Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-98

XCVHL OESZAGOS ÜLÉS. (Marcz. 4. 1867.) 243 csakis mint indemnityt lehetne megadni. Meg fogják önök engedni azt, hogy azon aggodalmaim, a melyek alkotmányosság tekintetéből vannak, ha a többség nem osztja, ezen aggodalmaim a törvény és az ország alkotmányára épitvék, melyek megtartása szükséges, hogy gyakoroltathassák az országgyűlést megillető tér. Fölhozatik átalában az alkotmányos indokolások ellenében : „Hiszen most felelős minisztériumunk van, tehát meg kell adni azt, a mit az átmeneti időszakban alkotmányunk helyreállítása szükségei, habár egy időre, habár hosszabb időre történnék az." Megbocsáson a t. ház, átalában rendkívüli szükség esetében, mint azt Ragályi képviselőtársunk monda, a haza nagy szükség esetében, a haza védelmében túltenném magamat a törvényesség alakjain; de ily rendkívüli szükség nem létében nem fogadom el az állítást, nem fogadom el azért, mert felelős kormányunk nem azért van fölállítva, hogy a törvények, nem szükségelt esetekben is, határozatok által érvényökön kívül tétessenek. De mivel a 1790-diki 10 tcz. által még az az előtti kormányokra is az volt mondva : „ő felsége a király a végrehajtást a törvények értelmében, gyakorolja:" a felelős miniszteri kormány kineveztetését csakis e törvények végrehajtására és csak ily szellemben értem úgy, hogy most már ő felsége a végrehajtást, de szintén a törvények értelmében, a felelős minisztérium által gyakorolja úgy, hogy minden esetre végrehajtassanak a törvények. Nem értem pedig a törvényeknek határozatok által mellőzését, mert akkor, uraim, nyeremény volna-e a felelős minisztérium? Nem. Hiszen mi a felelős kormány ? Az az előtti kormány is felelős volt. de csak testületileg; e testületi felelősségét változtatta át a nemzet 1848-ban felelős kormánynyá, hogy annak egyes tagjai is felelősek legyenek : és ha már most nem adta meg a nemzet 1790- 10 előtt a nem annyira felelős kormánynak, mert az is felelős volt, hogy másként mint a törvények értelmében intézkedhessek, most sem lehet azt megadni: mert ha megadatnék, volna-e nyereménye ? volna-e vívmánya a felelős kormány kinevezésében ? Igen is ő felsége csak a törvények értelmében és csak a felelős kormány által uraik odhatik. Áttérek — mert nem akarom ezúttal a jogi szempontok fejtegetésével a t. ház figyelmét fárasztani — a másik tétel indokolására: hogy az ujonczozás ellenkezik az ország lakosságának érdekével. Az ország lakosságának érdekei azt követelik, hogy ha csak hazánkra nézve rendkívüli veszély szüksége nem létezik, az ujonczok állítása, legalább a koronázás előtt, meg ne engedtessék. Igen sajnálom, hogy a múlt szombaton a legjobb szándokból előhozott aggodalmaimra Pest belvárosa érdemes képviselője Deák Ferencz jónak látta azt mondani, hogy azon indítvány nem könnyítése volna a népnek, de megrontása. (Fölkiáltások : A dologra!) Nem akarom követni a tisztelt képviselő úr példáját, nem akarom követni őt, mondván, hogy épen ezen ujonczoztatás elfogadása lenne megrontásaa lakosságnak. (A szélső balon: Igaz!) Elfojtom,kötelességemnek érzem elfojtani a keserves fájdalmakat (Jobbról: A dologra! Balról: Halljuk!), kevesebbet fogok mondani, mint a mit tudok, mert jól érzem, hogy, különösen hazánk átalakulási korszakában, de átalában mindenkor, bírnia kell annak, ki hazáját és alkotmányát szereti, bírnia kell nem csak béketűréssel, (Fölkiáltások: A dologra! A szélső balon: Halljuk!) de bírnia kell egyúttal erővel és azon értelemmel is, melylyel a balsors csapásait, az emberek gonoszságait, a bölcsek álokoskodásit megszégyenítve, lefátyolozza. (A szélső balon: Igaz, helyes!) Én tehát e tekintetben igen röviden azt fogom mondani, hogy én szeretném — ismét azt mondom,hogy ezzel éltem a múlt szombaton is, én szeretném, ha úgy ismerném hazánk lakosságának vagyoni állapotát — úgy szeretném, ha választóim azon helyzetben volnának, és én azok körében foroghatnék, kik azt hinnék, hogy ez által az ország lakosságának java eszközöltetik és vére kiméltetik. Én azon szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy azok között forgok többnyire — noha nem akartam fölemlíteni, hogy gyakran járok a nép közt. és ha ennek netaláni fölemlitésével gyakran fárasztanám a képviselőket, bocsássanak meg, mert sokszor öntudatlanul, gyarlóságból is vétkezünk — s az szerencsétlenségem, hogy oly választókat képviselek . . . (Fölkiáltások a szélső balon: Halljuk! Jobbról: A dologra!) kiknek vagyoni állása az volna, hogy .mindnyájan . . . (Fölkiáltások balról: Halljuk! Jobbról: A dologra!) Én szeretném, ha én volnék azon választók képviselője, kiknek azon vagyoni állásuk volna, hogy magok mindnyájan megválthatnák gyermekeiket és megmenekülhetnének ezen terhek alól. Szeretném, mert mindnyájan jól tudják önök, hogy a megváltási ár oly nagy, hogy egy megváltáson mindig két katonát lehet állitni; tehát az országnak megvolna a nyereménye : lenne katonája ; és másodszor szeretném azért, mert nem volna szükség az ujonczozásra, a mit én megtámadok. Átmegyek a harmadik indokolásra, hogy t. i. önmagából a bizottság jelentéséből merítem az okot arra, hogy a rendkivüliség és szükség ideje nincs indokolva, és igy az ujonczokat meg nem lehet ajánlani. Nagyon rövididő volt,higyék meg, képviselők, igen rövid a fölolvasási idő arra, hogy a bizottság véleménye fölolvasása folytán, azon tárgyat szabatosan meg lehetett volna jegyezni és egyúttal jegyzeteket is tenni. Bocsánatot kérek. 31*