Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-97

228 XCVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 2. 1867.) t. házat, méltóztassanak ezt figyelembe venni, mél­tóztassanak oda működni, hogy e megnyugvás átalános legyen, hogy igy remélhető legyen azon lelkesedés, melyre rnulhatlan szükség van, hogy a védelem biztos és sikeres legyen. Hogy e meg­nyugvás megtörténhessék, valóban nélkülözhetet­len Grhyezy Kálmán indítványának elfogadása. De hiszen, t. képviselők, én úgy is azt vettem észre, hogy a t. miniszterelnök úr Bónis Sámuel képvi­selő társunk előadása folytán, ha nem is a részié- j tekben, de átalánosságban megnyugodni látszott abban, hogy az ujonczok kiállítása törvényes föl­tételek mellett történjék : épen ezért tán csak az időben lenne némi különbség, és azon egy pár napban,mely ezen föltételeknek formulázására szük­séges volna; és azt hiszem, midőn az egész házban nyilvánul a készség, hogy szükség esetében meg­ajánlja a szükséges védelmet, ugyanakkor semmi aggodalom nem lehet az iránt, hogy egy pár napi halasztás veszélyeket idézne elő Azért fölkérem a t. házat a közmegnyugtatás, a lelkesedés előidéz­hetése szempontjából az indítvány elfogadására. (Szavazzunk !) Somssích Pál : T. ház! Ha a miniszteri előterjesztésben föltétlenül kívántatnék, hogy a ház ajánlja meg* a 48 ezer ujonczot : érteném azon kö­vetelő fölszólalásokat, melyek e szükségnek kimu­tatását sürgetik; érteném t. indítványozó bará­tomnak előadását is, mert tökéletesen osztozom ama nézetben, mely szerint nem csak rendkívüli átmeneti állapotunkban, hanem bármi rendkívüli esetekben, valahányszor az alkotmányos kormány akár rendkívüli segélyt, akár rendkívüli megsza­vazást kíván a háztól, mindig okadatolását vagy nyíltan, ha lehetséges, vagy ha azt a körülmények meg nem engedik, zárt ülésben, vagy küldöttség előtt nyilvánítsa vagy fejezze ki. Ámde a minisz­teri előterjesztésben és javaslatban világosan ki van mondva, hogy ha a t. ház kívánná, ő felsége kormánya kész a hadi kiegészítés szükségére vo­natkozó adatokat egy e czélra a múlt törvényho­zások példájára kiküldendő bizottsággal közölni. Ugyanabban olvassuk azt is, hogy az ujonczálli­tás közelebbi föltételei a miniszteri előterjesztés folytán később fognak megállapittatni. E szerint tehát a közlések sürgetését nem látom helyén; az indítványozónak kívánságát pedig fölöslegesnek tartom, mert a mit ő óhajt, az már előre is meg van adva, sőt a miniszterelnök úrnak magyará­zata által még inkább világosan kifejezve. Az pe­dig, a mit indítványozó úr az eddigi szokás sze­rint követel most is, hogy t. i. azon bizottság, mely ez iránt ki lenne küldendő, vizsgálja meg a szükségnek valódiságát, és ez iránt nekünk jelen­tést tegyen, egyszersmind az állitásnak föltételeit dolgozza ki, vélekedésem szerint jelen viszonyunk­hoz nem illik. Helyén volt az akkor, a mikor fele­lős kormányunk nem levén, mindenekről magunk­nak kellett gondoskodni, az initiativaróliígy, mint az ellenőrködésről ; holott most felelős kormány fogja előadni azon föltételeket, és mi leszünk az ellenőrködök, és ha azok nem felelnek meg a mi nézeteink szerint a jelen viszonyoknak, ^ikkor meg fogjuk tenni észrevételeinket. En a miniszteri előterjesztést tökéletesen eor­rect és alkotmányos tekintetben minden aggodal­mat eloszlatónak tartom. Pártolom mindazt érde­mileg, a mit Grhyezy Kálmán képviselőtársam mondott, de fölöslegesnek tartom és magát az in­dítványt nem helyeselhetem. Pártolom a minisz­teri előterjesztést. GajzágÓ Salamon: Több képviselő társam­tól hallottam azon megjegyzést, hogy a Grhyezy Kálmán képviselőtársunk indítványozta bizottsá­got azért kivánják kiküldetni, hogy az meggyő­ződést szerezvén magának az ujonczállitás szüksé­gességéről, az iránt a ház elé kimerítő, részletes je­lentést terjeszszen, és ez által azon felelősségnek eleget tegyen, melyet érzenek akkor, midőn a nemzet legszentebb vagyonáról, t. i. a véréről való rendelkezésről van szó. Az ügy ezen fontosságát és felelősséget, t. ház , magam is érzem; de bajo­san hiszem a beadott indítvány által a kívánt czélt elérhetőnek, különösen az indítvány azon része által, melyben az indítványozó maga is fölmen­tetni óhajtja a kiküldendő bizottságot oly tárgyak előterjesztésétől, melyeknek közlése az ország ér­1 dekeit veszélyeztethetné. Ha ugyanis azon bizott­sággal a szükséges adatok közöltetni fognak, az, természeténél fogva, nem lesz fölhatalmazva épen a legfontosabbakat elénk terjeszteni: és igy, ha a bizottság meg is győződik az elébe terjesztett fon­tos adatok folytán az ujonczállitás szükségességé­ről, ép azért, mert azon adatokat el kell hallgatnia, bennünket nem győzhet majd meg, és mi nem jö­hetünk oly állapotba, hogy a szükségességet át­látva, hozzászólhassunk. Osztozom tehát a minisz­teri előterjesztés azon részében, mely régibb tör­vényhozásaink példájára egy bizottságot kíván kiküldetni, mert én egy részről a minisztérium fe­lelősségében, más részről majdan kiküldendő társa­ink hazaszeretetében és azonos érdekében bízva, tökéletesen meg vagyok nyugtatva. A mi pedig a beadott indítvány másik részét illeti, erre nézve egyetértek Somssich képviselőtársam azon nézeté­vel, hogy most felelős kormányunk lévén, annak kötelessége az illető törvényjavaslatokat elénk ter­jeszteni, nem pedig — mint hajdan volt — a bi­zottságnak. Ghyczy Kálmán: Jogom lévén a vita bere­I kesztése előtt néhány észrevételekre válaszolni, e

Next

/
Thumbnails
Contents