Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-98
244 XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 4, 1867.) ha nem dgy idéznék, mint előadatott; de a mennyire lehetett, iparkodtam helyesen följegyezni. A bizottság először hivatkozik a védelem kötelezettségére, melylyel tartoznék Magyarország Ausztria irányában. Én, uraim, ezek fejtegetésébe most nem ereszkedem, mert azt hiszem, hogy ennek tüzetesebb megvitatása későbbi tárgy leend, és hosszasabb időt igényel; de azt az egyet kérem: méltóztassanak nekem a törvénynek, de világos szavait, megmutatni, melyekben az kivan mondva világosan s e szavakkal, „hogy Magyarország a védelmi kötelességre köteles" : mert ha ily világos szavakkal nincs kimutatva, akkor hivatkozom az önöknek 1861-diki föliratában fölsorolt mindazon törvényekre, és jelesen az 1840-diki utolsó ujonczállitásra,melyben nem csak az nincs kitéve, hogy kötelezve van erre Magyarország, de sőt az van mondva, hogy az szabad ajánlásként adatik, és ugy, hogy abból utóbbra semmi következtetés ne vonathassák. (A szélső balon; Igaz! Ugy van!) Átmegyek most a második állításra. Azt mondja a bizottsági jelentés, hogy minden vészlehetőség meggátlására csak a kiképzett , csak az állandó és sokszoros katonaság alkalmas. Méltóztassanak megbocsátani: már hiszen ez megtörténhetik | de vannak kivételek. Legyenek szivesék az 1848-diki eseményre visszagondolni, és meg fogják látni, hogy az igen csekély havakon át magát kiképezet magyar katonaság alkalmas volt egy huszévi békében kiképezett katonaságot is meggyőzni. A harmadik állításra megyek most át, melyben az mondatik: „nem foglalják ugyan az adatok magokban a fenyegető háború jeleit." Igen, én így hallottam. Méltóztassék megnézni, vajon ez benne van-e ? és ha ben van, hogy az adatok nem foglalják magokban a háború jelét, miként benne is van: önmaga a bizottság jelentése mondta ki a szükségtelenséget és az ujonczozás fölöslegességét. (Bal felöl: Igaz! Ugy van!) És most méltóztassanak megengedni utolsó megjegyzésemet elmondanom, mely arra szolgál, hogy minden állam fokozza katonai képességét, és igy a honvédelmi erőnek máskénti alkalmazása okvetlen szükséges a haza megmentésére. Jól tudom, uraim! hogy a hatalmak egész Európában döntő háborúkra készülnek, azt tudom ; de csalatkoznak azok, a kik azt hiszik, hogy Európa nemzetei jó szívvel nézik, miként pazaroltatnak a nemzetek milliárdjai a fegyveres békének fentartására: (Helyeslés a bal oldalon) a vasutak, közlekedési eszközök, a távsodronyok és szabad sajtó közelebb hozzák az embereket és nemzeteket egymáshoz, földmivelés, ipar, kereskedés szoros, önkénytes, barátságos szövetségre utalják a nemzeteket; és midőn ezen háborús készületeket látják, azt kérdik, és jogosan : helyes-e és jogos-e az, hogy a nemzetek vagyona amaz öldöklő fegyverek tökéletesbitésére fordittatik, melyek elé ismét a nemzetek gyermekei szándékoltatnak kiállíttatni mészárolás végett ? azt kérdik: nem szégyene-e ez inkább a jelen civilisatió koraiban ? (Közbeszólások: Az az! de mi nem tehetünk róla. Zaj.) Ha ezt elismerjük, akkor kötelessége minden nép képviselőházának és e szerint a magyar képviselő háznak is, kötelességét teljesitni. Uraim! nem az átalános felfegyverzés, de az átalános béke, kötelessége minden nemzetnek; a háború, uraim! ez az absolutismus érdeke egyedül csak, és az még soha a nagy katonai államokat — nézzék meg a történetet, alig vagy ritkán fognak példát mutathatni — másra, mint absolutismusra nem vezette. A népek érdeke a béke; és mig aháboruadölyfésmegalázás, addig a béke a népek érdeke levén, azt követeli, hogy minden érdekeiket az érdekek barátságos szövetségi elintézése által, ne fegyveres erővel, de békével egyenlítsék ki. (Nagy zaj.) Ha tehát a béke eszköze a nemzet jóllétének, akkor kötelességünk a nemzet vagyonát megemésztő folytonos átalános fegyvérzésre segéd kezet nem nyújtani. Ezeket előre bocsátván (Zaj. Közbeszólás: Még sincs vége f) Ezek lévén meggyőződéseim — ezt akartam mondani — miután benső meggyőződésem szerint ez ujonezozást alkotmányunk nem engedi; miután önmagok a bizottsági indokok kimutatták az ujonczozás szükségtelenségét; és miután alkotmányunk tiltja azt: szavazok az ujonczozás ellen. Eudnyánszky Flórián: (Szavazzunk! EMU) T. ház! A mint egy részről lelkiismeretben járó a nemzet vagyona és vére fölött rendelkezkni, úgy teljes meggyőződésem szerint más részről, midőn tulajdon föntartásunkról és a trón szilárdságáról van szó, nem csak nem volna lelkiismeretes, hanem valósággal halálos bűn, ha valaki a védelem megajánlását nem mondom, hogy megtagadni, de akármely okoknál fogva csak késleltetni is akarná. Uraim! mi volt a viszálynak legfőbb oka ? Nemde az, hogy alkotmányunk nem volt helyreállítva ? És továbbá a keserűséggel teljes 18 év alatt nem arról kellett-e panaszkodnunk, hogy a kormány nem akarja kifejleni engedni nemzetünket? Es kérem, uraim! mit tehettünk ? Iparkodtunk befolyásunkat kellőleg föntartani, és a bölcs vezetőt követve eljutottunk addig, hogy, hála legyen Istennek , azt mondhatjuk, hogy alkotmányunk van. (Zaj) Bocsánatott kérek , t. ház! hogy itt egy kevéssé megállapodom. Ha én Európa magas politikai és diplomatikai könyvébe betekinthetnék, talán, fájdalom, nem csak hazánkat, nemzetünket és nemzetiségünket, de talán az egész monarchia javát tekintve, azt találnám benne: jam ardet Uca-