Végre megjegyzem, hogy az ily módon gyakorlandó kijelölés épen a szabadságnak, a rendnek, a közigazgatás czélszerü vezetésének érdekében fekszik, mert némely megyében oly számosak a bizottsági tagok, hogy előre látható, hogy a nézetek különfélesége s talán az érdekek is pártoskodás tusait idézhetik elő; s ne feledjük, hogy nem ott állunk, hol e tekintetben hajdan voltunk, midőn büntetés által kényszeritette a törvény a hivatalra alkalmas "egyéneket annak elvállalására: hisz tudja kiki, hogy most ily kényszerítésre nem igen lesz szükség. {Derültség.) Ismétlem, mit fentebb mondottam, hogy a miniszteri előterjesztésnek e pontját Bónis képviselő barátom módositványa szerint én is pártolom. (Elénk, hosszas éljenzés.) BÓniS Sámuel: T. ház! Mintán Deák képviselő társam kifejtette nézeteimet is, bővebben a dologhoz nem szólok; csak módositványom indokolására azt vagyok bátor mondani, hogy a conferentiák ily módon megemlítését azért is látom szükségesnek, mivel itt e házban a „cum eonsensu comitatus" fölött igen eltérők a vélemények. Deák képviselő úr azt mondotta, hogy a „cum eonsensu comitatus" úgy gyakoroltatott, hogy a főispán gyakorolta a candidationális jogot, a megye a választási jogot, Ujfalussy képviselő úr ezt másként értette, mert ő ezt a conferentiákra értette. Ennélfogva szükségesnek látom megérinteni a törvényes gyakorlatot is. Egyébiránt én módositványomat épen azon értelemben vettem, mint Deák képviselő úr. Wenckheim Béla b. belügyminiszter: Azon értelemben, a mint Pest belvárosa érdemes képviselője és Bónis S. barátom érteimezé, elfogadhatónak tartjuk a főispáni kijelölésre vonatkozó módositványt; és azt hittük, hogy a javaslat illető passusa alatt amúgy is az fog értetni. De ha megnyugtatásul szolgál, akkor ezen szavaknak: „a törvényes gyakorlat értelmében" fölvételéhez szívesen hozzájárulunk. Magában értetik azonban, hogy a „törvényes gyakorlat" alatt a 61-diki procedúra ne legyen érthető. (Közbeszólás: A régi törvények szerint!) Természetes, hogy alig fog találkozni főispán, ki a tisztujitásokat megelőzőleg conferentiákat ne tartson; de, hogy kiket híjon meg, és mily számban, azt a főispánokra lehet bátran bízni; s e tekintetben, azt hiszem, hivatásuknak meg is fognak felelni. {Helyeslés.) MiletiCS SzvetOZár: Néhány észrevételt kívánok tenni azokra, miket Pest belvárosának t. képviselője mondott. (Bálijuk!) Azok, miket a t. képviselő úr a consensusróí és oandidatióról mondott , nem állanak. A közönséges candidatio különbözik a cum eonsensu candidatiótól: mert a candidatio joga arra terjed, hogy ki candidál három jelöltet; ellenben a cum eonsensu annyit jelent, mindaddig candidálni — hogy ha az candidatiónak mondható — mig azok, kikkel consentálni kell, meg nem egyeznek. Azt is mondotta a t. képviselő úr, hogy a miniszteri felelősség azt hozza magával, hogy a candidatióra a minisztériumnak befolyása lehessen. Én részemről ezt nem tartom szükségesnek. Angliában is van miniszteri felelősség; de azért a miniszterek a grófságokban történő választásokkal nem is gondolnak, a candidatiókba sem bírnak befolyással, nem is foglalkoznak a megyei administratióval, hanem csak nagy politikai dolgokról gondoskodnak, és felelősségűk is csak nagy politikai kérdésekre terjed ki. Végül azt tartom, ha oly módon fog történni a candidatio, mint inditványoztatik, semmi különb-