Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-98

XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 4. 1867.) 245 legon, és teljes meggyőződésemet követve, látván azon szomorú helyzetet, melyben jelenleg vagyunk, kénytelen vagyok kimondani, hogy: Roma diudeliberante Saguntum perit. Uraim! van hát, van -— hála legyen Istennek — alkotmányunk, van felelős és pedig nem Schmerlingféle felelős minisztérium : tehát teljes bizalommal és összevetett vállakkal kötelességünkben áll mindent elkövetni, hogy tulajdon fenmaradásunkat biztosítván, a királyi trónt is szilárdítsuk. És hogy hosszas ne legyek, röviden azzal zárom be beszédemet, hogy a miniszteri javaslatot egész terjedelmében, átalánosságban és részleteiben pártolom, (Helyeslés, Sza- | vazzimk.) Dimitrievics MilOS jegyző: Médán Endre ! (Eláll.) Keglevich Béla gróf! Keglevich Béla gr.: T. ház ! Én igen röviden néhány szóval fogok e tárgyhoz szólani; nem akarom a ház türelmét igénybe venni. Csak annyit akarok megjegyezni, hogy a kivánt48 ezer ujoncznak megszavazását, a kormány előterjesztése értelmében, nem pártolhatom. Tisza Kálmán: T. ház! Én a jelen alkalommal igen különös helyzetben érzem magam, a mennyiben magát azt,hogy ujonczok megadassanak, a ma elénk terjesztett fölvilágositások után megtagadni nem akarom, és mégis a kormány előterjesztését, úgy a mintáz van, elfogadni hasonlólag nem akarom. Szabad legyen egy pár szóval erre vonatkozólag helyzetemet indokolni. Én már a múlt alkalommal, midőn e tárgy legelőször szóba jött, nyilvánítottam, hogyha kimutattatik az ujonczállitás szüksége, ha kimutattatik annak sürgős volta: akkor kész leszek az ujontszokat megadni. Most a háznak igen tisztelt bizottsága egy jelentést tett, melyben elmondotta, hogy •a minisztérium előterjesztése folytán megyőződött a szükségről, és meggyőződött annak sürgős voltáról. Hogy ezen bizottság minő adatok alapján szerezte saját meggyőződését, nem tudhatom; de miután nincs okom gyanúsítani, hogy ne kívánta volna meg mindazt, a mit a törvény szerint kívánnia kellett, nincs jogom, saját fölfogásom szerint, előadásának valódiságában kételkedni : és épen •azért, a mint múltkor is nyilvánítottam, én abba, hogy ujonczok állítassanak, beleegyezni kész vagyok. (Helyeslés.) De a múltkor ugyancsak volt szerencsém, úgy emlékszem, kifejezni azt is, hogy \ kívánnám, vajha az előterjesztésbe bizonyos dolgok vétetnének föl. Jelesen kívántam, hogy ennek nem kellene ujonczmegszavazásnak lenni, hanem igen is épen úgy, mint az adó tárgyában történt, meghatalmazásnak, mely a rendkívüli körülményeknél fogva a minisztériumnak adatik. Kijelentettem továbbá, hogy én magában a szerkezetben akar- I 4am kimondva látni, hogy ezen ujonczok csak ma-' gyár ezredekbe fognak soroztatni. Kijelentettem, hogy kimondva akarnám látni, hogy a majd később előterjesztendő föltételek a magyar törvényes gyakorlat alapján fog készülni. Miután már most természetesen arról, hogy ez a szerkezetbe be fog-e vétetni, vagy nem, előleg tudomásom nem lehet — ez a részletes tárgyalástól függvén —: a szerkezetre nem szavazhatok. Ha azonban az lesz a kérdés, hogy meggyőződvén a bizottság jelentése folytán a szükségről, akarunk-e az ujonczozásba beleegyezni vagy nem: akkor igennel szavazok. (Éljen!) Böszörményi László :T. képviselők! Valamint épen az előttem szólott Tisza Kálmán képviselő társam, úgy én sem tartom magamat arra jogosítva, hogy a jelentést tevő t. bizottság meggyőződését gyanúsíthassam, és ezt tenni, úgy hiszem, társaim közöl senki sem akarja. (Úgy van!a szélső bal oldalról.) Hanem megengedia t. bizottság mindamellett, ha én, elvtársaimmal együtt, jelentését nem tartom oly kimerítőnek, nem tartom saját lelkemre oly meggyőző hatásúnak, hogy abból a szükség oly rendkivüliségét kiolvashatnám, mely a képviselőházat egy ily rendkívüli lépés megtételére kötelezze. A bizottság jelentése, mikép azt egyszeri fölolvasás után megjegyezhettem, szerintem egy részről némi ellenmondásban áll önmagával; de más részről határozatlan is: mert midőn én azt mondom, hogy megnyugtatás kell nekem aziránt, vajon már most koronázás előtt is fönforog-e a veszély, mely az ujonczállitást követeli, akkor én kételkedem ezen kérdésben; de a t. bizottság e kérdésben már némi bizonyossághoz jutott, miután a t. kormánynyal érintkezett, és megtudhatta, milyen hosszú azon idő, mely előttem bizonytalan, meddig kelljen t. i. várakozni a koronázásra, a meddig tehát halasztani kellene a szükséges katonaállitást is, hogy az törvényes utón rendeltethessék el. A bizottság jelentése e részben tökéletesen határozatlan : még nem tudjuk belőle, vajon két, három vagy hat hónap múlva kerülhet-e elő a koronázás, sőt azt kell inkább hinnünk — miután az ujonczállitásnak végrehajtása a koronázás előtt szükségeltetik — hogy az talán sokkal hosszabb időre fog elmaradni. Már, t. ház, ha állana azon szükségesség, mely a bizottság jelentésében előadatik és egyszersmind a kormány előterjesztésében benfoglaltatik: akkor a kormány , midőn előtérj észt vényét tette, nem azon átalános indokokkal állott volna elő, melyeket nagy részben a bizottság jelentése is egyszerűen ismételt, hanem azt mondta volna a képviselőházhoz, hogy a haza veszélyben van! Ezt a kormány előterjesztése nem mondotta, de nem mondotta a bizottság jelentése se: épen azért, miután a bizottság jelentése ismételve kifejezi azt. hogy sürgetősb há ború nem fenyegeti az or-