Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-100

C. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 7. 1867.) 263 azok, a mik itt előadattak, inkább a részletekre vonatkoznak, nem kivánok most az átalános discussió folyamában szólani; hiszen mindezen észrevételek, a melyek egyik vagy másik szónok által most előadattak, a részletes vitánál is elő fognak fordulni. Csak egy megjegyzést teszek, a mi talán némileg az átalánosságra is vonatkozik. Senki sem tagadja, hogy a 61-diki bizottságok megválasztása igen sok helyt épen nem volt correet, nem történt a törvény bettije szerint, sőt sok helyütt — valljuk meg — indulatossággal és ingerültséggel járt. Meglehet, sőt valószínű is, hogy egyik vagy másik osztály, egyik vagy másik nemzetiség aránytalanságról panaszkodhatik ; de ezen most igen bajos volna segíteni. Ha egyik vagy másik nemzetiség ki volt rekesztve a bizottság megválasztásánál választási jogának gyakorlatából, ez hiba volt; de ha gyakorolhatta e jogát, és a többség másként választott,az ellennem tehetünk,mert a legnagyobb zsarnokság volna a többség akarata fölött határozni akarni. (Helyeslés.) Az 1861-diki bizottságok ideiglenes megtartását nem azért fogadom én el, mintha szerelmes volnék a választás azon módjába, mtdylyel a bizottságok sok helyt alakultak. A bizottsági tagok száma némely megyékben szerfölött nagy volt, a megyék között e részben arány nem tartatott; az 1848-diki bizottságok közül több jeles egyén 186 l-ben tettleg, csupán izgatottságból, kitöröltetett, pedig minden alapos ok nélkül, holott a megyének 1861-ben nem is lett volna joga törvény szerint 1848-diki tagokat újra választani vagy kitörölni; szóval az 1861-diki választások sok helyütt se a módra, se az eredményre nézve nem voltak kielégítők. De mind a mellett kénytelenek vagyunk a megyéknek halasztást nem szenvedő visszaállításánál ideiglen az 1861diki bizottságokat tartani meg. Az 1848-diki bizottságokra most már visszameni nem lehet, mint a miniszteri előterjesztés okokkal támogatva kifejtette ; uj bizottságokat választani pedig, s a miatt országszerte uj választó gyűléseket tartani nem tartanám ezélszerünek, egy részről azért, mert épen a jelen pillanatban az ország minden részeiben egyszerre ily választógytilések összehívása nem feküdnék az ország érdekében, más részről pedig azért, mert a hon polgárai nagyon óhajtva várják, s elmondhatni, már alig várják a megyei hatóságok mielőbbi visszaállítását, már pedig az uj választások, a választógytilések összehívása és mindaz, mi ezzel kapcsolatban van, sok időt kivan, s ez által a megyék tettleges helyreállítása ismét elhalasztatnék. Én tehát a miniszteri előterjesztés alapeszméjét egész átalánosságban elfogadom, a részletekre nézve pedig fentartom magamnak, hogy azok tárgyalásánál nézeteimet előadhassam, s a már eddig is némelyek által megérintett ellenvetésekre felelhessek. Medán Endre: T. ház! (Zaj. Eláll!) Azon incidensből, mely szerint Erdélyország egyik képviselőjének nem engedtetett meg a maga saját nyelvén előadni nyilatkozatát, következtetve, kitűnik, hogy helyesen cselekedett a bal párt, midőn indítványozta, hogy ezen országgyűlés, mely nem a 48-diki törvények alapján ült egybe, oszi lassék föl. (Zaj.Derültség. Fölíciáltások: Szószékre!) [ Uraim ! A volt kormány által a választási törvényszabályzat nem mint törvény, hanem rendelet alakjában adatott ki. Ezen rendelet egyik pontjában az volt, hogy országgyűlési követeknek választhatók azok is, kik nem értik a magyar nyelvet, (Hol?) Midőn ez ki volt mondva, ki volt mondva az is, hogy azon országgyűlési követ, ki nem érti a magyar nyelvet, beszélhet más nyelven is, saját nyelvén: mert azt föltenni nem lehet, hogy ezen szabálynak az volt czélja, hogy az itt megjelenendő képviselő ne nyilatkozhassak, hanem mutus regius legyen. (Napirendre !) Azért tehát az én vélekedésem szerint jogos és méltányos lett volna megengedni Erdélyország egyik követének, Macellariunak, hogy véleményét saját nyelvén kifejezhesse, (A dologra!) annál is inkább, I uraim, mert a mint előadásából kitűnt, ő magyar nyelven nem birta magát kifejezni. (Ellenmondás.) És most áttérek a napirendre. Én is szükségesnek látom a megyék visszaállítását ; de arra nézve nem látom szükségesnek a minisztérium által kivánt fölhatalmazást, sőt ezen fölhatalmazásokat oly lépéseknek tartom, melyek a szabadság hátrányára lennének. (Zaj. Hogyhogy?) A 61-diki bizottságok sehogy sem állithatók vissza. Hogy ezt kimutassam , térjünk vissza 1861-re. Midőn 1861-ben a medvék visszaállíttatod tak, a megyék szervezete a megye saját belátására volt bízva. A megye szervezésénél a megyék, jól tudjuk, különböző szempontokból indultak ki. Erdélyországban mindenütt azt mondták: Tartsunk ősgy üléseket! Magyarország némely megyéiben is, hol a testvéri szeretet érdekében a sziv magasabban dobogott, azt mondták: Tartsunk ősgyüléseket! A legtöbb megyében pedig azt mondták: Nem szükséges ősgyüléseket tartani, hanem a 48-diki bizottságok ki fogják magokat egészíteni. Ez így is történt. Hogy pedig a 61-diki bizottságok ki nem egészíthették magokat, ez nagyon világos, mert a törvény arról sehol sem szól; ez annyit tenne, ha a tisztviselők választása szükségének beállásával azt mondaná a magistratus, ő jogosan választ tisztviselőt, és ha a tisztség ezt nem mondhatja, a 61-diki bizottság sem mondhatta, hogy ő maga magát kiegészítheti. Minthogy pedig ebből az lát-