Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-100
258 C. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 7.1867.) CL ORSZAGrOS ULES 1867. marczius 7-dikén Szentiványi Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Bemutattatnak : Soltész Sándor kérvénye sikkasztásokra vonatkozó irományainak a belügyminisztériumhoz áttétele iránt; Mészáros Flórián panasza több ügyvéd s a mohácsi törvényszék ellen ; Kálmán János kérvénye segélyezésért. A kormány felel a budai katonai főparancsnokság által kibocsátott rendelet iránt tett kérdésre. A köztörvényhatóságok tárgyában beadott miniszteri előterjesztvény tárgyalás alá vétetvén, átalánosságban elfogadtatik, aztán szakaszonkinti tárgyalása megkezdődik. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyida gr., Eötvös József b., Gorove István, Horvát Boldtzsár, Lónyay Menyhért, Mikó Imre gr., Wenckheim Béla o. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. Elnök : A mai ülés jegyzőkönyvét Eáday László gr. fogja vezetni, a szólani kívánókat Tóth Vilmos és Dimitrievics Milos jegyző urak jegyzik. A közelebbi ülés jegyzőkönyve fog hitelesíttetni. Tóth Vilmos jegyző {olvassa a márczim 6-dikén tartott ülés jegyzökönyvét.) Elnök: Az idő közben beérkezett irományokat van szerencsém a t. háznak bejelenteni. Soltész Sándor szabolcsmegyei lakos a múlt év deczemberében beadott kérvényében elősorolt tetemes sikkasztásokra vonatkozó összes irományainak a helytartótanácstól a belügyminisztériumhoz vizsgálat végett áttételét kéri eszközöltetni. Mészáros Flórián pécsi lakos Poocs Gyula és Haas Károly ügyvédek, úgy a mohácsi törvényszék visszaélése ellen orvosoltatást kér. Kálmán János szabadkai lakos és néptanító kárainak megtérítését s fáradalmai jutalmául bizonyos évi segélyezés megállapítását kérieszközöltetni. Mind ezen kérvények a kérvényi bizottsághoz tétetnek át. TiSZa Kálmán : T. képviselőház ! Mielőtt a napirendre kitűzött tárgyakra térne át a t. ház, egy pár szót vagyok kénytelen kérni avégett, hogy a minisztériumhoz egy kérdést lehessen intéznem. Úgy hiszem , mindnyájunkat meglepett a budai katonai főparancsnokság által febr. hó 21. és 22dikéről kiadott két rendelet, melyek akkor hatottak zavarólag az alkotmány visszaállítása iránt táplált bizalom nyilatkozványaira, midőn a képviselőház oly csalhatlan jelét adta volt készségének, megtenni mindent, hogy ezt lehetővé, hogy ezt biztossá tehesse, midőn a miniszterelnök s egy személyben honvédelmi miniszter megnyugtató nyilatkozatokat tett volt az iránt, hogy az ujonczok, kiknek kiállítására ezen minisztérium meghatalmaztatott, a magyar ezredekbe fognak soroztatni. Ezen igen szomorú emlékeket fölkeltő két rendelet folytán képviselői állásomból folyó kötelességemnek tartom — s tán nem csalódom, ha azt hiszem , hogy ebben a t. ház velem egyetért. (Atalános helyeslés) — hogy megkérdezzem a minisztériumot, föl sem téve azonban, mintha ezen rendeletek beleegyezését bírnák, hogy mit tud azoknak keletkezéséről, és minő állást kíván azokkal szemben elfoglalni? az ezen kérdésekre nyerendő választól fogván függni megyőződésem szerint a képviselőháznak és jelessen a bal oldalnak további magatartása. Fölkérem a minisztériumot, illetőleg a miniszterelnök s egyszersmind honvédelmi miniszter urat, méltóztassék bennünket fölvilágosítani az iránt, mit tud ezen rendeletek keletkezéséről, és minő állást kivan velők szemben elfoglalni ? Andrássy Gyula gr. miniszterelnök : T. ház ! (Halljuk! Halljuk /) Debreczen városa egyik érdemes képviselője kérdésére van szerencsém ezennel azt válaszolni, hogy a minisztériumnak nincs tudomása a közelebb hirlapilag közzétett hadparancsnoksági rendeletek hitelességéről. A minisztérium egyébiránt ismeri hatáskörét és kötelességeit, és azok teljesítésében csakis a törvény és 8 fölsége által február hó 18-án és 19-én kiadott legmagasabb leiratok tartalmát fogja szem előtt tartani : ezek ellenében tehát az emiitett körleveleknek egyátalában semmi fontosságot nem tulajdonithat. A mi pedig a Magyarország és Erdély részéről kiállítandó ujonczoknak a magyar ezredekbe történendő besoroztatását illeti, erre nézve a minisztérium csak ismételheti azt, mit már volt szerencséje kijelenteni : hogy mindenesetre kötelességének tartandja ezen föltételt a törvényjavas-
