Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-100

266 C. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 7. 1867.) •ezenkivül a nép választási jogát is megszorítja; azonban tekintve a viszonyokat, melyekben vagyunk, hogy uj választással az átalakulás késleltetnék, s talán zavarokat is okozhatna: meggyőződésemtől ugyan nem állok el, hanem alárendelem azt a közjónak. Az idő, a körülmények mind siettetnek bennünket, hogy az átalakitás nagy munkáját mentül sürgetőbben keresztülvitessük; meglehet, az állam kül- és belviszonyait tekintve, arra talán időnk sem lesz. Nem is azt fájlalom én, hogy meggyőződésemet alárendelem a közjónak; hanem azt, hogy Magyarország — a civilisatio, és alkotmányosság nevében örökre maradandó dicsőséget viván ki magának az által, hogy a kormányhatalmat és erőszakot a törvény és igazsság előtt meghajlani kényszeritette , tanúságul a többi, alkotmán ynyal nem biró államoknak, hogy alkotmányes életet élni és alkotmányos államot föntartani csak a törvényesség mély érzetével lehetséges — hogy mondom, midőn ekképena nagy eredményt kivívta, akkor saját államában a törvényesség teréről elhajlik. A nemzetiségi igényeket tekintve, melyek itt fölhozattak, azt gondolná az ember, hogy itt a magyar nemzetitég számára kiváltságok osztatnak a többi nemzetiség kizárásával. Mi a magyar nemzetiség számára semmi kiváltságot nem követelünk; mi a többi nemzetiséggel e szép hazában együtt akarunk élni, együtt elhalni, és Magyarországot velők együtt nagygyá, boldoggá tenni. Ha az 1861dik évi megyei bizottsággal a nemzetiségek szenvednek, velők együtt szenved a magyar nemzet is, mert választási joga egyaránt sértve és korlátolva vagyon; de nem zúgolódnak s türelemmel hozzák az áldozatot, csakhogy a haza boldog legyen. Úgy beszélnek és olyan igényeket formálnak, mintha Magyarországban több politikai nemzetiség-ét lehetne fölállítani, mintha egy vagy két millióból álló nemzetiség a civilisatio és emberiség élére állhatna és vezetőül léphetne fel, mintha e szép Dunavölgyön két Duna folyna, két Kárpátok volnának, melyek e dicső térséget két vagy több részre megosztván, azokból mindenik nemzetiség számára egy-egy darabot lehetne adni. A Médán Endre képviselő társam által felemiitett külpolitikára nézve, mivel Ausztria külpolitikáját az általa vitatott nemzetiségi kérdésre nem alkalmaztatta, s nem mondotta meg, minő vonatkozással bir Ausztria külpolitikája a hazabeli nemzetiségekre : nem válaszolhatok; majd akkor felelek, ha részletesen előterjeszti. Azért pártolom a miniszteri javaslatot. Borlea Zsigmond: T. ház! Nem volt szándékom szólani; azonban Markos képviselőtársam szavait nem hagyhatom felelet nélkül. Azt mondja a képviselő úr, hogy nagyon csodálkozik, hogy némely képviselő, a kik u. n. nemzetiségi képviselőknek neveztetnek, folytonosan aggodalmakat hoz elő a nemzetiségi ügyben, annál inkább, mert a törvénykönyvben sehol sem talál oly törvényeket, melyek a nemzetiségeknek némi aggodalomra adhatnának okot. Én pedig azt mondom, hogy léteznek ilyen törvények, léteznek 1836-ból, 1840-ből, 1844-ből és még talán 1847ből is ; 1848-ról nem is szólok. Ezen t. cz.-ek részletezésébe nem bocsátkozom, ezúttal nem akarván izgalmakat előidézni; azok amúgy is mindenki előtt elég ismeretesek: kérem tehát a képviselő urat, ne csodálkozzék, hogy oly aggodalmak vannak, mert csakugyan léteznek azon törvények, melyek nekünk méltán aggodalmakat okozhatnak. De nekem, bár magam is osztozom azokban, reményem van, hogy a t. minisztérium a népek és az ország megnyugtatására bölcseségénél és jóakatánál fogva azoknak megváltoztatását indítványba fogja hozni. És én csak is azért szólaltam föl, mivel szükségesnek találtam ezt megemliteni, nehogy úgy lássék, hogy mi azon aggodalmakat csakis azért hozzuk föl, hogy itt keserűséget okozzunk. Nem azért, hanem mivel oly törvények valóban léteznek, melyeknek részleteibe azonban most nem akarok bocsátkozni. Kurcz György: T. ház! {Szavazzunk!) Magához a tárgyhoz igen röviden szólok, és csak azt leszek bátor kijelenteni, hogy a javaslatot elfogadom vitatás tárgyául. Legyen azonban szabad Madarász képviselő társunk észrevételére felelnem. Midőn ő kijelentette azon óhajtását, hogy az ősgyülések utján összehívandó bizottságok legyenek jogosítva a megyei törvényhatóságok új szervezését eszközölni: ezen óhajtás óhajtásnak megjárja; de alkotmányellenes, mert törvényen nem alapszik. A bizottságok, melyek 1848-ban alakultak, nem csak egy pár hónapra alakultak, életidejök ma is tart. Megmutatja azt a 48-diki törvények 16. czikkének utolsó szakasza, mely így szól: „A bizottmány, mihelyt a jövő törvényhozás által a megyei szerkezet rendezve lesz, jegyzőkönyveinek bemutatásával a megye közönségének eljárásáról jelentést tevén, ideiglenes hatóságát a megye kezeibe leteszi." Ebből világosan következik, hogy a megyei bizottságok, melyek 48-ban alakultak, mai nap is élnek. Csak életbe kell hivni, hogy gyakorolják jogaikat. Popovics Desseanu János: A szőnyegen forgó miniszteri előterjesztést csupán azért nem fogadhatom el átalánosságban, mert abban opporfrunitási szempontból a törvénytől eltérő inditvány tétetik, t. i. abban a 61-diki bizottságokra bizatik a megyék legközelebbi visszaállítása, illetőleg organizálása. En azt hiszem, hogy a 61 -diki bizottságok oly körülmények között, és különösen egy