Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-98

XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 4. 1867.) 245 legon, és teljes meggyőződésemet követve, látván azon szomorú helyzetet, melyben jelenleg vagyunk, kénytelen vagyok kimondani, hogy: Roma diude­liberante Saguntum perit. Uraim! van hát, van -— hála legyen Istennek — alkotmányunk, van fe­lelős és pedig nem Schmerlingféle felelős minisz­térium : tehát teljes bizalommal és összevetett vál­lakkal kötelességünkben áll mindent elkövetni, hogy tulajdon fenmaradásunkat biztosítván, a ki­rályi trónt is szilárdítsuk. És hogy hosszas ne le­gyek, röviden azzal zárom be beszédemet, hogy a miniszteri javaslatot egész terjedelmében, átalá­nosságban és részleteiben pártolom, (Helyeslés, Sza- | vazzimk.) Dimitrievics MilOS jegyző: Médán Endre ! (Eláll.) Keglevich Béla gróf! Keglevich Béla gr.: T. ház ! Én igen röviden néhány szóval fogok e tárgyhoz szólani; nem akarom a ház türelmét igénybe venni. Csak annyit akarok megjegyezni, hogy a kivánt48 ezer ujoncznak megszavazását, a kormány előterjesztése értelmében, nem pártolhatom. Tisza Kálmán: T. ház! Én a jelen alka­lommal igen különös helyzetben érzem magam, a mennyiben magát azt,hogy ujonczok megadassanak, a ma elénk terjesztett fölvilágositások után meg­tagadni nem akarom, és mégis a kormány előter­jesztését, úgy a mintáz van, elfogadni hasonlólag nem akarom. Szabad legyen egy pár szóval erre vonat­kozólag helyzetemet indokolni. Én már a múlt alkalommal, midőn e tárgy legelőször szóba jött, nyilvánítottam, hogyha ki­mutattatik az ujonczállitás szüksége, ha kimutatta­tik annak sürgős volta: akkor kész leszek az ujon­tszokat megadni. Most a háznak igen tisztelt bizott­sága egy jelentést tett, melyben elmondotta, hogy •a minisztérium előterjesztése folytán megyőződött a szükségről, és meggyőződött annak sürgős vol­táról. Hogy ezen bizottság minő adatok alapján szerezte saját meggyőződését, nem tudhatom; de miután nincs okom gyanúsítani, hogy ne kívánta volna meg mindazt, a mit a törvény szerint kíván­nia kellett, nincs jogom, saját fölfogásom szerint, előadásának valódiságában kételkedni : és épen •azért, a mint múltkor is nyilvánítottam, én abba, hogy ujonczok állítassanak, beleegyezni kész va­gyok. (Helyeslés.) De a múltkor ugyancsak volt szerencsém, úgy emlékszem, kifejezni azt is, hogy \ kívánnám, vajha az előterjesztésbe bizonyos dolgok vétetnének föl. Jelesen kívántam, hogy ennek nem kellene ujonczmegszavazásnak lenni, hanem igen is épen úgy, mint az adó tárgyában történt, meg­hatalmazásnak, mely a rendkívüli körülmények­nél fogva a minisztériumnak adatik. Kijelentettem továbbá, hogy én magában a szerkezetben akar- I 4am kimondva látni, hogy ezen ujonczok csak ma-' gyár ezredekbe fognak soroztatni. Kijelentettem, hogy kimondva akarnám látni, hogy a majd ké­sőbb előterjesztendő föltételek a magyar törvényes gyakorlat alapján fog készülni. Miután már most természetesen arról, hogy ez a szerkezetbe be fog-e vétetni, vagy nem, előleg tudomásom nem lehet — ez a részletes tárgyalás­tól függvén —: a szerkezetre nem szavazhatok. Ha azonban az lesz a kérdés, hogy meggyőződvén a bizottság jelentése folytán a szükségről, akarunk-e az ujonczozásba beleegyezni vagy nem: akkor igen­nel szavazok. (Éljen!) Böszörményi László :T. képviselők! Vala­mint épen az előttem szólott Tisza Kálmán képvi­selő társam, úgy én sem tartom magamat arra jogo­sítva, hogy a jelentést tevő t. bizottság meggyőző­dését gyanúsíthassam, és ezt tenni, úgy hiszem, társaim közöl senki sem akarja. (Úgy van!a szélső bal oldalról.) Hanem megengedia t. bizottság minda­mellett, ha én, elvtársaimmal együtt, jelentését nem tartom oly kimerítőnek, nem tartom saját lelkemre oly meggyőző hatásúnak, hogy abból a szükség oly rendkivüliségét kiolvashatnám, mely a képvi­selőházat egy ily rendkívüli lépés megtételére kö­telezze. A bizottság jelentése, mikép azt egyszeri fölolvasás után megjegyezhettem, szerintem egy részről némi ellenmondásban áll önmagával; de más részről határozatlan is: mert midőn én azt mondom, hogy megnyugtatás kell nekem aziránt, vajon már most koronázás előtt is fönforog-e a ve­szély, mely az ujonczállitást követeli, akkor én ké­telkedem ezen kérdésben; de a t. bizottság e kér­désben már némi bizonyossághoz jutott, miután a t. kormánynyal érintkezett, és megtudhatta, milyen hosszú azon idő, mely előttem bizonytalan, med­dig kelljen t. i. várakozni a koronázásra, a meddig tehát halasztani kellene a szükséges katonaállitást is, hogy az törvényes utón rendeltethessék el. A bizottság jelentése e részben tökéletesen határozat­lan : még nem tudjuk belőle, vajon két, három vagy hat hónap múlva kerülhet-e elő a koronázás, sőt azt kell inkább hinnünk — miután az ujoncz­állitásnak végrehajtása a koronázás előtt szüksé­geltetik — hogy az talán sokkal hosszabb időre fog elmaradni. Már, t. ház, ha állana azon szüksé­gesség, mely a bizottság jelentésében előadatik és egyszersmind a kormány előterjesztésében benfog­laltatik: akkor a kormány , midőn előtérj észt vé­nyét tette, nem azon átalános indokokkal állott volna elő, melyeket nagy részben a bizottság je­lentése is egyszerűen ismételt, hanem azt mondta volna a képviselőházhoz, hogy a haza veszélyben van! Ezt a kormány előterjesztése nem mondotta, de nem mondotta a bizottság jelentése se: épen azért, miután a bizottság jelentése ismételve kifeje­zi azt. hogy sürgetősb há ború nem fenyegeti az or-

Next

/
Thumbnails
Contents