Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-97

224 XCVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 2. 1867.) mert bár a miniszteri javaslat szól arról, hogy kész a minisztérium egy küldöttség előtt föltárni azon okokat, melyek a hadkiegészítés szükségét kimutatják, engem ezen kijelentés ki nem elégít. Én azt tartom, t. ház, hogy midőn a nemzet újra alakított kormányát ezen átmeneti korszakban mindenben segíteni akarja, az átmeneti nehézségeken tulemelni kívánja, ugyanabban JBLZ időben ezen háznak minden egyes tagja megfontolni köteles azt, vajon jelen van-e e körülmény, mely követeli, hogy a törvényeket a szükség miatt mellőzzük ? Véleményem szerint a hadkiegészítés szükségének kimutatása nem elegendő, de régi törvényeink még fenállván, nem is egészben törvényes, mivel az országgyűlés a competentia ideáját soha el nem fogadja. Szerintem itt arról van szó, vajon a hon biztossága megkivánja-e azt, hogy törvényeink azon rendelete, miszerint ujonczot csak megkoronázott király által szentesitett törvény következtében lehet kiállítani, mellőztessék ? és igy véleményem szerint a kormány ennek szükségét is hivatva van ezen küldöttség előtt kimutatni. Nézetem szerint ezen küldöttségnek nem lesz föladata, hogy ha a közlésekben olyan foglaltatnék, a mit közhírré tenni, az államérdek csonkitása nélkül, nem lehet, nyilvánosságra hozni, és ezt az indítvány sem foglalja magában; de én ezen szükségnek minden esetre kimutatását kívánom azért, hogy tultehessük magunkat a salus rei publicae kedvéért, a mi suprema lex est, a fenálló törvényeken ; különben ha ezen szükség ki nem mutattathatnék, nem látnám annak okát, miért kelljen egy pár hónap eltelte előtt, a mikor a koronázás úgy is megtörténik, a törvény tői eltérni. (Zaj.) Szerintem tehát, ha a kérdéshez szólani akarunk, ezen szükség kimutatása mulhatlanul megkívántatik. Óhajtanám részemről azt is, hogy a minisztérium az ujonczállitási föltételeket is akkorra, ha lehet, közölje, vagy legalább némely pontokra nézve nyilatkozzék a ház előtt: mert, ha én az ujonczokat inegajánlandóknak, azaz a minisztériumot fölhatalmazandónak fognám is vélni arra, hogy kiállitsa az ujonczokat, abba soha belenyugodni nem tudnék, hogy ez ujonczok közöl csak egy is német ezredekbe soroztassék. (Helyeslés a hal oldalon.) Másodszor ily kérdés például ez: Tudjuk, hogy az eddigi ujonczállitásoknál a helyettesítést az ország mindig megengedte. Ezt én helyesebb módnak tartom azokra nézve, kik magokat a katonaság alól ki akarják menteni, mint a most divatozót, mely jelentékeny kiváltási összeg letételében áll: mert tudjuk, hogy a mostani megváltási nagy összeget letették az atyák; de ennek letétele mellett sem kevesbedett az ujonczok száma, hanem a baj hárult azokra, kik a megváltási összeget letenni képesek nem voltak. Ha tehát a minisztérium azon állapotban van, hogy az ujonczozási föltéteteleket közölheti a küldöttséggel, azt óhajtom, hogy közölje; ha nem közölheti, legalább az iránt kívánnám biztosítani magamat, hogy a fenálló törvények értelmében fog-e eljárni az ujonczállitás föltételeinél? Ezen fenálló törvények közt foglaltatik a 48-iki törvényekben az, hogy a magyar ujonczok csak magyar ezredekbe Boroztassanak. A minisztériumnak ezen kijelentésével én be fogom érni; de azt óhajtanám, hogy ezt a ház előtt is nyilvánítsa. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: A minisztérium javaslatának második pontjában kimondotta azt, hogy az ujonczállitás közelebbi föltételei a minisztérium előterjesztése folytán később fognak megállapittatni; tehát azért nem szólottam e tárgyról, mert a kormánynak épen az voltczélja, hogy ezen föltételekről külön javaslatot terjeszt elő. Azonban igen méltányosnak látom előttem szóló képviselő urnák azon megjegyzését, miszerint ő óhajtaná — mielőtt ily átalánosságban megszavaztatnék — tudni, vajon a törvények értelmében szándékozik-e aminisztérium az ujonczozást megtenni, és különösen vajon a magyar katonák a magyar ezredekbe fognak-e helyeztetni? E tekintetben én részemről azon megnyugtatást adhatom, hogy a kormánynak is szándéka volt ezt a javaslatban előhozni, és igy a kormány a maga részéről igen szivesen elfogadhatja ezen nézetet. (Helyeslés.) Várady Gábor: Én t. képviselőtársam Ghyczy Kálmán indítványát a minisztérium határozati javaslatának bevezetésével öszhangzásban állónak látom. Ebben a bevezetésben az áll, hogy: „ha a t. ház kívánja, ő fölsége kormánya kész a hadkiegészítés szükségére vonatkozó adatokat qgy e czélra kiküldött bizottsággal közölni." Mit mondanak, t. ház, a minisztérium által idézett törvények? mit mutatnak múlt törvényhozások példái? Az 1840. II. t. czikket nem emlitem, mert ott csak átalános kifejezés használtatik a szükség iránti fölfödözés tekintetében. Sokkal határozottabban, sokkal körvonalozottabban mondja ezt az 1830. VII. t. ez.,a melyben e szavak állanak: „de subversantibus rerum externarum adjunctís, ac de actuali militiae hungaricae statu edoeti, cognita necessitate, ín moderno rerum extraordinario situ, instar subsidii, absque ullain futuram consequentia" stb. Ghyczy képviselőtársunk indítványában semmi egyéb nincs, mint a mi ezen t. czikkben van, és mely törvényre, illetőleg az előbbi törvényhozások példájára a minisztérium is hivatkozott. Ghyczy képviselő indítványában az is van, hogy az ujonczállitás közelebbi föltételei terjesztessenek a képviselőház elé. Ezen ujonczállitás föltételeiről hasonlag határozottan rendelkezett az 1830. évi