Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-98
236 XCV1II. OBSZAGOS ÜLÉS. (Marcz. 4. 1867.) Kétségen kivül van, hogy az adónak és ka-1 tonaságnak megajánlása a kiegészített törvényho- ; zási factorokat együtt illeti, t. i. a kiegészített országgyűlést és a koronázott fejedelmet. Való azonban, hogy van egy törvény, mely fentebb áll minden positiv törvénynél, t. i. a suprema lex salus reipublicae, a sürgető szükség törvénye. Ezen sürgető szükség törvényének értelmében kivánta az ország ő felségének felelős kormánya: 1-ör az adónak megszavazását, mi megtörtént; 2-or megszavazását a 48-ezer ujoncznak. Most egyedül az a kérdés, vajon ama sürgető szükség megvan-e vagy nincs ? A közigazgatási költségeket illetőleg a t. ház belátván, hogy költségek nélkül kormányozni nem lehet, különböző módosításokkal ugyan, de mégis majdnem egyértelmüleg megszavazta azokat a minisztériumnak. Ellenkezőleg áll jelenleg a dolog: nagy része a t. háznak (nem csak ezen kis csoport itt) épen nincs egészen megnyugtatva arról, hogy a 48 ezer újoncz megadása szükséges, nevezetesen elmulasztatván azon kívánságnak teljesítése, mely kifejtetett utóbbi ülésünkben Koma- ; rom városa t. képviselője által a kiküldött bízott- j ságnak utasítására, és elhagyatván szintén azon föltételek, melyek a minisztérium által előadandók voltak volna. Ismétlem, e tekintetben én részemről s velem bizonyosan számosan nem vagyunk megnyugtatva. S ha az adó kérdését én és velem néhány elvtársaim oly fontosnak láttuk, hogy azon adónak megszavazását illetőleg, melyről még 1861ben elmondottuk, hogy nem csak a jelen, hanem a jövő nemzedéknek is jövedelmét kimerítette, s melyről ezt most sokkal nagyobb joggal elmond- ! hatnók, mely egy részről törvénytelen kormány- j nak, más részről egy idegen parlament határozata alapján, és a financzközegek (mint merem különp- ! sen megnevezni a kereseti és jövedelmi adót) egyedűli önkénye szerint méretett ránk, melynek nemeit a magyar törvény nem ismeri; ha, mondom, j az adó kérdését elég fontosnak tartottam én és társaim arra, hogy a 317 szavazat ellenére 18 szavazattal kifejezzük külön véleményünket: sokkal súlyosabbnak tartom jelenleg ezen kérdést: mert itt nem tiz hónapról van szó, hanem a nemzet legnagyobb kincséről, a nemzet véréről, hogy t. i. 48 ezer ember polgári kötelességeitől és polgári foglalatosságaitól elvonassék. Kérem már, t. ház! törvényeinkben s történelmünkben számos bizonyítványok vannak arra, hogy az ujoncz megajánlása föltételekhez volt köttetve, nevezetesen 1802 és 1807-ben. Olvassuk 1807-ben azon föltételt, hogy mindenkor a béke és had jogát 6' felsége az országgal együtt gyakorolja. Ezen kívánság fejeztetett ki már akkor az országgyűlésen, s ezen kívánság s némi további föltételek, melyeket én mindenek előtt tisztába hozatni akarnék, mielőtt e nagy áldozat a nemzet által megajánltatnék. Nevezetesen kívánom én azt tudni, vajon a tisztelt felelős minisztérium, felelősségére, bizonyossá teszi-e az országot arról, hogy ezen 48 ezer ujoncz, ha kiállittatik, csupán az ország védelmére fog fölhasználtatni, nem pedig oly ezélokra, melyekre az utóbbi háborúkban fölhasználtatott a nemzet vére ? Értem a schlesvig-holsteini háborút, mely nem volt egyéb , mint a nagyhatalmi állás phantomjának következménye ; továbbá az utóbbi porosz háborút, mely szintén nem egyéb érdekből, mint a német hegemónia érdekéből viseltetett. Szeretném én tudni, vajon a tisztelt minisztérium biztosithatja-e a házat, hogy ezen 48 ezer ember nem fog fölhasználtatni más, constitutionalis szabadságra törekvő nemzeteknek legigázására? Kívánom én, hogy ezen kiállítandó 48 ezer ujoncz, ha csakugyan szükséges, legyen valóban magyar seregnek ujoncza, mert a personal unió, mely eddig egyedül áll fen törvényesen, nem kívánja ezen kiállítandó ujonezok beosztását egy közös hadseregbe. Mutatja ezt például a jelenleg egyedül fenálló és hasonló personal uniója Svédés Norvégországnak. Norvégországnak egészen elkülönözött hadserege van; Norvégországnak alaptörvényei, biztosíttatva az európai nagy hatalmasságoktól, egyenesen kimondják, hogy idegen, svéd katonaság haboru esetén kivül norvég határba be sem léphet. Törvényeink mindenkor elkülönözték a miles hungarust ésmiles extraneust. Továbbá kívánom én, hogy azon 48 ezer ember, mint a nemzet serege, el legyen különözve az osztrák hadseregtől, mert megvallom, én Magyarországot Ausztriába beolvasztva nem ismerek , hanem ismerek ausztriai birodalmat és mellette personal unióban Magyarországot. Én tehát kívánom azt is, hogy a birodalom biztosságával mindenek előtt biztosítva legyen Magyarország szabadsága is : mert nagyon emlékezetünkben van az 1848-diki időszak, midőn sokkal nagyobb ünnepélyességgel szentesittettek maga a koronás király által 48-diki törvényeink, mint jelenleg kijelentetett az alkotmány visszaállítása : és mégis mi lett a következése ? Következése lett, hogy egy bécsi camarilla az országot ininden oldalról megtámadta. Kérdem tehát, leszen -e ezen 48ezer ujoncz és a magyar hadsereg azon helyzetben, hogy az országot netalán hasonló ármánytól biztosítsa ? vagy hasonló esetben az ország védelem nélkül lesz-e? oly esetben, mint volt 1848-9 ben, mikor az első felelős elnökminiszter és vele számosan — kiknek tiszteletben legyenemiékezete — mártírokká lettek. Ennélfogva kérdem én, lesznek-e teljesítve azon föltételek, melyeket a törvény a magyar hadseregre nézve követel: nevezetesen, hogy a magyar katonaság külföldre ne vezettessék ? hogy idegen katonaság behozatala tilos? hogy a
