Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-100

262 C. OKRZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 7. 1867.) végre a legitimitás és a jogfolytonosság legállandóbb férfia, Deák úr, az adóra vonatkozó miniszteri javaslat fölötti vita alkalmával mondja, hogy a régi adó törvényessé és alkotmányossá válik, midőn azt az országgyűlés, t. i. ezen országgyűlés, a koronázás előtt, jóváhagyja: akkor az alkotmányosság tekintetéből tőlünk sem veheti senki rósz néven, ha mi látva, hogy ez országgyűlés ily fontos tárgyakról valóban képes határozatokat hozni, azon gondolatra jövünk, hogy hasonló eljárásnak megtagadása irányunkban és a nemzetiségi kérdés irányában nem mutat ragaszkodást a legitimitás- és jogfolytonossághoz, hanem inkább oly szándékot, melynél fogva az ügy addig halasztassék, mig a hatalom egészen meg nem szilárdul, s az erőhatalom, a sajtótörvény és a többi a magáét meg nem teszi. Ez pedig aggályunkat csak növeli, és arra kényszerit bennünket, hogy idejekorán keressünk biztosítékot nemzetiségünk számára. A fenebbi megállapítás tehát nyugtalanít I bennünket, a helyett, hogy megnyugtatna, és én fentartom magamnak a jogot e tekintetben separatim egy más javaslatot beadni; ez esetben pedig szavazatomat a miniszteri javaslat ellen adom. Macellariu Illés (oláh nyelven kezd szólani. Zaj. Fölkiáltások: Az elnök intse rendre l) Elnök: Az ország által hozott s a koronás fej edeleni által is megerősített törvény azt rendeli, hogy az országgyűlésen a tanácskozási nyelv a magyar. Ezen törvénynek tiszteletben tartása minden képviselőnek kötelességében áll. (Közhe- \ lyeslés.) Macellariu Illés : T. ház! Nem voltam erre elkészülve. Ki kell mondanom, uraim! hogy én is épen a törvény értelmében voltam bátor anyai nyelvemen fölszólalni. (Fölkiáltások: Micsoda törvény értelmében?) A deczember hó 25-dikeikegy. j kir. leirat értelmében létrejött törvények alapján. Ennek következtében följogosítva éreztem magamat, t. ház, hinni, hogy itt a jogokat tisztelni fogják, és a szebeni országgyűlésnek 1863-ban hozott határozata értelmében voltam bátor fölszólalni. (Zaj. Ellenmondás.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, hogy a ház szabályait tiszteletben tartsa. Macellariu Illés: Midőn anyanyelvemen kezdtem szólani, megvallom, nem hittem, hogy ingerültséget és visszatetszést fogok okozni; ez azonban, fájdalom, megtörtént. (Fökzólalások: Nincs ingerültség!) Mint erdélyi és román hazafi, akkor, midőn látom, hogy Magyarország és a nemes magyar nemzet függetlenségét és alkotmányát visszanyerte, csak örvendeni tudok. Hiszen nemzetem is századokig és épen ezen haza szabadságának visszanyeréseért küzdött, és fog küzdeni mindig, mert tudja, hogy haza nélkül szabadság nem létezhet; de az anyái nyelv használása nélkül a haza és nemzetiség is csak illusio. Még egyszer ismétlem) hogy nem lévén elkészülve az ilyen fogadtatásra , de szándékom sem lévén ingerültséget és visszatetszést idézni elő : a szótól elállók; de jogomat fentartom arra, hogy nézeteimet Írásban adjam be. Deák FerenCZ: T. ház! Minden hazafi, legyen az magyar, román, szerb vagy szláv, a szabadságnak azon első szabályát okvetlenül tudja, hogy tiszteletben kell tartani azon állam törvényét, a melyhez tartozunk és a melyben élünk. (Helyeslés.) Nagyon szomorú volna, ha most, midőn alkotmányunk visszaállíttatott, elsőben is mindjárt azon kezdenők, hogy a még fenálló és meg nem változtatott törvényt tettleg magunk szegnők meg. A törvény világos: mennyire lesz szükséges ezt továbbra is megtartani, az a ház bölcseségétől függ ; hanem mig fenáll, addig ahhoz kell alkalmazkodnunk. Több jeles hazafiak vannak itt, több nemzetiséghez tartozók; mindenki szereti a maga nemzetiségét, szereti a maga nyelvét; de egyedül a törvény iránti tiszteletből még eddig meg nem kísérté senki itt a ház előtt más nyelven szólani, mint a melyet a törvény kiszabott. Maga a t. képviselő bizonyosan egyenesen a törvény iránti tiszteletből állott el attól, a mit elkezdett, t. i. a más nyelven fölszólalástól. Egyébiránt bizonyossá teszem a t. képviselőt, hogy fölszólalása se ingerültséget, se keserűséget nem okozott. (Helyeslés.) Szomorú volna, ha az indulatosság, a keserűség és az ingerültség e teremben is lábra kapna. A nemzetiségi törekvések korunkban ép oly korszerűeknek látszanak, mint egykor a vallási viszályok voltak; de remélem Istentől, hogy valamint vagy elértük, vagy közel vagyunk azon időhöz, a hol az ember becsét nem a katekizmus szerint Ítélik meg, úgy eljön azon idő is, midőn az ember becsét, értékét, alkalmas voltát nem a grammatika és a szótár szerint bírálják meg. (Helyeslés.) Várjuk be ezen időt, és addig is legyünk egymás iránt méltányosak és türelmesek: ingerültség nélkül sokkal könnyebben fogjuk megoldani azon kérdést, mely előttünk fekszik, mint az ingerültség árjának messze ragadó áradatával, mely czélhoz nem, sőt attól inkább elvezet. (Tetszés.) Én tehát arra kérem a tisztelt képviselőházat is, tekintsük ezen dolgot ez alkalommal bevégzettnek; ne mozdítson bennünket el semmi azon szándéktól, melyet föliratainkban annyiszor kifejeztünk, hogy t. i. a rendes törvényhozás utján szándékozunk a haza minden nyelvű, ajkú és vallású polpolgárai iránt teljes mértékben igazságosak és méltányosak lenni. A fenforgó tárgyra nézve, épen azért, mert