Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-98

XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 4. 1867.) 237 katonaság tisztjei magyarok legyenek ? Ha teljesítve lesznek, akkor én is hajlandó vagyok a 48 ezer ujoncz megajánlására, és azt örömmel fogja teljesíteni a haza, mert biztosítva látja magát és szabadságát. De mindaddig, míg mindezekről fölvilágosítást nem nyerek, a 48 ezer ujoncz állításának ellene mondok. KaCSkOViCS Ignácz : Előttem szóló Bobory képviselő úr azon igen szép, üdvös, általunk elismert elvből indul ki, hogy a nemzetnek és országnak javát védeni és előmozditani kívánja. Én azt hiszem, a nemzet és ország javát nem akkor mozdítjuk elő, ha elhalasztásunk által épen azt, mi a védelemre szükséges, tagadjuk meg, hanem az által, ha kellőleg gondoskodunk azon eszközökről, melyek a védelmet lehetségessé teszik. T. képviselőtársunk a sürgős szükségről is beszél, állítván, hogy az még nem forog fen. Ha a múlt nyári események nem mutatták volna ki, hogy seregeink nem eléggé erősek minden lehető támadást visszautasítani, szívesen osztoznám véleményében. De miután épen a múlt nyári hadjárat mutatta ki legpraegnánsabban, hogy hadseregünk nem eléggé erős, sőt még egyes ellenség leküzdésére sem volt képes, és külső befolyás és a birodalom legszebb tartományának föláldozása nélkül nem is lehetett volna az ellenséget határainktól visszatartóztatni: a tények logikáját ignorálja az, ki azt mondja, hogy a sürgős szükség már a múlt nyáron is nem forgott fen. Kérdem, mi indokolhatná a kívánt elhalasztást? Úgy hiszem, a ki ezt kívánja, az országgyűlés abbeli jogában,, hogy ujonczokat megszavazhasson, kétkedik. Én történelmünkből tudom, hogy voltak idők, midőn koronázott király nem volt, és az ország rendéi mégis megajánlák a segitséget, még pedig nem csak a bel-, hanem akülháborukra is. Volt királyunk, ki sohasem volt megkoronázva, és mégis kim volt a magyar hadsereg ; volt példa arra, midőn a Budára összehívott 1790-diki országgyűlés fölajánlott az ország védelmére nem csak bizonyos.számot, hanem azt mondotta, hogy az ország minden fegyveres erejét ajánlja föl, hogy a despotismus^ alatt szenvedett csorbáit az ország kiköszörülje. És a koronázás mikor történt ? Az nem is Budán ment végbe, hanem a rá következő évben, 1791-ben, Pozsonyban. Ha tehát őseinknek volt joguk még kül megtámadások ellen is fölajánlani az ország védelmi erejét, a nélkül, hogy a király koronázását bevárták volna, annyival inkább van jogunk arra most, midőn a múlt évi esemé» nyék kimutatták, hogy hazánk határait is, megtámadta az ellenség. Azon aggodalmat, vajon nem használtatnake föl ujonczaink a szabadság elnyomására, azt hiszem, eloszlathatták a múlt évi események. Ha Ausztria még ma is azon hatalmas erő volna, mely hatalmát túl a német és olasz határokon terjesztette? és mely a szabadságot áradatával elnyomta, szivesen osztanám azon aggodalmat; de a mely hatalom medrébe teríttetett, azon meder szélein pedig oly hatalmak alakultak, melyek egy könnyen nem fogják megengedni, hogy abból ismét kilépjen, és mely mederbe maga az ország sem fér: én ezen szűk meder ellenében hazámat nem féltem. De hogy mégis biztosak legyünk az iránt, hogy az absolutismus többé föl ne támadhasson, és hogy ujonczaink a haza érdeke ellen ne használtassanak föl: én ezen biztosítékot abban találom, a mit czélozunk, és mit csak az által tudunk elérni, ha azt, mit őseink mint paritási elvet csak törvénybe igtattak, az életbe is átviszszük, hat. i. ott, hol a hadsereget és pénzt kezelik, hol az ország kül- és belpolitikája vezettetik, minden második férfin a magyarok közöl való lesz, és ezek bizonyosan őshazának lesznek, kik az ország érdekeit meg fogják óvni. Én tehát e részben aggodalomra okot nem látok. Az sem támaszt bennem aggodalmat, hogy az állítási föltételekről még tudomással nem bírunk: mert épen a minisztérium előterjesztésében látom azon nyilatkozatot, hogy mielőtt az ujonczállitás megtörténnék, a föltételek velünk közöltetni fognak, és azokat mi fogjuk szabályozni; mi pedig akkor bizonyosan úgy fogunk intézkedni, hogy hadseregünk csakis magyar czélokra használtassák föl. Tehát a kezelés maga szükségessé teszi, hogy a megajánlás elébb történjék meg. Ha azt akarjuk, hogy a hadsereg minél előbb ki legyen egészítve, kell a védelemre szükséges eszközöket nyújtanunk, melyek nélkül se a birodalom, se hazánk nincs biztosságban, miután már a múlt nyári események kimutatták, hogy a jelenlegi hadsereg azokat megvédeni nem képes. Én tehát magában az előterjesztésben foglalt azon föltétellel, hogy t.i. az ujonzcállitás módja , a föltételek az országgyűlései majd közöltetni fognak, pártolom a miniszteri előterjesztést. Ragályi Ferdinánd: T. ház! Nem tartván magamat fölhatalmazottnak arra, hogy polgártársaimról törvényen kívül rendelkezzem , a szóban forgó javaslatot nem pártolhatom. Csak azon esetben lehet, sőt kell megszegni a törvényt, midőn azt az Önfentartás ösztöne parancsolja, mert ez fölötte áll a törvénynek. Ezen eset kényszeritette a házat a len'közelebbi határozat hozatalára; de itt arról most szó sem lehet. En úgy vagyok meggyőződve , hogy azon hadsereg, melybe a kormány 48 ezer embert akar besorozni, nem biztosítja alkotmányos függetlenségünket se a jelenben, sőt annak lehetősége a jövőben sincs kilátásba hely ez-