Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-100

C. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 7. 1867.) 259 latba fölvenni s annak idejében a t. ház elé terjeszteni. Ezek voltak, a miket a tisztelt ház megnyugtatására nyilvánítani kötelességemnek tartottam. {Helyeslés.) Tisza Kálmán : Én, mint a ki bátor valék a kérdést intézni, a miniszterelnök úr nyilatkozata folytán hivatva érzem magamat kijelenteni, hogy ezen nyilatkozat engem a jelen pillanatban kielégített : azon reményben, hogy nem sokára eljárásának eredménye által fogja aggodalmainkat teljesen elenyésztetni. {Helyeslés) Elnök t A t. ház megnyugvással veszi a miniszterelnök úr nyilatkozatát. Következik a minisztérium előterjesztése a köztörvényhatóságok visszaállítása tárgyában. Ráday László gr. jegyző (olvassa a miniszteri előterjesztést.) SztratimiroviCS György: Jóllehet a miniszteri előtérj észt vényt elvileg elfogadom, s az alkotmányos administratio mielőbbi visszaállítását szükségesnek tartom, mindazáltal a móddal, mely által ez létesítendő, nem érthetek egészen egyet. Aggodalmam főleg az eíőterjesztvény kiinduló első pontjára, az 18 61-diki megyei és városi bizottságok kivételes megalakulására terjed, mert úgy találom, hogy ezek által a haza több vegyes nemzetiségű fiainak jogegyenlősége mélyen megsértetett. A tisztelt képviselőház ismételt alkalmakkor kimondá abbeli komoly és becsületes szándokát, hogy az ország minden testvérnemzetei iránt igazságos lesz; ünnepélyesen kijelenté nem egyszer, ezeknek alapos igényeit kielégíteni és teljesíteni. Nyomatékkal és ismételve hangoztatott e házban, uraim, hogy mi mindnyájan kivétel nélkül e haza jogegyenlő fiai vagyunk. Én tehát ezúttal a nemzetiségi kérdést lehetőleg háttérbe szorítva és mellőzve, a jogegyenlőség elvéből indulok ki, s a haza minden egyenlő polgáraiért nyilvánítom kivánatomat. De hasonlólag kérem a tisztelt házat, miszerint ő is a nemzetiségi szemponttól elvonatkozva a jelen tárgy megítélésénél, csakis a minden polgár törvény előtti teljes egyenlősége elvéből induljon ki és ebből vonja ki határozatát. Oly helyzetben vagyok, uraim, hogy adatokkal bizonyíthatom be, miszerint okokból — melyeket itt az egyetértés kedveért közelebbről nem érintek — az ország némely megyéiben és municipiumaiban a 61-diki bizottságok szervezése alkalmával, ezek a magyar s német ajkú polgárok minden alapot nélkülöző kiemelésével alakultak. A választás és választhatás csekélyebb igényei mellett és daczára, kiemeltettek és előnyben részesittettek a velők egyenlő jogokat bírható szerbek, románok és szlávok ellenében. Vegyes nemzetiségű megyékben mesterkélt majoritásu bizottságok alakíttattak, fontos politikai jogok vonatván tőlök ez által el. Ezek felől meggyőzendő őnököt, uraim, nem fogom a szónoklat fegyvereit használni, nem a föllengző szavakat, melyek a jogoknak vajmi gyakran rést nyitnak, s még gyakrabban a gyöngébb ellen elkövetett jogtalanságot magasztalják. Adataimat prózai szövetség nyújtsa, a statisztika kéiielhetlen s nehezen ezáfolható fegyvere. Ezzel akarom a tisztelt házat meggyőzni, hogy a 61-diki bizottságok föltétlen és kivételes megalakulása a jogegyenlőség kiáltó megsértése és lábbal tiprása. Egy példát a többiekre alkalmazva : vegyük először is Torontálmegyét. Kiterjedése, nemzetgazdasági jelentősége, földrajzi fekvése által egygyike ez az ország legfontosabb megyéinek. Lássuk, hogyan volt itt a 61-diki megyei képviselet összeállítva. Torontálmegye számlál 140,000 szerb, 120,000 német, 70,000 román, s alig 30,000 magyar lakost. Az egyesült szerb és román népesség tehát absolut, a szerb relatív többségben van. Birtok-, adózási és egyéb társadalmi viszonyait illetőleg a szerbek, ha nem is nagyobb, de mindenesetre egyenlő arányban állanak a többi lakosokkal. A törvény értelmében e két nemzetiség polgárainak a bizottság többségét kellene képezniök. íme itt fekszik előttem a 61-ben megválasztott bizottsági tagok névlajstroma. Ebből látható, hogy 202 szerb és 218 román van a képviseletbe választva, mig a magyarok s németek közül 5 54. Lássuk tovább. Becskerek városa 10,000 szerb lakost számlál, 6000 magrvart. németet és szlávot. Csaknem az egész földbirtok a szerbek kezében van; szintúgy a kereskedés. A szerb intelligentia tízszer nagyobb, mint az egyesült magyar-német. S e kedvező körülmények daczára a megyei képviseleti bizottságban csak 25 szerb van, mig a magyar-német kisebbség 57 taggal van képviselve. Az 1000 lakossal bíró Magyar-Ittebe 12 képviselővel, s a 3700 lakossal bíró Szerb-Ittebe 2 képviselővel bir. Mokrinban 6700 szerb és 300 német van, s a bizottság 8 szerb s 5 német tagot számlál. Ezer szerbre tehát csak egy képviselő, s minden százra, a németek közül, másfél. Bánát-Zombor 1500 magyar lakossal s 10 képviselővel bir, mig a 2000 lakost számláló szerb Keresztúr csak 1, mond egy képviselővel. Nem találják-e önök, uraim, a szerb-magyar jogegyenlőség proportióját — egy a tizenkettőhöz (1: 12) —- hibásnak? Nem találják-e, hogy ily tények mellett a törvény előtti egyenlőség különös illustrátiót nyer ? S ez nem csak itt Torontálmegyében van igy, hanem Bihar-, Arad-, s egyéb megyékben is. Remélem, uraim, hogy ily méltánytalanságok hallatára kegyetek jogérzelmei is föllázadnak, 33*