Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-97

XCVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 2. 1867.) 229 jogomat csak igen rövid nyilatkozattal fogom gya­korolni. Azon okokról, melyekkel az ujonczállitás sür­getőssége indokoltatik, nem kívánok szólani, mert ezek tárgyalása más időre és alkalomra tartozik. Az igen tisztelt miniszterelnök úr, illetőleg a minisztérium, midőn határozati javaslatát előter­jesztette, kijelentette, hogy kész lesz a ház kívána­tára adatokat közölni; a házat illeti tehát ez iránt kívánságát nyilvánítani: és ez oka annak, hogy ez iránt indítványt tenni kellett. Somogymegye egyik választó kerülete érdemes képviselője fölös­legesnek tartja mindemellett ezen indítványt azért, mert azt, a mi benne foglaltatik, a miniszterelnök úr már megajánlotta elébb. Ha ez így van, akkor indítványom elfogadását előre várhatom; ha pe­dig inditványom el nem fogadtatik, akkor csodál­nom kell, hogy Somogymegye egyik választó ke­rületének érdemes képviselője a miniszterelnök úr indítványában indítványomat már előre elfo­gadottnak jelenti ki, és ő részéről ezen indítványt mégis el nem fogadja. A mit tisztelt képviselő barátom mondott, hogy nem helyes a parlamenti kormányrendszer mellett, hogy a kinevezendő bizottság dolgozza ki az ujonczállitás módját és föltételeit : ez indítvá­nyomban nem is foglaltatik. Indítványomban csu­pán az foglaltatik, hogy az ujonczállitás módja és föltételei a minisztérium által kiküldendő bizottság jelentésével egyidejűleg terjesztessenek elő. Zsarnay képviselő úr azt mondotta, hogy 1830-diki esztendő előtt nem volt példa arra, hogy I az ország a kormányt az ujonczállitás okainak fölfedezésére kényszeritette volna. Ebben igaza van a t. képviselő úrnak, mert minden előző ese­tekben a kormány fölszólitás nélkül megmondotta az okokat, melyek alapján neki az ujonczállitásra szüksége volt. 1790-ben történt az első ujonczálli­tás, 1830 előtt 1811-ben volt az utolsó ujonczálli­tás, és ezen idő alatt mindig háborúk, véres har­czok voltak : nem volt szükség tehát soká az uj­jonczállitás okait kutatni. Egészen más eset volt azonban 1830-ban, midőn az ujonczállitás békés időben először kéretett. Azon kérdésre, hogy inditványom nem egye­zik meg az eddigi gyakorlattal, Tisza Kálmán ba­rátom már megfelelt. Részemről is csak azt mond­hatom, hogy ezen indítvány szövege azon utasí­tásból van merítve, melylyel egy hasonló országos bizottság Í840-ben kiküldetett. A mennyiben pedig az mondatott, hogy a parlamentalis kormányrendszerrel nem egyez meg ezen eljárás, ei're nézve az alapeszme, melyből ki­indulok, ez : alkotmányunk visszaállíttatott; ez azt jelenti, hogy visszaállíttattak törvényeink, visszaál­líttattak törvényes erejű szokásaink is. Mindamel­lett tehát, hogy parlamentalis kormányunk van, ezen törvényeink most is teljes érvényben vannak és nekünk eljárásunkban zsinórmértékül szolgál­nak. Ugyanezen tekintetből követendőnek tartom azon törvényes szokást is, mely az ujoczálíitásról eddig országgyülésileg mindig gyakorlatban volt, és ragaszkodom az indítvány utolsó pontjához, mely az ujonczállitás módját és föltételeit a minisz­térium által a bizottságnak jelentésével egyidejű­leg kívánja beadatni, ragaszkodom pedig azért, mert az ujonczállitás módjának és föltételeinek megál­I lapitása mindig egyidejűleg tárgyaltatott s hatá­i roztatott el magával az ujonczállitás kérdésével. Mindezeknél fogva részemről tovább is ra­gaszkodom indítványomhoz. Elnök: Arra nézve nincs véleménykülönb­ség, hogy az ujonczállitás szüksége egy bizottság előtt födöztessék-e föl vagy ne ? A t. ház egyetér­tőleg kívánja ezt. (A jobb oldalról fölkiáltások: Nem!) Az eltérés ott van, vajon a miniszteri előterjesztés 4-ik pontja szerint küldessék-e ki a bizottság, vagy pedig Grhyezy Kálmán indítványa szerint? A mi­niszteri előterjesztés hamarább lévén beadva az in­dítványnál , úgy hiszem, mindenekelőtt arra kell szavazni, hogy a miniszteri előterjesztés 4-ik pont­ját elfogadja-e a ház vagy nem? (Zaj.) Bezerédj László: A kérdésre nézve vagyok bátor észrevételt tenni. Azt hiszem, itt átalában a miniszteri előterjesztés felett nem szavazhatunk, mert először szükséges megtudni azon bizottság- ál­tal, vajon előáll-e azon mulhatlan szükség, mely a katonaság megajánlását, igényli: mert ha elfogad­nék az egész szerkezetet, akkor természetesen fö­löslegessé válnék mind a bizottság kiküldése, mind a szükség megtudása. Úgy vagyok meggyőződve, hogy az elnök úr által előadott kérdés tökéletesen szabatosan van formulázva és csak arra szavaz­hatunk. TiSZa Kálmán: Én is csak a kérdéshez aka­rok szólni. Megvallom, a kérdésre így szavazni nem lehetne, a mint az ki van tűzve, mert legalább ma is azt tettük, midőn a másik tárgyban a miniszteri előterjesztés fölött tanácskozván, szavaztunk, hogy csak a határozati javaslatra szavaztunk. Es az or­szággyűlés elé vitatkozás és szavazás végett szerin­tem csak a határozati javaslat tartozik, nem pedig a minisztérium indokolása. Már pedig a miniszté­rium ajánlata nem a határozati javaslatban van. hanem az indokolásban. Én úgy fogom föl a dol­arot, hogv a minisztérium az indokolásba úgy oda tesz egy eszmét, hogy kész lesz föl világosítást adni; ezen eszme itt fölkar oltatott, s arra nézve egy in­dítvány tétetett le a ház asztalára. Az én meggyő­ződésem szerint tehát itt ezen kérdésnél a szavazat alapját az e kérdésre nézve beadott indítványnak kell képezni. Lehet természetesen a felett is sza-

Next

/
Thumbnails
Contents