Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-97

XCVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 2. 1867.) 225 törvényhozás, melynek példájára a minisztérium javaslatában hivatkozott. Ennem láthatok t. Ghy­czy képviselőtársam indítványában mást, mint a mit a minisztérium javaslatának bevezetésében megígért. Ennélfogva pártolom Ghyczy képviselő társam indítványát. Károlyi Ede gr: A mi az ujonczozás jogát és az ország részéről való rendelkezést illeti, arról szólni nem akarok; de hogy az sarkalatos jogunk, azt az egész haza tudja: és épen azért, mert sarka­latos jog, fő és kiváló kötelességet ruház reánk mint képviselőkre. Nem akarom tagadni a szüksé­get ; de más részről födözve akarok lenni küldőim irányában, hogy mi nem könnyedén, hanem va­lóságos és alapos meggyőződés után határoztunk országunk' legdrágább kincse fölött. Ennélfogva, t. ház, a mi az első részét illeti Ghyczy képviselő indítványának, ugy látom, hogy az t. miniszterel­nökünk javaslata következtében kielégítő, mert kijelenti a kormány, reááll, hogy bizottság ne­veztessék ki, a mely bizottságnak azon meggyőző­dést fogja nyújtani, hogy csakugyan szükség van és valóban szükséges ezen igen fontos lépés. De a másik részre nézve nem vagyok megnyugtatva ; pedig uraim, midőn ezen kérdést megtekintjük, okvetlen két szempontból kell azt megitélni: elő­ször t. i., hogy a szükség valódi-e? és másodszor, miiven azon súly. azon teher, melyet a nemzetnek el kell vállalnia ? Ez pedig nem lehet másként, ha csak a rendszerről némi fölvilágositásokafc nem ka­punk, vagy mi, vagy azon bizottság, mely ki fog neveztetni, mert épen attól füg-g, hogy 48,000 em­ber sok-e vagy kevés : mert 48,000 ember a véd­rendszer szerint a hosszabb capitulationalis időben igen sok; azon uj rendszer szerint pedig, melyet a világujság'ból, mint politikai hírt tudunk, nem épen sok volna. Azért ismét fölszólítom a t. minisz­tériumot, szíveskednék azon óhajtást, mely nem csak a magunk, de küldőink megnyugtatása tekin­tetéből is áll, teljesíteni. Pártolom Ghyczy Kál­mán indítványát. Szentkirályi MÓr:T. ház! Ha Ghyczy Kálmán képviselőtársunk indítványa csak annyit foglal magában, mennyi eddig is hasonló alkalom­mal az országgyűlésnek gyakorlatában volt, akkor, azt hiszem, azon részletezés, mely ezen indítvány formájában benfoglaítatik, fölösleges : mert azt a gyakorlatot, melyet eddig az országgyűlés tar­tott, föl lehet találni az országgyűlési irományok­ban ; ha pedig mást foglalna magában, mint a a volt gyakorlatot, a mint az országgyűlés hason­ló alkalommal cselekedett, akkor, ugy hiszem, most a régi gyakorlat változtatására annyival ke­vésbbé van alkalom és szükség, mert azok az or­szággyűlések, melyek ezek előtt, t. i. 1830-ban, 1839-ben ujonczokat ajánlottak, nem egy magyar KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. m. kormány, hanem a birodalmi kormánynyal állván szemben, annyival nagyobb óvatossággal kellett figyelni minden körülményre, midőn az ujonczál­litás követelése előterjesztetett, minthogy nem volt előttök oly kormány, mely meggyőződhetett volna saját maga azon szükségről, mely szükségnek az ország kirekesztőieg engedhetett. A mi a régi szo­kást illeti, én azt gondolom, a minisztérium azon javaslatában, mely itt az 1, 2, 3, 4-ik alineában foglaltatik, a régi szokás tökéletesen benne van : mert azt mondja, hogy a múlt országgyűlések példájára kiküldendő választmány elé fogja ter­jeszteni azon adatokat, melyek a hadkiegészítés szükségét kimutatják. S e tekintetben nem az van mondva, a mit Bónis Sámuel képviselőtársunk mondott, hogy a hadkiegészítés szükségét akarja kimutatni, hanem az, hogy a hadkiegészítés szük­gére vonatkozó adatokat fogja előterjeszteni : a mi pedig egészen különböző, mert ez adatok nem csu­! pán az ujonczok számára, hanem a politikai con­stellatiók mi karban létezésére vonatkoznak, k ö­vetkezőleg nem csupán azt foglalják magokban, a mit Bónis Sámuel képviselőtársunk bennök találni gondolt. A mi a föltételeket illeti: igaz, hogy a fölté­j telek előre tudása az ajánlásra nézve befolyással j is lehet; de viszont az ajánlás maga, ha a föltéte­I lek, melyeket a ház utólag megszavaz, el nem fo­: gadtatnak, a föltételt is megsemisiti. Ezen két föl­tétel egymással oly összeköttetésben van, mint a eonditio és conditionatum; de az ujonczállitás szá­mára e conditiók, úgy gondolom részemről, lénye­gesen nem folyhatnak be, a mennyiben pedig lé­nyegesen befolynak, azok meg fognak állapíttatni későbben, ha majd a minisztérium törvényjavasla­tot fog előterjeszteni, és akkor mindazon könnyebb­j ség, melyet csak eszközölni lehet, az ujonczok ki­állításánál alkalmazható lesz; én legalább azt hi­szem, a ház nem csak megfogja szavazni, hanem ki is keresi, hogy azoknak, a kiket a teher érni fog, megszerezze azon vigasztalást, melyet meg le­het szerezni hasonló körülmények közt. Egyéb­iránt egy lényeges föltétel már magában ezen ha­tározati javaslatban is foglaltatik, mert azt mondja a 3-dik pont: „A törvényhozási utón jövőre életbe léptetendő védrendszer minden kedvezményei szint­úgy, mint terhei és kötelezettségei, a most kiállí­tandó ujonczokra is kiterjesztendők lesznek." Ez oly lényeges föltétel, a mely mindent magában foglal. Ha a védrendszer egyszer megállapíttatik, a minek pedig rövid időn meg kell állapíttatni, sek­kor azon védrendszer föltételei ránk mindnyájunk­ra egyenlően terjesztetnek ki, ekkor ezen föltételek alól azokat sem lehet kivenni, a kiket most kiállí­tunk. Ha tehát ezek terhesebb föltételek állat állít­tatnának most ki, mint a milyen föltételek megál­29

Next

/
Thumbnails
Contents