Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-97

226 XCVIi; ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 2. 1867.) lapitattnak majd a védrendszer átalános megállapítása alkalmával, ezen föltételek rajok nézve meg fognak könnyittetni; ha pedig könnyebb föltételek alatt állittatnak ki most az ujonczok, mint az ország minden lakosaira nézve az átalános védrendszer kiszab, igen természetes, hogy ezen föltételek őrájok is ki fognak terjesztetni, mert ezen ország semmiféle lakosa magára nézve akármiféle tekintetben kiváltságot nem igényelhet. A mi azon gyakorlatot illeti , melyet az országgyűlések e tekintetben követtek, ez ki van fejezve a mai miniszteri határozati javaslatban is, a hol az mondatik: „hogy ő felsége kormánya kész a hadkiegészítés szükségére vonatkozó adatokat egy eczélraa múlt törvényhozások példájára kiküldendő bizottsággal közölni." A mi a föltételeket illeti, t. ház ! ezekre nézve a 3-ik pont oly lényeges fölvilágosítást foglal magában, mely mellett azt mondhatjuk, hogy akármifél ék legyenek azon föltételek — melyeket meghatározni egyébiránt a ház hatalmában áll — azon föltételek mindig csak ideiglenesek lesznek, s határozattá csak akkor válnak, ha a védrendszer megállapíttatik. Ezeknél fogva én tökéletesen kielégítőnek tartom a miniszteri javaslatot; részletezését pedig, a mint az Grhyczy képviselő' társam indítványában foglaltatik, miután hivatkozás van az eddigi gyakorlatra, nem tartom szükségesnek : tehát a miniszter előterjesztését pártolom. (Helyeslés.) A mi a kiküldendő bizottság számát illeti, nem lényeges ugyan előttem, de tán 15 tag mégis sok lenne, elegendő volna 10 tag is. (Fölkiáltások : Elégtiz!) Ivánka Iliire: Azoknak, miket e tárgyra nézve el kívántam mondani, legnagyobb részét Grhyczy Kálmán és Bónis Sámuel képviselő' társaim sokkal jobban elmondották, mintsem én képes volnék. Ismétlésekbe esni nem akarok, s azért ezen részét eló'adandóimnak mellőzöm. T. ház ! kénytelen vagyok s kötelességem kijelenteni, hogy rám megnyugtatólag hatott miniszterelnök úrnak azon jelentése, hogy az ujonczok kizárólag a magyar ezredekbe fognak beosztatni, azokat a kormány csak is a magyar hadsereg kiegészítésére fogja használni. Annál megnyugtatóban hatott az rám, mert tudom, hogy az előbbi kormányrendszer alkalmával igen sok magyar hadfi osztrák ezredekbe soroztatott, és különböző testületek kiegészítésére használtatott föl, melyek magyar hadosztályoknak nem tekinthetők. Én pedig — mint ismételve volt alkalmam, bár más helyen, kiemelni — igen nagy súlyt fektetek arra, hogy a magyar hadsereg minden néven nevezendő, egy hadsereg kiegészítéséhez szükséges hadosztályból álljon, s így remélhető, hogy ezen ujonczok nem csak a fenálló sorezredek kiegészítésére, hanem egyszersmind azon hadosztályok fölállítására is fognak használtatni. Egy körülményre vagyok bátor figyelmeztetni a miniszterelnök urat, mint honvédelmi minisztert, mely bizonyosan ismert előtte, azonban — mert épen a napokban személyesen fölszőlittattani az érdeklettek által — föl kell azt említenem. Történt ugyan, hogy honfitársainknak egy része a közel múlt hadjáratban fogságba esvén és ott önkéntes csapatokbaállván, visszatértük után osztrák ezredekbe soroztattak és ott igen szigorú fegyelemben tartatnak. Miután most oda jutó ttunk, hogy 6' felsége alkotmányunkat vissza állítván, a felelős kormányt kinevezte, azt vélem, remélhetem, és akarom erősen hinni, hogy minden kétely megszűnt, és mert ezentúl csupán a törvény értelmében fogunk kormányoztatni , s ő felsége a törvényt mindenki által tiszteletben fogja tartatni, e honfiaknak magyar ezredekbe visszasorozása semmi veszélylyel nem jár. Erre kívántam figyelmeztetni a miniszterelnök urat. A többire nézve Grhyczy Kálmán tisztelt képviselő úr indítványát pártolom. Tisza Kálmán: T. ház! Úgy látom, abban mindnyájanan megegyezünk, legalább ellene nem mondott senki, hogy egy, több vagy kevesebb tagból álló bizottság választassák a ház által, mely megtekintse a minisztérium által bemutatandó adatokat ; azonban eltérő nézet mutatkozott itt az iránt, hogy minő utasítással küldessék ki ezen bízottság. Én részemről azon utasításra nézve, melyet tisztelt barátom Grhyczy Kálmán indítványában elmondott, a miniszterelnök úr által kifejtett aggodalmat nem értem: mert azon utasítás ugyanaz , nielylyel az 1836, 39, 40-dík évbeli országgyűlés alkalmával is ki volt a bizottság küldve; ha tehát az 1839—40diki országgyűlésen ezen ily utasítással kiküldve volt bizottságban volt annyi politikai belátás, hogy azokat, a miknek közlése az ország érdekére nézve veszélyes lett volna, nem közölte, azt gondolom, föl lehet tenni a mostani küldöttségről, hogy ha ezen utasítással fog kiküldetni, ha azon adatok, melyeket a minisztérium közölni fog, olyanok lesznek , hogy nyilvánosságra hozni az ország érdekeinek veszélyeztetése nélkül nem lehet, ugyanazt fogja tenni, a mit ezelőtt annyi évvel ugyanily utasítással kiküldött bizottság tett. En tehát részemről e tekintetben semmi aggodalomnak alapját nem látom. Másik, a miről eltérő nézet uralkodik — a mennyire fölfogni képes voltam —• az, hogy a minisztérium egyidejűleg terjeszsze elő — mert az van az indítványban — az ujonczállitás módját és föltételeit. Én részemről az indítványban ezt is helyesnek találom, s azt gondolom, ez nem akadá-